Félelem, mi jeges karmával kaparta kint az ablakot, s mikor a fojtogató magányból fellélegeztem, szíven markolt. Beszabadult a szobába, és a sarokból bámult. Ha elfordítottam tőle fejem, tépte dobhártyám, sikítozva próbáltam szabadulni, de nem ment. A csend erősebb volt hangomnál. Tükörbe néztem, és láttam őt benne. Megült a szememben Ő, a Félelem.
Baljós előérzet. Sötétben csöngő telefon… Ring, ring. Dúú, dúú. És síp. Ha lenne, megfújnám! Mint egy elkóborolt hű társat, idehívnám; hol voltál? – mire ő boci szemeket meresztene – A közelben.
Ring, ring. Dúú, dúú. Monoton zaj, s valahol a betonba rezonál egy készülék, ring, ring – mondja hozzá kötelességtudóan; dúú, dúú – csattanok fel aggódva, hol vagy?
És szemem előtt nevetésed, és szemem előtt könnyed, mi sokszor az én szemembe szökik, bárcsak nevethetnék! – A Te hangoddal.
Dúú, dúú. Ring, ring. Az eső is elered, s a telefont ott csöng a semmibe, senkinek. Autó fényszórója vetül rá, végignyaldossa, majd eloszlik a sötétségben.
Ring, ring! – szól már szinte sírva, könyörögve, de az eső kíméletlenül zúg rá. Ring, ring… – itt vagyok!
És dúú, dúú, a meleg elhomályosítja látásom, és sírni kezdek – saját könnyeimmel.
8 hozzászólás
Szia!
Jó leírtad a lelkiállapotot.
Szeretettel: Rozália
Egy lelkiállapotot csak jó lehet leírni ha saját. Ha meg nem saját lelkiállapot akkor el se kell kezdeni…Ez minden bizonnyal a te lelkiállapotod. És nem más könnye ül a szemedben. Most a dúú dúú az amit te hallasz ha felhívsz valakit ugye?
kedves Rozália!
örülök, hogy benéztél.
kedves Gabi!
igen, dúú, dúú, mikor vársz, hogy vegye fel a telefont.
nem értek egyet veled azzal kapcsolatban, hogy csak saját lelki állapotot lehet jól leírni. el is képzelhetek egyet, hogy olyan helyzetben mit tennék, azt is lehet szépen. bár akkor is a már meglévő tapasztalataimra támaszkodok…
üdv, d
De akkor is átérzed. Én pl nem tudnék a féltékenységről írni mert soha nem éreztem, nem tudom milyen.
dúú, dúú, dúúma, üres duma.
Ismerős érzés mikor aggódsz valakiért akit nem tudsz elérni…Azzal pedig egyetértek hogy nem csak saját lelkiállapotot lehet megjeleníteni, csak egy kis empátia kell hozzá…és sok minden más.
kedves Müszélia!
dúú, dúú, üres duma, mivel semmit nem mond, várakoztat és fokoz.
egy novellának kell, hogy legyen eleje és vége, tartalma, szereplői, cselekménye, de ez csak egy próza.
üdv, d
kedves Arthemis!
köszönöm, hogy olvasol, és örülök, ha gondolatokat ébresztek!
üdv, d