2025. június 21., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Az a régi húsvét

    LyzaBy 42 hozzászólás1557 megtekintés

    Anya nagyon beteg volt…
    -Leukémia-szólt a doktor diagnózisa.
    Az ég is elsötétült ijedtében e kemény szavak hallatán…
    A leányka hátul állt s érezte most valami rettenetes, következik
    Apja szeméből kicsordult a könny, sírva borult anyja ágya mellé…
    Félelem szorította össze szívét, mintha valaki vasmarokkal fogná…
    Lassan odasomfordált apja mellé, átölelte és együtt zokogtak…
    Anyja is mozgolódni kezdett, letörölték hát a könnyeket, és szeretettel simogatták.
    Sápadt, beesett arcában csillogott a szeme, ahogy rájuk nézett…
    -Kincseim, holnap húsvét lesz…
    -Ki fogja a hímes tojásokat festeni? -súgta elhaló hangon…
    Az apa szeretettel simogatta meg anya kezét, és azt mondta…
    -Tudod kedvesem, majd mi Pankával megfestjük- igaz-e?- simította meg a kislány szöszi fejét…
    A kislány, buzgón örvendezve bólogatott…
    -Anya, anya, majd én megfestem a te tojásod…-és lelkendezve átölelte édesanyját.
    Anyja bágyadtan elmosolyodott és lehunyta a szemét… olyan fáradság vett erőt rajta..
    -Gyere Panka – hagyjuk anyut aludni, és készítsük elő holnapra a tojásfestéshez a dolgokat.
    Óvatosan kimentek a szobából és apa akkor elővette a tojásokat, viasszal mintákat tettek rá…Apa segítségével az anya tojására viaszból tulipánt került mindkét oldalára és a viaszos tojásokat feltették piros festékben főni…Mikor elkészültek a főzéssel, letörölték a viaszokat és Panka tojásán ott virított fehéren a két tulipán… hagyták kihűlni őket, s azután apa egy kis darab szalonnát vett elő és bekente vele a tojásokat… Úgy fénylettek, hogy a Nap is mosolyogva nézte munkájukat. Büszkék voltak magukra… Panka egy kis kosárkába füvet szedett és közepére tette anya tojását…
    Másnap mikor felkelt az volt az első, hogy vitte anyának a tojást…
    Anyja sápadtan feküdt, s a kislány csivitelésére kinyitotta a szemét, majd elvette a tojást.
    -Gyönyörű kicsim -suttogta, s keze lehanyatlott a paplanra, benne az utolsó hímes tojásával…
    Panka felnőtt fejjel sem felejtette el e tragikus húsvétot, és valahányszor az ünnep közeledik, szívét szomorúság fogja el, visszaemlékezve arra a régi húsvétra…

    Share.

    42 hozzászólás

    10. hova on

      Drága Lyzám!
      Történetedet szépen megírtad, hogy szomorú, – sajnos az élet már csak ilyen.Születtünk, – meghalunk.Csak nem mindegy mikor és hogyan.Emlékezetes napok akadnak az életünkben.Sajnos tud az ünnep szomorúvá válni ha a legdrágábbat veszítjük el.Irásod megrendítő élményt nyújtott.
      szeretettel ölellek:Vali

      • Lyza on

        Kedves Ruca!
        Tudom én is, hogy megérted, hogy néha mit érezhet az ember bizonyos napokon.
        Sokunknak van sajnos ilyen vagy ehhez hasonló gyásznapja…
        Köszönöm megtisztelő látogatásod és kedves soraid…
        Szeretettel láttalak…Lyza

    16. Artúr on

      Szerintem a történet nincs kellően kibontva. Sokkal több van benne ennél a pár sornál. Így nekem csupán hatásvadász írásnak tűnik.
      A három pontot túl sok helyen használod. Az nem írásjel, hanem eszköz valaminek a kifejezésére. A félbehagyott mondatnak jelentősége van, de nem hiszem, hogy te ennyi félbehagyott mondatot akartál írni.

      • Lyza on

        Artúr!
        A három pontot elismerem, hogy túlzásba vittem ez jogos is, de hogy az érzelmeimmel
        játszadozz, ezt még neked sem engedem meg! Az ember fájdalma nem HATÁSVADÁSZAT!
        Majd ha te is átéled egyszer, megtudod, milyen az ha az ember szerette haldoklik, s nem tud rajta segíteni, csak szebbé varázsolni kedvességgel az utolsó napjait.
        Mit akarsz te kellően kibontani??? A fájdalmamat?…Tűrhetetlen, ahogy belegázolsz az ember lelkivilágába. Ha nincs benned együttérzés, akkor ne akarj itt villogni a bántó szavaiddal!
        Lyza

        • Artúr on

          Én csupán az írásodról alkottam véleményt, nem pedig a benne szereplő emberek sorsáról. Az egész szöveg olyan, mint a bulvárlapok mondatonkénti felsorolása. Elhiszem, hogy saját írást nehéz kívülről látni. A fájdalom pedig természetesen sokáig elkíséri az embert, ami szintén nem engedi egy írott szöveg kívülről való értelmezését. Leginkább akkor nem, ha átélt történetről van szó, de ez itt fenn akkor sem irodalom.
          Nagyra értékelem mások kritikáit a munkáim alatt, mert megmutatják azt, amit én belülről nem láthatok.
          Arról pedig, hogy mikor mit éltem át, te aztán végképp nem tudhatsz semmit, de ez nem is tartozik ide. Amit pedig kívántál nekem, azt bizonyára meg fogom még tapasztalni máskor is, a jövőben is. Nem kell ehhez a te külön kívánságod.

