Zoltán a kapu előtt várta Sárát.
– Mit akart a diri? – Kérdezte, miután csókkal üdvözölte.
– Be akar nevezni az országos szavalóversenyre. Azt akarta tudni, elvállalom-e?
– És?
– Nem tudom, mért pont engem? Van nálam jobb is a suliban.
– Nincs. A tavalyit is te nyerted. Itt most csak az a kérdés, te mit akarsz. – Tette fel a kérdést elgondolkodva a fiú, miközben átkarolva indultak hazafelé.
– Szerinted? – Kérdezett vissza Sára.
– Szerintem? – Zoltán megállt, s átfogta derekát. – Ha engem kérdezel, indulj el. Te fogsz nyerni, az biztos. Csak az a kérdés, fogos-e bírni idegesség nélkül.
-Ha te is ott leszel, igen.
– Természetesen, drukkolok, tudod. – Zoltán szelíden megcirógattas kedvese arcát, majd gyengéd csókka l biztosította állításáról. – Mikor kell választ adnod?
– Holnap. Azt mondta, gondoljam át, és holnap mondjam meg, hogy elküldje a nevezésemet. Ugye segítesz?
– Ez kérdés volt? Tudod, hogy igen. – Magához vonta a lányt, és szerelmesen átkarolta. – Nekem is van egy jó hírem. Képzeld, azt mondta a Taki, tudod a számtech tanci, hogy benevezi a programomat az országos versenyre. Azt mondta, írjam le tételesen. Ott is szükség lesz rád.
– Be kéne adni ezt is a jogvédőbe, mint a másikat.
– Gondoltam rá. Már el is kezdtem rendezni az információkat, ami ehhez kell. Melyik verssel akarsz indulni? – Terelte vissza a szót a lányra, aki kézen fogva ballagott mellette.
– Nem tudom. Segíts kiválasztani. Általában kettőt kell nevezni, de ha több van az sem baj.
Otthon belemerültek, hogy kiválasszák a verseket. A földön ülve rendezgették, válogatták a papirokat. Zoltán ámulattal lapozgatta, olvasta a verseket. Volt olyan, amit még nem ismert. Hangosan olvasni kezdte.
" A fáradt Szavak mit is mondhatnának
Eltévedt tegnapok szólnak a mának
Keserédes szavak, mit hoz a holnap
Az élet gyógyul-e, ha hozzá fognak
Várják a szerencsét, talán rájuk talál
Mit is tehetnének, hiszen ez a szabály
Megjön a másnap, nekik mond, mi marad
Jövőjük nincs, csak a múltjuk halad
Zoltán olvasta a verset, s nem tudta abbahagyni, határozottan tetszett neki.
– Ezt mikor írtad?
– Akkor még nem voltunk együtt. Ha anyunál vagyok, mindig ilyen hangulatba kerülök.
– Elhiszem, de ez tök jó. – Zoltán tovább olvasta.
"Nekem sincs jövőm, csak a múltból élek
Bocsánatot is csak szánalomból kérek
Hiszen anyám a tegnap, én meg a ma
Miattam nem vagy te igazi anya
Napjaim, mint homokórában a homok
Peregnek, és porrá válnak, mint a romok
Egy inkubátor élet, mit rám hagytál
Mely kontrollált illúziókat táplál
A kudarcok fájdalmat, és halált hoznak
Az elmúlt dolgok a jelenben változnak
Ozmund mutass egy útmutató fényt,
Sötét káoszból kivezető reményt
Zoltán ült, és csak ámult.
– Ki kellene adni őket. Tök jók. – Mondta elbűvölve
– Kézírással nem lehet.
– Majd én gépre viszem, és keresünk kiadót. Itt nagyon el voltál keseredve, ha még a világosság istenéhez is fordulsz csibém. – Símogatta végig szelíden a kedves arcot. Gyengéden átkarolta, s lágy csókot nyomott hajára.
Sára megérezte a fiu tiszta szerelmét, ebből a mozdulatból, s szerelmesen bújt ő is ölelő karjaiba. Pár percig ültek így, elmerülve egymás szerelmében.
– Igen, akkor még kilátásom sem volt, hisz nem ismertelek téged. – mondta Sára mámorosan.
– Most már nem lesaz semmi baj, hisz veled vagyok, s maradok, míg élek. – Zoltán keze csendesen vándorútra indult a lány testén. Sára két tenyerébe fogta a fiú arcát, s csókokkal borította szemét száját, – Szeretlek – súgta a fülébe.
A következő percben már boldogan utaztak a gyönyör vizében, s adták át egymásnak mindazt, amit szívükben őriztek. Azt a szerelmet, amit eddigi életükben egymástól kaptak, adtak. Mámorosan kapaszkodtak egymásba, hogy őrizzék a percet, arra várva, hogy ne múljon el soha. Sára görcsösen karolta át kedvese nyakát. Maga sem értette miért, de hirtelen olyan érzése támadt, mintha elvesztené.
– Köszönöm – mondta kifulladva. – Soha nem engedlek el
Zoltán megérezte a félelmét, s gyengéden szólt.
2 hozzászólás
Szia!
Valami készülődik, érezni, a történet irányt vált.
Várom a folytatást.
Üdv.
Szia
Küldöm, ahogy tudom. Kénytelen voltam szétbontani a fejezetet.