A jó téma választás a jó novella alapja. A jó kaja választás a boldog párkapcsolat alapja. Sőt az anya lánya közti élethosszig tartó jó boldogság megalapozója.
De mi van akkor, ha mindenki szereti a nokedlit (becenevén: noklit), csak az nem, aki csinálja? És ez nálunk így van, sajnos…
Miért is? Mert állítólag én precíz, tiszta, tisztaságot követelő asszonyka vagyok. Legalábbis szeretném, ha ezt gondolnák rólam. És ebbe a nokedli készítés egyszerűen nem fér bele… Mennyire egyszerűbb is a tepsis kaják elkészítése, mindent bele és a sütő már süti is.
Meg hát abban a büdös nagy szocializmusban én egy olyan kis – egy mosogatós – panel konyhában tanultam a főzés fortélyait, ahol egy lábas elöl hagyása már rendetlenségnek számított. És valljuk be ezeket a konyhákat, a kiskőrösi konzervgyár szuper(nek hitt) „munkás” kajáinak melegítésére találták ki.
Szóval vegyük először a nokli alapját, a masszát. Ez ugye olyan, mint a csiriz. Már, ha sikerül. Ezt eleve ezt nagy bödönbe kell rakni és kevergetni, de ehhez is kell segédeszköz. Ezzel együtt előveszünk egy hatalmas üstöt és a tűzre rakjuk. Oszt jön a nokli-szaggató. Tehát már négy dolog van a konyhában. A szaggatóba belerakjuk az első adag csirizt. Természetesen nem marad ott addig, amíg a csirizes kanalat visszarakjuk a tálba, de nem ám. Magától elkezd nem potyogni, hanem folyamatosan folyni a gőzölgő vízbe. Tehát szó sincs formás, kis nokli labdácskákról, hanem óriás méretű giliszták pottyannak a vízbe.
Mire elkezdem húzogatni a nokli szaggatót, addigra már a lábas szélén is folynak, ragadnak és főnek a tészta galacsinok. És ez még csak az első adag volt…
Mikor elkezd forrni a víz és a galacsinok feljönnek a víz tetejére, már ki kell készíteni a szűrőt, ami már a 5. eszköz, sőt a serpenyőt (6.), amiben megpirítjuk a tojással együtt. De még a nokli készítő masszás tál elöl van a pult közepén…
Ha azt akarom, hogy formás kis noklik legyenek, ezért csalnom kell és bevetem a nagyágyút, a konyhai ollót,(7.) amellyel a főzővíz tetejére felmerészkedő kígyókból formás kis galagonyákat vágok. Vajh, miért nem lehetne egyben a tészta masszát megfőzni, majd kihűlve utólag formás kis kockákat vágni belőle?
Szóval nokli leszűrve, tojás felverve, serpenyőbe beleöntve, pirítva, kivéve és a tálaló edénybe helyezve.
Egyszerű kis kaja, ugye? Olcsó kis kaja, ugye? (Hát persze, ha a ráfordított energiámat nem számítjuk! Mert az MEGFIZETHETETLEN! Tudják milyen drága lett a Sanax?)
Csakhogy mire ideérünk a konyha már a világháborús pusztítás nyomait viseli magán, mindenhol csiriz darabok, edény, edény hátán, tepsi, tál, fazék a mosogatóban. A főzőasszony lelki állapotáról már ne is beszéljünk!
Utáloooooooooooooom!
Az én drágáim pedig friss salátával szeretik. Fogjuk tehát a salátát, előveszünk egy tálat ( 8.), átmossuk és áthelyezzük a tálaló tálba (9.)…….
23 hozzászólás
Nagyon tetszik. Látom saját magamat!!DD Amikor olvastam, esküszöm az jutott eszembe , saláta kellene még mellé:-)) nyóccccszor átmosni… ,és a végén ott volt!! Egyet értek Veled Utáloooooooooom!
Szeretettel:Selanne
Kedves Léna!
