Színhely: Reklámozni nem óhajtott bevásárló központ, délidőben.
Főszereplő: Szusi, aki nem reggelizett, /nem szokása/ viszont déltájban már, igencsak éhes szokott lenni.
Az öt kajáldából már négyet kipróbáltam. Az egyikben, nem főzték meg a brokkolit, ezért választanom kellett, vagy egyben nyelem le, vagy sehogy. A sehogyot választottam.
A másikban, a rakott tésztában csak tészta volt, ehhez képest az ára úgy volt megállapítva, mintha rakott lazac lett volna.
A harmadikban nem volt a pipi menühöz káposztasaláta, de a teljes árat kérték, amivel kapcsolatban erős ellenállást tanúsítottam, hisz, amit nem adnak, azt miért fizetném ki?
Ajánlgattam, hogy mivel a káposztasalátának van külön ára is, helyezzék levonásba a menünél, de azt a választ kaptam, hogy nem lehet. Nem firtattam a miértet. Ha nem, nem.
Át is mentem a negyedikbe, egy mekibe, ahol minden esetben csillogó szemű, Szia, miben segíthetek ? – felkiáltással köszöntenek, és mindenféléket rám akarnak lőcsölni, amit nem szeretnék enni.
Több mint egy fél órát kornyadoztam az asztalnál, míg sikerült megalkotniuk a salátás rántott husimat. Fel is merült bennem, hogy vajon nem számítottak arra, hogy valaki ezt kéri /gyorsan/ a csekélyke választékukból? Már akartam is mondani, hogy abban segítségre szorulok, hogy gyorsan kapjam meg egy gyorskajáldában a rágcsámat, mert egyébként el sem tudom képzelni mi a bánatban segíthetnének, amikor, mindannyiunk szerencséjére, kikacsázott egy hölgyemény az étkemmel. Egy szóval sem említette, hogy bocs, igaz már ki volt fizetve. Mire udvariaskodjon?
S, ím eljött az ötödik. Nézem: gyrostál. Szép emlékeim voltak a gyrostálakról, el is indult a nyálelválasztásom. Kértem is egyet. Az eladó felvilágosított, hogy csak a csirkés van kész, a borjú még „gyroszosodik”, megfelel-e? Felrémlett, hogy ezek sem számítottak rá, hogy délidőben, egy étteremben enni kérnek az emberek, de túltettem magam ezen az apróságon és mivel a csirkés és a csirkés között választhattam, a csirkéset választottam.
A kishölgy térült- fordult és már kaptam is a gyrostálat, legalábbis látszatra pont úgy nézett ki.
Sok zöld izé, öntettel a tetején meg sült krumpli. Husit ugyan nem láttam, de jóhiszeműen elkezdtem keresgélni a névadót. Feltúrtam azt a részt, ahol lapulniuk kellett volna, és sikerült is kihorgásznom három-négy, borsónyi nagyságú, husinak kinéző dolgot, de ezzel vége is szakadt a kánaánnak.
Nyugi. – mondom, együnk sült krumplit meg salátát, az van. Tudom milyen a sült krumpli, ha újra melegítik, tehát felismertem. Elrághatatlan gumicsont. De sebaj, még mindig ott a saláta, az ő öntetével. Majdnem jól gondoltam. Ha nem lett volna az öntet kissé megbuggyanva, akár ehető is lehetett volna.
Levontam a konzekvenciát. Így jár minden elvetemült egyén, aki kínai gyorsbüfében gyrostálat rendel.
21 hozzászólás
Kedves Szusi!
Szép kis történet nem mondom, és élvezhetően van leírva (sokkal jobban mint amit te kaptál), de ismerem a problémát a közelböl. Amikor bejött a kinai áradat ide is, mindenki oda ment enni, egyik után a másik nyitott ki, a hazai vendéglők imbiszek pedig egymás után csuktak be, mert tönkrementek. Ahogy a hazai vendéglők fogytak, ugyanolyan arányban fogyatkozott az étel minősége, a kinaiaknál a tayokná, és a koreaiaknál is.
Most az emebrek panaszkodnak, hogy sehol sem lehet egy normális kaját kapni. mert közben tiz kilómétereket is kell menni, mig egy jó svájci vendéglőt találsz.
És amikor odavágom az ismerősseimnek, elgondolkodtatok e rajta, ki ennek az oka?
Ti magatok mentetek oda, sok helyen helyet sem lehetett kapni, mellete azonban a svájci vendéglő kongott az ürességtöl, be kellet zárni. Ezt ti akartátok.
Nem kellet a jó hazai koszt, mentetek a keletiekhez, és tudja mit is ettetek ott meg.
