-Látod az égen azokat a csillagokat?
-Nem, nem látom őket. Hol vannak?
-Igazad van, már sehol sincsenek. Én sem látom őket. Hullócsillagok lettek.
-Akkor… ez azt jelenti, hogy meghaltak?
-Igen, meghaltak.
-Pedig ők voltak a remény, ugye?
-Ők voltak a remény. De eltűntek már.
-És mit csinálsz most majd remény nélkül?
-Mit csinálnék? Élek tovább. Úgy élek majd, ahogyan megjelenésük előtt tettem.
-De akkor nem volt jó…?
-Nem igazán. És most sem lesz az. Mert a csillagok elvittek magukkal egy szép darabot belőlem, amit sose fogok visszakapni.
-Sose?
-Nem. Mert a csillagok olyan messzire mentek, ahonnét már nem fognak visszatérni. Magamra hagytak.
-Becsaptak téged?
-Én úgy érzem. De ők erről nem tehetnek, tudom. Az élet rendje, hogy minden egyes új csillag születésével egy másik meghal. Semmi sem állandó. Beletörődöm ebbe.
-Meg tudtad volna tenni azt, hogy tovább éljenek a csillagok?
-Azt hiszem igen. Bár, nem vagyok biztos ebben. Tudod, fura csillagok voltak ezek. Nappal is fénylettek.
-Akkor különlegesek voltak neked.
-Igen. Különlegesen fontosak. De most már nincsenek. Tovább élnek majd nélkülem egy másik világban.
-És te is tovább élsz majd…
-Muszáj lesz. De soha nem fogom elfelejteni ezeket a csillagokat!
Eltűntek a csillagok
By Sachiko
10 hozzászólás
Szia!
" … Igen, meghaltak … "
" … a csillagok olyan messzire mentek … "
" … minden egyes új csillag születésével egy másik meghal … "
Akkor mégis látni kellene csillagokat.
Kicsit ellentmondásos a párbeszéd. El kellene döntened, hogy mi is történt a csillagokkal valójában. Sejtek valamit az írásodból, de éppen az ellentmondások miatt nem világos számomra a mondanivaló. Lehet, hogy csak hatáskeltés? Az viszont figyelemreméltó, hogy a helyesírásod remek.
Üdv.
Az eleje a párbeszédnek kissé erőltetetten kezdődik, a végére viszont ez eltűnik. érzek mondanivalót az írásodban, de érdemes lenne még kicsit foglalkozni vele. Megérdemli.:)
(Azt hiszem mindenkinek mást mond ez a párbeszéd aki olvassa.)
Az utolsó néhány mondat különösen tetszett benne, mert annak hangulata is van, nem csak mondanivalója.:)
Kedves Arthemis!
Az erőltetettség miben nyilvánul meg?
Annak örülök, ha érzed a mondanivalóját, mert van is. Legalábbis nekem nagyon sok mindent mond. Egyetértek, hogy mindenki máshogy látja ezt. Számodra milyen jelentéssel bír? Csak úgy kíváncsiságból. 🙂
Köszönöm az olvasát!
Üdv: Sachiko
Kedves Artur!
Amikor meghal valaki, vagy jelen esetben csak képletesen, akkor azt mondják (általában csak) egy kisgyereknek, hogy elment valahova jó messzire… Számomra világos a mondanivalója, nem látom az ellentmondást, de talán azért, mert szívből írtam, úgy, ahogy jött, s csak én érthetem, hogy miért, kinek szól…
Köszönöm a helyesírásra vonatkozó megjegyzést, de ez egy író-költő számára alap dolog, még ha kezdő, akkor is…
Üdv: Sachiko
Tetszett az írásod. Druszámat: Exuperyt juttattad eszembe. a
Kedves Antonius!
Örülök, hogy tetszett az írásom. Szinte mindenki ezt mondja, hogy Kis herceg-feelingje van, pedig nem arra gondoltam,mikor írtam.
Köszönöm az olvasást!
Üdv: Sachiko
Kedves Sachiko!
Van ebben a rövid párbeszédben valami különös hangulat, egyetértek Antoniussal, valóban kicsit olyan Exupery-s (ezt nem hibaként mondom).
Mégis hiányérzetem támadt olvasás közben. Mintha már éreztem volna hasonlót, amiről szó van, mégis olyan megfoghatatlan. Az Arturnak adott válaszodból értettem meg, hogy mi a bajom az írásoddal:
"szívből írtam, úgy, ahogy jött, s csak én érthetem, hogy miért, kinek szól…"
Ez hiba. Olyan írásokat nem szabad olvasók elé tárni, amelyeket csak a szerző érthet. Egy író, költő nem magának ír, már ha közzéteszi. Te közzétetted, s ettől kezdve nem lehet a magánügyed, és tartozol az olvasónak azzal, hogy számára is hozzáférhető üzeneteket közölj.
Az íráskészséged vitathatatlanul jó, meg tudsz ragadni, de kell, hogy értsem, mit akarsz közölni velem.
Kedves Arany!
Először is, köszönöm az építő kritikát. Ez új volt számomra, amit a személyes írásokkal kapcsolatban írtál. Akkor azt hiszem, le is törlöm ezt, mert nem kívánok magyarázatot adni semmiről, vagy értik az emberek, vagy nem.
Örülök, hogy neked is eszedbe jutott a Kis herceg. 🙂
Köszönöm az utolsó 2 sorban írt kritikádat, legközelebb más írással (próbálok meg) jelentkezem.
Köszönöm az olvasást is!
Üdv: Sachiko
Kedves Sachiko! Nekem fenntartások nélkül tetszett, amit írtál. Eszedbe ne jusson levenni ezt az írást. Semmi erőltetettséget nem találok benne. Kellemes hangulata van. Te csak írjál bátran, senkinek sem kell megfelelned. Nem igaz, hogy ha már közzétetted, mindenkinek érteni kell. Az csak akkor kellene, ha minden áron ki szeretnéd adatni, de az már az irodalmi prostitúció kategóriája. Tamás
Igen, amit Arany fejteget, azzal tökéletesen egyetértek! Az irodalmi műnek (csak annak?!) érthetőnek kell lennie, szólnia kell valamiről. Elejének, közepének, végének kell lennie, -ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igenám, de van itt egy bökkenő! Mert én pl értem Munkácsyt (a festőt) meg mondjuk Rodent, de nem értem Picassót. Értem Verne Gyulát és Gárdonyit. De nem értem Exuperyt. Vagy Umberto Ecot. (Őt pl értem!) Na már most akkor, ha írok valamit, kell-e hogy mindenki értse? Mondjuk írok valami személyeset, aminek a hátterét csak én ismerem, mások nem értik ÚGY, ahogy én, de mások számára is van jelentéstartalma, mond valamit. Mi van akkor? Nekem tetszett, sz-ra mond valamit. Nyilván nem azt, mint amit a Te szmodra. 5! -én