Hihi! Azt hittem eddig, hogy csak én utálok nokedlit szaggatni! 😀
Valami legenda van róla, hogy egyszerű és gyors elkészíteni… Hm, hm, hm…
Én még vizezett vágódeszkáról késsel tanultam forróvízbe szaggatni. Emlékszem még nem értem fel a fazék tetejét, sámlira kellett a szaggatáshoz állnom. Lehet, hogy már anyám is utált nokedlit készíteni? 😀 😀 😀
Na és a mosogatás utána… 🙁
Judit
Szia!
Adtál az írásoddal egy kolosszális ötletet. Meg fogom tervezni, el fogom készíteni a nokedliszaggató gépet. A prototípust természetesen Lenabuci fantázianévre keresztelem, és te fogod elsőként kipróbálni. Ha tudnád, mennyire utáltam gyerekkoromban anyám nokedlikészítése után mosogatni. Sajnos halogattam a dolgot egy ideig, ami ugyebár megnehezítette, mert rászáradt.
Gratulálok ezen írásodhoz. Kedvenc részem:
" … ahol egy lábas elöl hagyása már rendetlenségnek számított."
Ismerem ezeket a konyhákat.
Ja, mellesleg pénteken tojásos nokli volt nálunk az ebéd.
🙂
Drága Artur, Selanne, Judit!
Köszönöm, hogy olvastatok. Én egyszerűen csak kiírtam magamból….
Alig várom a prototípust. De siess ám, mert a családom legközelebb csak akkor kap noklit, ha már az gépi úton lesz előállítható.
Bár kedves anyósom csak annyit súgott, lehet ám mirelitben készen kapni…
L
szia!
Nos egy szakácsnőtől ellestem a nokli szaggatás technikáját, lehet, hogy nem hiszed, de kézzel szaggatom, bár kell hozzá rutin, és nem mindegy a massza állaga, de nagyon hamar kész van. Azóta szívesen csinálom. De teljesen megértelek az edényeket illetően, mert mosogatni én is utálok, de ha egyből elmossuk akkor nem ragad rá és hideg vízzel egész könnyen eltávolítható a ragadvány.
Azért jó volt olvasni ezen elmélkedésedet!
szeretettel-panka
Kézzel?
Az a csipetke, nem? Most majdnem elkezdtem leírni, mihez és hogyan készül, de közben rájöttem, hogy ez nem a receptek kategória.
Haladok a gépezet terveivel. Hasonlatos lesz a hurkatöltőhöz.
🙂
Aham! Kézzel! Forr a víz. a massza várja sorsát. Belemarkolok. (látod?). Na de előtte hideg vízzel leöblítem a kezemet és persze a szaggatót is. Aztán adok neki :-))) Addig simogatom no de azért nem finoman!!!! (ki tudja mire gondolva), míg cseppekben a forró vízbe tér az egész. Aztán gyorsan a következő marok. (szintén hideg vizes, hogy jobban csússzon! nem röhögni!) Aztán ha kész az egész edényről leöntöm a forró vizet. Hideget engedek rá, a noklik lemásznak az edény aljára, másznak vagy úsznak, tök mindegy. De tök jó nézni 🙂 és leöntöm szűrőbe és már kész is! ja és hogy ne pazaroljak edényt a masszásat gyorsan kiöblítem és míg várnia kell a noklinak a további sorsára addig abban tárolom. hoppálá egy edénnyel kevesebb.
Azt írtad, kézzel. Akkor mi az, hogy " … és persze a szaggatót is."
Amire én gondoltam, mármint a csipetke, az valóban puszta kézzel készül. Babra munka, de jó a babba. Vagyis a bablevesbe, és még a sóstói levesbe.
Ezekbe a legfinomabb.
ej nem voltam elég vizuális 🙂
képzeld el a fazék tetején a hagyományos nokli szaggatót, rajt fekszik, és én azon gyurmázom a masszát… hogy még vizuálisabban fejtsem le eme képet.
nokli szaggató, rajta a massza, és rajta a fizikai megterhelés a kezem által létre jött le-fel de hosszában is tett mozdulattal :-)))
s a nolki szemek potyognak a mélybe, ha átforrósodtak újra a felszínre törnek!!!
