Talán két éve történhetett. Ketten, a holdfény alatt, egymás karjaiban. Emlékszel arra az estére? Kibontakozó szerelmünk perzselt belülről. Ajkaim égtek minden egyes csókod után. Az agyam kitörölhetetlen emlékévé váltál, örökre. Emlékszel, mikor a domboldalon ültünk és arra vártunk, hogy az alkonyodó égbolton a nap vörösben égjen és elérje azt a bizonyos pontot, amit horizont alatt értettünk? Emlékszel, mikor minden egyes percet úgy becsültünk, mintha az utolsó lenne?
Ma is ugyanúgy várom azt a délutánt. Várom, hogy megjelenj a házunk előtt, hogy kirohanhassak és a karjaidba ugorva, te felemelj a magasba és ajkad az ajkamhoz érve tüzes csókban égjünk. A találkozás mámorító hatásában megfeledkezzek a világ létezéséről és, hogy hálás legyek valakinek, kihasználom az időt. Emlékszel arra a bizonyos jövőbeli gondolatokról szóló beszélgetésünkre?
– Tudod, hogy szeretlek igaz?
– Igen tudom, és én is téged.
– Akkor bizonyára te is tudod, hogy ez nem fog megszűnni kettőnk közt, ameddig mi akarjuk, addig harcolunk érte. És én azt akarom, hogy enyém legyél, örökre. A jövő nyárra nagy terveim vannak veled, mindketten nagykorúak leszünk és elszökhetünk.
– A szökés kicsit kockázatos. Nem gondolod? Hiszen itt van az otthonunk. Itt van a családunk.
– El kell szöknünk ahhoz, hogy elvegyelek feleségül. Hivatalossá akarom tenni!
Senki sem mondta, hogy könnyű lesz, sőt, mindenki arra figyelmeztetett, hogy ezzel a döntéssel csak óvatosan és senki sem támogatott, egy embert kivéve. A nagynénémet, ki azt mondta, hogy minden a szívben dől el. Kérdezd meg magadtól, hogy ki vagy? Látod a választ, anélkül, hogy az ő arca ne jelenne meg? Ha kiejted a nevét, akkor hevesebben ver a szíved, mint valaha, és elönt egy érzés, amit mi boldogság alatt értünk? Meg van a ti kapcsolatotokban az a bizonyos plusz, amitől még különlegesebbnek érzitek magatokat? Ha igen, akkor ne habozz, mert az ember életében csak egyszer adódik ilyen. Ha valaki többször áll oltár elé, akkor az azt jelenti, hogy a magában feltett kérdéseknél nem teljes szívvel és odaadással válaszolt, sőt, talán nem harcolt azért, amiért ti. Hiszek bennetek, ahogy sokan, de az ő hitük bennetek, irigységre lankadt. Egy valamit megkérdezek. Emlékszel arra a napra, mikor azt mondta, hogy szeretlek? – Igen- Igen? És mit láttál? – Amit addig még soha. öregen magam, mellette. – Mert ez a kulcsa a sikeres és boldog életeteknek.
22 hozzászólás
Kedves Enikő! Már megint én! Úgy szerettem volna szépet, jót írni most, de nem tudok!!! Elképesztően gyenge fogalmazvány! Bele se megyek a mondatok elemzésébe, csak az egyiket idézem elrettentésül:"…a nap vörösben égjen, és elérje azt a bizonyos pontot, amit horizont alatt értettünk." Magyarból hányas vagy? Üdv. én
Kedves Bödön!
Kivételesen kipróbáltam,hogy mit szólnak ahhoz az olvasók,ha nem egy saját művet töltök fel. De amint látsziik,akkor nem is az irományokkal van a baj… mert ezt egy könyvből csentem.
Enikő, ez már egy sikamlós terület. Mit szólnak a szerkesztők a plágiumhoz?! És az olvasók (mi) a beugratáshoz? Sztem ez már több, mint egy diákcsíny! Légyszi vedd komolyan, amiket leírsz! -én (Mellesleg,: kérlek jelöld meg honnan vetted, melyik könyvből, ki írta, szia)
kedves Bödön!
Ezt nem is diákcsínynek szántam,sőt az ötlet sem konkrétan az enyém volt. Kíváncsiak voltunk mindketten… és igen,ez egy kiadott könyv,amúgy. A szerkesztőségnek pedig ezzel semmi baja. Én kértem engedélyt az ismerősömtől.