Azt gondolom ez a probléma felmerülésének az oka, otthon is.
Üdv Töni
Tóni, az ötből kettő magyar cég volt. A külföldi cégeknél is feltételezem, hogy magyar vezetés van. Nem hinném, hogy Amerikában megtehetik, hogy fél óráig várassák a gyorséttermek látogatóit, illetve olyan tételt fizettessenek ki vele, amit meg sem kapott. Nálunk is sok a kínai kajálda, igaz gyrost még egyikben sem ettem és feltehetően többé nem is fogok. Olykor előfordul, hogy veszek kínai kaját /nem itt /, de szintén gyorsbüfé, és megvagyok elégedve, mind az ízével, mind a mennyiségével valamint az árával is. Ebben az esetben rossz lóra tettem és ez ihletet arra, hogy megírjam, az ebben a bevásárló központban ért, rossz tapasztalataimat. Svájcban is ettem egyszer egy török gyorsbüfében. Jó volt.
Svájci étteremben is ettem néhányszor, az sem volt rossz, viszont az én pénztárcámhoz viszonyítva őrült drága. Feltételezem, hogy Svájcban sem mindenki milliomos, ott is keresik az olcsóbb, de elfogadható minőségű ételt.
Szia!
Rengeteg dolgot megtudtam a rövid történetedből. Például én sem reggelizem soha, éppen ezért simán kibírom délután három-négy óráig étel nélkül. Amúgy is napjában kétszer eszem csupán, de akkor alaposan. Valamikor a távoli múltban egyszer reggeliztem, és akkor kiderült, hogy délben már farkaséhes leszek emiatt.
Amit megtudtam tőled, az, jól tettem, hogy eddig kerültem ezeket a helyeket. Délidőben nem lehet olyan helyen enni, ahol ételeket árulnak. Ezt eddig is tudtam.
Tudod mi a különbség a gyros étterem és a gyors étterem között, hogy nem ugyanott van az "er betű", vagy az "o". Ez szabadon választott. A kaja már nem.
Igazán jókat csak este hat után és csak étteremben lehet enni. Ezek a szolgáltató egységek nem a népre vannak berendezkedve. Tudod, aki tízre jár dolgozni, az otthon reggelizik, bőségesen, és délután ebédel, szintén bőségesen.
Artúr, én is azt gondolom, hogy ezek többsége a megvágásomra van kitalálva. Észbontó, hogy a pénzemért mi mindent tudnak produkálni a normális kaján kívül, aztán csodálkoznak önfeledten, hogy mindenki csak egyszer próbálkozik náluk. Nem szóltam én egyikhez sem semmit, mert aki nem úgy áll hozzá a munkájához, ahogy az elvárható, az attól sem fog úgy hozzáállni, ha kiokosítom. Az eredmény valószínűleg annyi lett volna, hogy még jobban felidegesítem magam. Az meg nem volt célom. Az esélyt mind az ötnek megadtam és mind az öt könnyűnek találtatott.
Kedves Szusi!
Nem volt husi?:)))…Biztos nagyítóval vágták fel, azért nem látták milyen kicsire sikerült…Az írásod viszont rávilágít a hiányosságokra…Talán egy kifőzdében kellett volna ebédelned…Ott legalább házias a koszt, s nagy adagot adnak…
Ölellek: Lyza
Ahogy mondod Lyza, husi az nem volt, egy darab sem.
Emlékeim szerint a gyros nagyobbacska szaftos, ízletes husiforgácsok halmaza, mígnem a tányérkámban inkább olyan apró darabkákat véltem felfedezni, amelyek a tálcára esnek le eme forgácsok vágásakor és ott kicsit még ácsorognak, keményednek, és abból is csak keveset. /Nyilván elosztják igazságosan a vásárlók között, remélhetőleg csak addig, míg el nem készül az aznapi friss forgács./ Ezt sosem fogom megtudni, mert nem állt szándékomban ott vacsizni.
Köszönöm az ölelést, az mindig jól jön.
Szusi!
Reggelizni nem szoktam.Ebéd otthon.Lehet saláta tálat kellet volna rendelned.
Még szerencse, hogy ritkán járok étterembe és gyorsbüfébe.:)
Jobban jártál volna lehet ha otthon eszel.Nem éheztem meg a történetedtől 🙁
Ágnes, rendelni csak azt lehet ami a kínálatban benne van. Gyanítom, hogyha lett volna CSAK salátájuk, /ez a kínai büfékben majdnem teljesen kizárt, igaz a gyros sem jellemző/akkor még mindig ott van a buggyant öntet lehetősége. Végülis itthon ettem, de az már olyan 4-5 óra tájban történt, de akkor már a szemem gúvadt ki az éhségtől.