          • Lyza on

            A kritikát elismertem, de ahogy és amilyen módon hozzáállsz az ember írásához, aminek érzelmi töltete van, az a felháborító!
            Empátia szerkesztő létedre semmi nincs benned.
            Sértegetni tudsz csak.
            Hiába írtam neked belső levelet, neked a nyilvánosság kell.
            Ha olyan rossz lenne, akkor, nem olvasták volna több mint ötszázan.
            Ha van valami bajod velem, akkor ne az érzelmeimbe, a fájdalmamba gázolj bele.
            Ha meg csak a saját gondod miatt pöffögsz itt velem, mint egy vipera, le lehet szállni rólam!

            • Artúr on

              Megszólítottál, tehát illik rá válaszolni. Igen Lyza. Kellően ki kell bontani a fájdalmat is. Mindent. Ha az alkotó azért ír, hogy átadja az olvasónak azt, amit érez, amit tapasztal, akkor nem elég megemlíteni a fájdalmat. Jelzőkkel kell ellátni. Körül írni. Sok oldalról meghatározni. Ha viszont nem ezért ír az ember, akkor miért? Hogy kiírja magából? Arra ott vannak a közösségi oldalak blogjai. Szerény mértékkel fogalmazva is túlzás prózának nevezni egy összeírt mondathalmazt. Ha komolyan kíváncsi lennél rá, mire is próbálok itt rávilágítani, akkor kérdeznél, nem pedig személyeskednél. Bizony. Aki itt személyeskedik, az egyedül te vagy. Olvasd vissza bármelyik mondatomat. Egy sor sincs benne, ami rólad szólna. Te viszont engem támadsz.

    17. Artúr on

      Én nem azt írtam, hogy te írsz rosszul. Azt írtam, ez az írás itt fenn nem irodalom. A kettő nem ugyanazt jelenti. Egy szavadba kerül és nem írok véleményt neked többé, de ha akarod, a fenti írásod átiratával meg tudom mutatni, mire gondoltam, amikor megtettem az első megjegyzésemet. Melyiket választod? Maradjak csendben, vagy mutassam meg, mit lehet kihozni a fenti "prózából"?
      Mellesleg az is érdekelne, milyen összefüggést fedeztél fel a szerkesztői beosztás és az empatikus képesség között. Előtte azért nézz utána az empátia szó definíciójának.

    19. antonius on

      Kedves Lyza!

      Artúrral értek egyet. Ő itt az egyetlen, aki nem tocsog az üres udvariasság semmitmondó, langymeleg pocsolyájában.
      A munkád összecsapott, igénytelen, tele van hibával:
      „A leányka hátul állt s érezte most valami rettenetes, következik”
      A mondat végéről hiányzik a pont, a vessző pedig rossz helyen van.

      „-Kincseim, holnap húsvét lesz…
      -Ki fogja a hímes tojásokat festeni? -súgta elhaló hangon…”
      Ha jól értem, és ezek az anya mondatai, akkor nem kellett volna két külön sorba írni, hanem egybe, folyamatosan. A párbeszéd jele után mindenütt, valamint számtalan gondolatjel mellől is és a hármaspontok után is (ha új mondat követi a sorban) hiányzik a szóköz.

      A helyzet drámaisága sokkal gondosabb megfogalmazást, igényesebb, árnyaltabb szóhasználatot kívánna meg. Bocsánat a hasonlatért, de mintha egy hárfára írt zenemű, egy félrefújt trombitán, vagy tubán szólalna meg.
      Üdv. a

      • Lyza on

        Kedves Antonius!

        Bár nem szoktál olvasóm lenni, s nem is írsz hozzájuk,
        de mégis miért nem lepődöm meg, hogy itt vagy írásomnál???

        Ha valakit földbe kell döngölni, akkor rögtön megjelensz!

        Ha elolvastad volna amit Artúrnak írtam, akkor láthatnád, hogy
        a kritikáját elismertem, s nem azzal volt a baj.
        Mint ahogy nálad sem! Hagyjuk már ezt a pont, pont vesszőcske hibákat.

        Az írás nem attól válik az olvasók számára témájában elfogadottá,
        hogy hol vannak a pontok, vesszők, s ezért nem kell a másikat lenyomni mint a bélyeg

        Örülök, hogy te, aki itt a legokosabb vagy az oldalon,
        teljesen hibátlan, mindenkinél mindent jobban tudsz,
        hogy időt szakítottál írásom elemzésére.

        Artúrnak nem gondolnám, hogy kell támogató a véleménye alkotásához.
        Mi már megbeszéltük ezt…
        Minden jót!
        Lyza

        • antonius on

          Kedves Lyza!

          Valóban ritkán olvaslak, s őszinte emberke lévén, bevallom, most is leginkább Artúr kritikájára voltam kíváncsi. Hozzászólásra, nem annyira a műved, inkább a néki írt válaszod arroganciája, (egyéb jelzőim inkább magamba fojtom) lekezelő stílusa késztetett.

          Artúrnak valóban nincsen szüksége a támogatásomra, ám, én ezentúl is fenntartom a jogot, hogy megszólaljak, ha méltatlan stílusban a bátorságot, a nyíltságot, az őszinteséget, az értéket támadja a feltupírozott, az agyondajkált gagyi.

          Üdv. antonius (csupa kis bötűvel)

      • dpanka on

        "aki nem tocsog az üres udvariasság semmitmondó, langymeleg pocsolyájában." Ezek szerint aki ide hozzászólt … !!! ejha!
        A megnyilvánulásaidtól sokszor kiráz a hideg!
        Nem más mint "HATÁSVADÁSZAT" !!!
        "őszinte emberke lévén, bevallom, most is leginkább Artúr kritikájára voltam kíváncsi."
        hogy labdába és másba is rúgHASS!
        Ennyi nem több!

    Leave A Reply