Browsing: prózavers
Virágszirmokat dalolt a nyár; már kezdte sárgára festeni a faleveleket az ágakon, s én szomjaztam a szabadságra… A világot szerettem;…
A tó megfürdeti a csillagokat Gondoskodó, nyugodt édesanya * Lubickoló halak néhánya felriad Sötét az éjjel, mikor Ophelia a stégre…
Amnézia / prózavers / Különleges díszítésűek itt a falak, előbb feltűnik egy X alak, belőle ágaznak többszínű egyenes vonalak, majd…
Telihold. Ophelia sétál a galambürülékes-pisifoltos pesti utcákon. Kérdések helyett csak Kitépett hajszálak mögötte Fehér ruhája szimbiózisban a holdfénnyel. Felcsipegetett Ophelia…
Van e itt Haza, hol minden a pénz körül forog?! Fáradtságos sebeket hordoz a visszafojtott vágy. Szegénységben, bajban elfogyunk, mint…
Várok még, hisz örök váróterem az élet. Néha hangos zsibongással telt, néha kiürül egészen. Most kiürült éppen, pedig kértem az…
Reggel Mikor mindent mérni kell – fényt, hangokat, életeket Számolni Elszámolni az éjjellel Fogmosás közben tükörbe Csipásan nézni Kell, mert…
Egy üres szobában ülök, csupaszok a falak, még ablak sincs. Itt nincs kincs, és állott a levegő, szédül a csend,…
Már holnap jön a Mikulás mindenhol gyerek pirulás, lehet, hogy egy kis borulás és némelyiknek csalódás. Ha meg szűnik az…
mintha magzatvíz venne körül, lebegek a térben, érzéseim súrolják a világ kemény talaját. vajúdtok. fájdalmas műveleteken mentek keresztül, hogy végül…