Kedves Szusi!
Sajnálom, hogy ilyesmire vetemedtél, hogy ebédidőben ebédelni akartál! 🙂
Írásod jó, egy szelet a valóságból.
Szeretettel: Eszti
Én nem sajnálom Rozália, a délidő az ebédelésre való. A kajáldák meg azt a célt szolgálnák, hogy ezt az igényt kielégítsék és nem pénznyelő automataként kellene viselkedniük.
Lehet, hogy a pénzérmékkel együtt, egyszer majd a "tantusz" is leesik.
Egyfajta ébresztő!
Én nem kultiválom sem a gyors kaját, sem az üzemit.
Legjobb a hazai!
Legalább tudod mi van benne és hogyan készíted el.:)
Vigyél magaddal!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Zsolt, én sem tartozom a rajongó táborukba, de vannak napok, amikor elkerülhetetlen a dolog, mert a "fél órás" körzetemben nincs más.
Szia!
Kipróbáltam már én is az ehhez hasonló, kajáldát. Saláta mindenben volt bőséggel, némelykor kecskének is éreztem magam.Aztán amikor jóllaktam,megállapítottam , kaptam egy vitaminbombát. Ezt is azért tettem, hogy a jó kedvem megmaradjon. Átértékeltem. Természetesen nem mászkálok ilyen helyre, mindig van egy első, mindenben:-) Te még bíztál, mert végigjártál pár helyet. A tapasztalat sem árt, max a pénztárcának,és az idegrendszernek:-)))
Szeretettel:Marietta
Selanne, nincs bajom a salátával, ha azt veszek és ha az öntet sem romlott, akkor még egészséges is, de akkor tessék saláta árban számlázni. A két ár ugyanis, nem is közelít egymáshoz.
Jó hír: Ma kaptam a rántott pipihez salátát. God save America!
Szusi!
Látod ezért nem írok szatírát.Poénkodtam sajátos módon.Nem esett le.
Vissza kell térnem a szájbarágós módszerhez ha már a kajánál tartunk.
Értem én a témát :)Nem szeretem a gyors kaját, sorban állni, várakozni.
Úgy rendeltet neked a rendelés betett :)(ez is poén)
Amúgy jó írás.Szerencséd, hogy nem lett bajod a kajától.
Szia Szusi!
Ugye-ugye, még mindig hinnénk a mesékben. :))) Szeretnénk azt kapni amiért fizetünk. Igazi tehénből, igazi tejet… csirkehúsból húst… :)) Nem baj ha nem eszünk sokat, így legalább nem növünk ki a régi nadrágból, mert vigyáznak az alakunkra. Tetszett nekem ez a bosszúságodból írott fricska.
Remélem ma otthon vacsorázol! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
pipacs, ami felgyülemlik, az mindig "kijön" valahogy. Nálam, vagy szatíra, vagy versike formájában jön ki. Ezt nehéz lett volna "haikusítani", ezért választottam ezt a formát.
Látod milyen türelmes természetű vagyok? Csak az ötödiknél ültem le kopácsolni.
Kedves szusi,
sokba került Neked ez a tájékozódás, hiszen a pénzedért gyakorlatilag semmit sem kaptál.
Mosolyogtam írásodon, és sajnállak, feltéve, hogy valóban megtörtént, és nem a fantáziád dolgozik. Én ugyanis tapasztaltam ilyet is, olyat is. De hogy ötször is rosszul járjak, az túlzás.
Lehet, hogy vidékre kellene menned egy jót enni a hasonló büfékben…?
Pont, ahogy mondod Irén, az történt. Nem akartam elhinni, hogy ötből öt így működik, de mind az öten bebizonyították, hogy tökéletesen alkalmatlanok erre a feladatra. Nem véletlen az, hogy vagy csökkentik a területüket vagy megszűnnek. Ezt normális ember, csak egyszer kockáztatja.Mindjárt le is vontam szokás szerint a konzekvenciát, miszerint: az a drága, amit nem eszem meg.
Kedves Szusi!
Talán szusit kellett volna enned… 😀 😀 😀
Nekem is hasonló tapasztalataim vannak ezekkel a helyekkel. Legtöbbször már az étel látványa is elriaszt.
Judit
Judit, kicsit összegyűltek a rossz tapasztalatok és gondoltam egyszerűbb, ha kiírom magamból kissé ironikusan, akkor kevésbé hat borzasztónak.
A magyar szusihoz nincs túl nagy bizodalmam mióta láttam, hogy Japánban miből és hogyan csinálják. Speciális és friss alapanyagok szükségesek a jó szusihoz.