és ami lemaradt: amióta átvettem ezt a technikát, ha noklit szaggatok, mindig ez a szakácsnő jut eszembe… na de ne vedd célzásnak, csupán csak utalás volt hehehehe
Nos, a csipetke viszont valóban kézzel készül. Azért csipetke, mert az összegyúrt tésztából ujjakkal kell kicsipegetni a megfelelő nagyságú darabogat, és azokat beleszórni a forró vízbe. Amihez segédeszközt használunk, az már nem kézzel készül.
És, ha már itt tartunk, a csipetke úgy készül, hogy egy darab tojást egy evőkanál sóval és annyi liszttel gyúrunk össze, amennyit fel tud venni a tojás. Ezt kell csipegetni.
🙂
Kedves Lenabuci, fillérekért lehet venni minden piacon nokedliszaggatót, melynek kis huzogatható műanyag edénykéjébe tesszük a tészta felét, miután bevizeztük a műanyagot, és a forró vizes edényre tettük.
És máris lehet huzogatni a nokedliszaggató edénykét a tésztával, ami pillanatok alatt belepotyog a lyukakon a vízbe, csak néha kavarintunk egyet, hogy ne tapadjanak össze… És ahogy mind benne van, 5 perc múlva már le is szűrhető, és átöblíthető a szűrőben, hogy ne tapadjon.
Ez valóban ilyen egyszerű…:)))
Kedves Lenabuci!
Már tudom a nokli készítésbe sem fogok belekezdeni.Árt az idegekre 🙂
Barátsággal:Ági
Drága Lenám! Egy hiba…. Hogy a negatív dolgokkal kezdjem. "És ebbe a nokedli készítés nem egyszerűen nem fér bele…"
Értem én a nem egyszerűt, de két nem egy mondaton belül nem túl esztétikus. Számomra ez az egy vont az élvezeti értékéből. Amúgy 5! 🙂
Már javítom is…… Hiába no, aki barát az barát..:((
Kedves Léna!
Bizonyára macerás dolog nokedlit szaggatni, de a paprikáscsirke, és sok más étel vele az igazi, én mindenestre imádom, mint ahogyan imádni való ez a szatíra is, ami a nokli készítés "rejtelmeibe"avatja be az olvasót.
Nagyon tetszett, gratulálok: Zagyvapart.
Szia! Én sokszor láttam nagyanyámat a konyhában nokedlit szaggatni, de fogalmam sem volt róla, hogy ez milyen nehéz művelet! Ahogy Te itt előadtad, nem csak nehéz, de vicces is! Jót nevettem rajta! Üdv. én
Szia! 🙂
Nem a párkapcsolat miatt időzök itt, az nem a noklin múlik, szerencsémre. :))) Eszembe jutottál, mert sajna nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé az említett nyalánkság szaggatása. :)))
Amúgy egy dolgot kifelejtettél, ami a felsoroltaknál halálosan nyűgösebb: a mosogatás. :)))
Inkább száz véka noklit szaggatok, mint egy tálat tisztára varázsolok. :)))
Szóóóval tán csuklottál? :)))
Élveztem az írásod egy éve, most pedig kínomban is vigyorgok. Ez is jó! :)))
Szeretettel: Kankalin
Kankalin Szívem,
a mosogatást azért hagytam ki, mert nálunk azt a párom csinálja. Már ha nokedlit akar enni…:)))
:))))) Ja, így könnyű ám, kedves Földi! 🙂 Nem gondoltam, hogy a Világ Közepémen a férfiak mosogatnak. :)))
Élveztem az írásod, nem csak ezt. :)))
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm.
Szia Lena! De jót mosolyogtam!:)))))) Remekül tudod tálalni és humorosan az élet adta témákat, na nem a " Noklit"! Hehehe… Puszillak! Lyza
Köszi! :)))