Elmentem ma az állatkerb… mármint a szupermarketbe.
Két percenként meglöktek, nekem jöttek, arrébb taszajtottak a bevásárlókocsikkal.
Én egy nyugodt ember vagyok, aki derűsen szemléli a világot és az áll…. embereket. Manapság mindenki rohan, nincs idő bocsánatot kérni, ha belökünk valakit néhány száz üveg uborka közé. Sietünk, nincs megállás, és én egy megértő ember vagyok.
Egy bevásárlókocsi nekilök egy pacáknak, mire az elterül a földön. Én kedves ember is vagyok, ezért segítek neki feltápászkodni, leporolom a ruháját, megigazítom zilált fürtjeit, bocsánatot kérek, hisz mégiscsak én ütöttem el. Eközben ő mozdulatlanul, tátott szájjal bámul, majd egy szó nélkül otthagy. Ez már nekem is sok, kirohanok az üzletből.
Otthon eszembe jut: megsértettem! Ott kellett volna hagynom, hogy keresztül tapossanak rajta. Nyilvánvaló, hogy ez az új módi, csak nekem még senki sem szólt.
16 hozzászólás
Szia!
Nem jól tudod. Nem ez az új módi. Miután fellökted az illetőt, meg kellett volna fognod azt a másikat. Egy gyönyörű "ipponnal" rá kellett volna dobnod őt a földön fekvőre. Köztudott, hogy közvetlenül az uborkás üvegek mellett vannak a konyhai felszerelések. Ki kellett volna választanod egy ízléses műanyag vödröt, sőt! Kettőt! Ezt a két vödröt szépen rá kellett volna húznod a fejükre. És most jön a legelterjedtebb udvariassági forma. Egy merőkanállal meg kellett volna ütögetned a vödrök tetejét, miközben fennhangon kiabálod, hogy "tolvaj, tolvaj"! Közben szépen kiforgattad volna a zsebeiket, és ha igazán udvarias vagy, akkor távozáskor megszórod őket egy zacskó teljes kiőrlésű liszttel. Így kellett volna viselkedned. Ne csodálkozz, ha ezek után, mivel ezt nem tetted, meg fognak szólni. Szatírádhoz gratulálok!
🙂
Üdv.
Kedves artur!
Igazad van, bár már az elején elbuktam volna, mert fogalmam sincs mi az az ippon, de valószínű a 45 kg-ommal nem tudtam volna végrehajtani. De legközelebb – mert biztos vagyok benne, hogy lesz – minimum bokán rúgom. Abban jó vagyok, és egy illemszabályt sem szegek meg vele. 😀
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.: Hópihe!
Az ippon, a cselgáncsban egy remek dobás minősítése, amely az ökölvívás KO, azaz kiütéses győzelem, majdnem egyenrangú kifejezése. A súlyod miatt ne aggódj. A judot pontosan azok tanulják meg könnyebben, akik ellenfelüknél kicsivel alacsonyabbak, és könnyebbek. Szóval, esélyesebbek. Szerintem, a többi illemszabályt nem nehéz megtanulni. A bokán rúgással vigyázz, mert az félreérthető! Esetleg az érintett elkezd üldözni … a szerelmével.
🙂
Köszönöm a felvilágosítást. Talán meg kellene tanulnom judozni. 🙂
Majd csak olyan emberkéket rugdosok bokán, akik szimpatikusak. Köszi a tanácsot.
🙂
A mai magyar (vagy nem csak a magyar?) valóság humorral átszőve. Tetszett! (Kár hogy ez a szelídebb oldala az "állatkertnek". Talán szükségtelen az idézőjel…)
Kedves Arthemis!
Na igen, ahogy a nagymamák mondják: a mi időnkben ilyesmi nem fordulhatott volna elő. Hát az állatkertek már csak ilyenek. Büdösek és hangosak, tele szeméttel. 😉
Üdv.: Hópihe!
Szia!
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Ha még az artur által vázolt elemi udvariassági szabályokat sem tudod betartani, jobb, ha nem is mész be a szupermarketekbe. Különösen kerülendőek péntek délután és szombat délelőtt A múltkor én is majdnem nekimentem a kocsimmal egy embernek, bocsánatkérően rámosolyogtam, erre olyan döbbenten bámult, mintha fejbe ütöttem volna…
Ági
Kedves Ági!
Engem sajnos anyukám rosszul tanított, így csak azt tudom, hogyan kell bocsánatot kérni, kikerülni egy emberi lényt és nem keresztül taposni rajta. El vagyok rontva teljesen.
Neked sem lett volna szabad mosolyognod, legközelebb morogj rá. 🙂
Üdv.: Hópihe!
Kedves Hópihe!
Te még ott tartasz? Bocsánatot kérni… micsoda régimódi szokás. Ellökni, nem véletlenül, inkább akarattal, aztán rátaposni, majd ütni, verni, és rúgni, amig van benne szusz! Ma ez a menő! Ezt látni a tévében, mindenütt. Ha modern akarsz lenni, meg kell tanulni!
(Jaj, mégse!)
Szinte látom, mikor otthon eszedbe jutott: mit kellett volna tenned!
Jó, amit írsz!
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Tanulok és fejlődök. Már egész ügyes vagyok. 🙂
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.: Hópihe!
Levontam a tanulságokat, szerintem értettem is, és hűde tetszett.
Jaj de jó! Örülök! Van benne tanulság? Hol? Megsúghatnád egyszer nekem is! 😀
Köszi az olvasást!
Így van ez az élet minden területén, általában az előzékeny, emberségesen viselkedő személyek érzik magukat kellemetlenül.
Téged csak a jó lelkiismeret vigasztalhat, hogy leereszkedtél bocsánatot kérni egy "állattól".
Az agyonmodernizált és gépiesített nagyvárosokban odáig jutottunk, hogy sikerült tervszerűen kiölni az emberhez méltó jó modort és érzéseket, és az emberek is gépekké váltak.
Állatot szándékosan nem írok, mert tisztelem és szeretem annyira az állatokat, hogy nem sértem meg őket.
Persze marad a költő kérdés: jó ez nekünk, hogy így alakult, és ez lett belőlünk?
Persze tisztelet a kevéskivételnek.
Ismét egy érv, miért ne járjak a szupermarketbe vásárolni.
Szórakoztató, és ugyanakkor nagyon sokat mondó hiteles korrajzot alkottál.
Tetszik a stílusod.
Üdv.:Tamás
Szia Jerry!
Nem hiszem, hogy ilyen komolyan kell ezt venni. A gépektől még messze vagyunk, és bőven vannak olyanok, akik mindenféle érzelmekkel telve vannak. Csak egy kicsit felgyorsul a világ, és ez nem igazán tett jót az emberi kapcsolatoknak, meg a jó modornak. 🙂 Az olyanokat pedig, akik a kedvességet bunkósággal viszonozzák, ki kell nevetni. Ez a kis szösszenet is azért íródott. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál, írtál, pöttyöztél! 🙂
Üdv: Hópihe
Kedves Hópihe!
Érdekes. Szerencse, hogy nem járok szupermarketbe. Bocsánat, sajnálom, köszönöm.
Nem divat már ez. Inkább az. Mit akarsz? Nem érdekel. Rosszabb esetben takarodj.
Ezek a válaszok. Elgondolkodtató amit írtál.
Barátsággal: Ági
Szia Ági!
Kár, hogy ez nem csak a szupermarketekre jellemző, de nem is baj, annál jobban örülünk, ha kedvességgel találkozunk. 🙂
Köszi, hogy leírtad a véleményed!
Hópihe