Üdv.: Berki Enikő
És ezek után, hogy tudjuk, hogy ez plágium… Honnan vegyük, hogy a korábbiak, és a későbbiek mind eredetiek? A bizalom egy nagyon vékony dolog Enikő. Jobban kéne bánni vele.
Kedves Enikő!
Hát akár könyvből van, akár nem, nekem nem tetszett. Egy ilyen szöveget még én is össze hozok, pedig nem vagyok valami nagy író még verseknél sem… Gondolkodtam azon, hogy feltöltöm a saját megkezdett könyvecskémet, de én túl kezdetlegesnek találtam. De ha ez egy kiadott könyv, akkor lehet nem kell izgulnom.
ARRA viszont nem is tudok mit mondani, hogy anélkül töltötted fel más művét, hogy megjegyzésben konkrétan megjelölted volna… Ez szerintem gerinctelenség. Én nagy kedvvel kezdtelek olvasni, tekintve a fórumos bemutatkozásodat, de már meggondoltam magam… Nem találtam semmi egyedit, ami magával ragadt volna. Nem tudom mennyit szoktál gondolkozni egy-egy írás előtt, de lehet nem ártana jobban megfogalmazni a dolgokat, mélyebben.
Üdv, Rebbel!
Kedves Rebbel!
Nem gerinctelenség,mert ismerem az íróját és tőle is kértem engedélyt. Kérdeztem tőle,hogy kell -e megjegyzésben megemlítenem őt és a művét,de nem akarta.
Üdv.: Berki Enikő
Kedves Enikő!
Attól, hogy Ő azt mondta, hogy nem kell, attól még azért, hogy MINKET ne vezess félre meg kell említened. A pontos nevét akkor nem kötelező (szerintem) csak azt, hogy CSÓKOLOM, MÁSTÓL VAN. Szóval gerinctelenség. Nem lopás akkor, hanem tudatos félrevezetése az olvasónak. Hmm?
Nem,ez nem az. nem tudatos félrevezetés. Senkire nem vagyok hátsó szándékkal. És boldog lennék,ha nem is képzelnék bele az írásomba. Talán illett volna megemlíteni. Egyszeri dolog volt,nem értem,hogy ezen most miért kell annyira fennakadni. Majd egyszer talán megértem.
Azért kell fennakadni, mert tudatosan csináltad, és az is volt a célod, hogy félre vezess minket, és valami tesztet hajtsál végre. Ezt pedig egyik önállóan gondolkozó és érző lény nem képes elviselni, mert bántja a személyiségét… Nem fejtem ki bővebben, mert nem itt van a helye. Már így is túl sok hozzászólást szenteltünk ennek a műnek, "értelmetlen" fecsegéssel.
Kedves Enikő!
Mástól csented. Írjál saját szerzeményt, ha már annyira írhatnékod van.
Ági
Kedves Enikő!
Zsigerből tisztellek azért, mert a te korodban egyáltalán megpróbálkozol az írással. De tudnod kell, bizonyára tudod is, hogy nagyon az út elején tartasz. Szinte még rá sem léptél. Ha valaki dicsér, ne higgy neki. Nem igaz, hogy jók az írásaid, de ha kellő alázattal fogadod a kritikákat, akkor itt segítőkész emberekre fogsz találni, akik támogatni, segíteni fognak.
A csíny, amit itt elkövettél, nem tanulság nélkül való. Bödönt kezdem megkedvelni, de most nagyon rosszul érezném magam a helyében, mert ebbe bizony rendesen belelépett. A fenti sorokról ordít ugyanis, hogy nem tőled származnak. Hiányoznak belőle a jellemző hibáid, (a gyakran zavaros fogalmazás, a szókészlet szegényessége, elmélkedéseid nemegyszer mosolyogtató ficamai, szóbukfencek, vesszők utáni szóközhiány stb.) és Bödönnel ellentétben azt gondolom, hogy ez bizony egy színvonalas, szépen megírt tárca.
Kedves Antonius!
Nem tudok rájönni, hogy tréfálsz, avagy tényleg komolyan gondolod amit írtál. Ez az iromány szerinted jó? SZÍNVONALAS???
Jaj, szegény fejem!!!
üdv. K.
