Böngészés: szonett
A régi kertben régi lábnyomokon jár velem a múltnak minden emléke, ábrándozva szélfújta, tűnt lombokon, ahol nyugalmán él bennem a…
Sötét madárcsapat riadva rebben, s a tompa hóba hull a károgásuk. A fák, fehér subába bújva, bábuk a téli maszkabálban.…
Csendek sóhajain mutatod utam, mikor a délután esthomályba vész, lépdelek mint az idő, oly súlytalan. Bennem lüktet a vér, amely…
Csend van körülöttem, mit homály lep el, gondolataimba merülök éppen, most nekem a messzeség is oly közel, ábrándjaim partján a…
Esőcseppek porladnak szét kezemben. A vér befolydogál agyamba épp. A lábaimra kötözvén keresztem, de nem botlom meg soha, semmiképp. Emitt…
A vén folyó mogorva most, haragszik, a partokat harapja zsémbelődve. Egy ágat elsodor a vaksi ködbe, kövekre fut, a csobbanása…
Dalt írunk a csendek árnyain, amit még nem szabdalt el felettünk az idő, felhozva belőlünk szívünk kincseit, melyet megír bennünk…
Nehéz a fémes ég, s a föld mogorva, ma rőt avarba fúlt a nyári kedve. A szél fanyar szagokkal elkeverve…
Lombok susognak még a percnyi időn, álmodásra hajló létnyi csendeken, de már lassan lép az ősz és hull a könny,…
A nyári délutánokat szerettem. Mikor levél se moccan, és a bamba nap unja már magát nagyon, a gangra kiülnek elfeledt…