Dekódolva
Egy ideje nem értesz semmit. Megnyugtat? Én sem!
Nem érted, miért nem ér a neved? Mostanában már csak egy kilenc jegyű számmal azonosítanak. Senkit nem érdekel, hogy azelőtt ki voltál. Én is csak a papírjaidra vagyok kiváncsi. Komor vagyok és feszült. Csak a számítógép monitorját bámulom ahelyett, hogy Rád mosolyognék, mint azelőtt. Kalapálom idegesen a billentyűket és kódokat keresgetek. Kódokat betegséghez, kódokat a gyógyszerekhez. Pedig Te csak egy jó szóra vársz, ugye? Úgy, mint azelőtt.
Emlékszel? A családról is beszélgettünk. Meséltél, meséltem. Ma már jó, ha köszönni van időm. Siettetlek. Sok a beteg, gondolataim már egy újabb szám körül forognak. Mit is kérdeztél? Ja, hogy vagyok? Köszönöm, idegesen. Mint Te. Mostanában mindenki az. Mert nincsenek nevek. Nincsenek Juliska nénik, nincsenek Pista bácsik, nincs nővérke. Csak feszültség van, monoton egyhangúság, csak képernyő van és szorongás. Tudod mit? Azért is! Azért is a neveden szólítalak, azért is mosollyal köszöntlek, azért is megkérdezem, mi van a fiaddal! Így már jobb. Enyhült kicsit, oldódik.
Egy ideje nem értesz semmit. Megnyugtat? Én sem!
6 hozzászólás
Szia!
Előírás, hogy egy betegre maximum mennyi idő juthat. Azt hiszem éppen annyi, amennyi idő ahhoz kell, hogy ezt az írásodat végig olvassuk. Megérteni? Ahhoz már kicsit több idő kell,de a monitorra akkor már nincs szükség. Rövid, ám tartalmas írás. Gratulálok!
üdv.
Rohanó világunkban sok minden személytelenné válik, ahogyan fogalmaztad, számokkal azonosítanak. Nagyon helyesen fogalmaztál: "Azért is a neveden szólítalak" Igazad van, nem szabad hagyni, hogy géppé váljunk, azért is mosolyogjunk.
Nagyon jó és érdekes az írásod.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Artur!
Talán nem is csak az idővel van baj. Van, amikor a rendszer ostopbasága miatt felejtünk el mosolyogni.
Köszönöm Kata!
Kell, hogy dacoljunk egy kicsit. Valami jót is vinni kell a sok rossz közé.
Mosolyogjunk!
Rövid, de mégis frappánsan benne van a mai világ teljes diagnózisa. A keretmondathoz külön gratulálok, tetszik ez a forma!
Sanyi
Köszönöm figyelmedet Sanyi!
Egy időben csak ilyen, keretes írásaim voltak. Szeretem.
Sajnos a világ meg olyan, amilyen. Tele van hasonló témával.