Nem tréfálok kedves Kate. Minden viszonylagos. Amihez viszonyítom, (Enikő írásai) ahhoz képest, színvonalasnak ítélem.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy két kiskorú találkozását, szabódását, ismerkedését a nagy titokkal, vázolják fel a fenti sorok. Azt gondolom, kiskorúként magam sem „nyilatkoztattam ki” bölcseleteket a szerelemről.
Tudod nagyon jól, hogy hozhatok ide a nagyok (Hemingway, Remarque és mások) sikerműveiből olyan dialógusokat, amiken nem csak a hibát kereső képzett elme akad el, hanem a kevésbé olvasott ember is elcsodálkozik, az egyszerűségén, a sutaságán.
Ez persze egy vélemény, ami akár téves is lehet. a
Kati, csak ketten látunk egyformán?
F: Azt tanácsolom neked jó szívvel, (amit nagyon helyesen Bödön is megtett) hogy tanuljál, olvassál sokat. Magad is rá fogsz jönni, hogy kiket érdemes, de, ha kéred, szívesen adok tanácsokat. Itt is elérheted sok tehetséges ember munkáit, a világirodalom tárháza pedig végtelen. Először is, be kell lépned egy könyvtárba. Másodszor, tanuljál egy kis alázatot, ne légy ennyire „zajos” és az energiádat ne fecséreld a harmatos munkáid védelmére, próbálj inkább jobbat, jobbakat írni. A kritikák (amiket idáig kaptál) túlnyomó része korrekt volt, érdemes rajtuk elgondolkodnod és megköszönnöd, (időt, értékes gondolatokat áldoztak rád) mert építkezhetsz belőlük.
„ Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”
Kívánok elegendő energiát hozzá. a
Na ez itt most egy érdekes történet, kedves Alkotótársak! Ha jól értelmezem, akkor a következő van: Berki Enikő, tizenöt éves kislány feltölt néhány rövid kis írást az oldalra. Kap hozzászólást, hideget-meleget, különösen egy „Bödön” nevű tag kritizálja. Berki Enikő azt gondolhatja magában: „írhatok én bármit, ez a Bödön akkor is lehúzza, mert ilyen.” Elhatározza, beugratja Bödönt, és a többi kritizálót. Föltesz az oldalra egy írást, ami nem az övé, hanem egy (állítólag????) megjelent könyvből való. Vajon most mit lőnek majd Bödönék?!
A kislány trükkjét többen helytelenítik. Hogy lehet ilyet tenni? Csak úgy plagizálni?
Berki Enikő a szemrehányásokra így válaszol: „Ezt nem is diákcsínynek szántam, sőt az ötlet sem konkrétan az enyém volt. Kíváncsiak voltunk mindketten…és igen, ez egy kiadott könyv amúgy. A szerkesztőségnek pedig ezzel semmi baja. Én kértem engedélyt az ismerősömtől.”
Kérdéseim: Kire céloz Berki Enikő? Kié az „ötlet” Ki volt még benne, aki ilyesmire biztatta? Sorai arra utalnak, h a szerkesztőségből valaki lehetett az a személy. Igaz lehet ez? Vagy csak blöfföl a kislány? Ha valaki tud valami többet, kérem, szóljon, nehogy hülyén haljunk meg!
Ezek után most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, kinek a könyvéből származik akkor az, az írás-részlet? Kedves Enikő, lennél olyan aranyos, h felvilágosítasz minket? Vagy valaki, aki tudja…?
Kedves Enikő!
Az irodalmi oldalakon ki szokták kötni, hogy ha nem saját szerzeményt raksz fel, vagy, ha valamiből idézel, akkor azt feltüntesd. Ha ezt megtetted volna, akkor most itt nem lenne vita. Sajnálom, hogy ez a mulasztás megtörtént, és azt is amit ezek után gondol az ember amit itt lenn a hozzászólásokból is olvashattunk. Nehéz lesz kiköszörülni ezt a csorbát. Sajnálom, hogy így alakult.
szeretettel-panka
Igaza van mindenkinek. Leginkább pankának. De azért Bödönt tisztelem a legjobban. Van benne kurázsi. Nem kellett volna megtörténnie,és szeretném meg nem történté tenni ezt az egészet. Hibáztam,beismerem és sajnálom.
Kedves Enikő! Részemről nincs harag! Üdv: én