Dugóban ragadtam.
A lehetőségek korlátozottak a látóköröm bővítésére. A könyv, ami nálam van, nem „dugóban” való olvasmány. A jegyzetfüzetem, amit szintén mindig magammal hordok nem használható, mivel nincs egy darab magvas gondolatom sem.
Bámészkodom.
Erkélyek.
Nicsak!
Biztonságtechnikás.
Van robosztus, fekete, célratörő, és vannak fehér dizájnosok. /Amolyan absztrakt festmények, vasból./
Technikás.
2 parabola antennás, légkondikivezetős.
Van szárítós és van lomtáras.
Fél, vagy teljesen zárt.
Csak kétoldalt szélvédős vagy teljesen beüvegezett, belül függönnyel vagy anélkül.
Nemzeti.
Piros-fehér-zöld lobogót lenget a szél.
Természet közeli.
Csak a korláton virágládás, vagy pluszban kaspó belógatós is.
Állatbarátos.
Zöld cicahálós vagy……. hallom a kutyaugatást.
Strandos.
Napvédő, napernyő, napágyak.
Romantikus.
Egy asztalka két székkel reggeli kávéhoz és esti borozgatáshoz.
A kedvencem mégis a szerájbejáratos lett.
Fehér, túldíszített, félköríves, plafonra szerelt. Remekmű.
Elindulunk.
Sajnálom.
Jó bámészkodni.
Hiszem, hogy kicsit megismertem azokat az embereket is, akik az erkély mögött laknak.
11 hozzászólás
Ez nekem kicsit kevésbé tetszett, hiányoznak a jó kis csattanóid. De érdekes volt! Szia Irén
Ez csak egy pillanatkép egy lakótelep közepén való araszolás ürügyén. Most döbbentem rá, hogy mi mindenre használják az erkélyeket, hogy mindegyik más és más. Érdekes felfedezés volt. Eddig mindig csak a lábam elé néztem, most meg kiderült, hogy felfelé is van érdekes látnivaló.
Szia!
Körkép az erkélyekről. Szerintem jó. Azonban hiányolom az erkélyen megjelenő embert. A tulajdonost. Tudom, hogy az idő rövidsége miatt csak az erkélyeket láttad, a "mögöttük" lakó embert nem.
" Hiszem, hogy kicsit megismertem azokat az embereket is … "
Nos, ez lenne az irodalom, az írás másik célja. Az olvasóval megismertetni az erkélyeket berendező embertípusokat.
Szóval, az ötleted tetszik. A jegyzetfüzetbe leírt gyorsjelentés is tetszik az erkélyekről. Ha otthon ülve mögé képzelted volna, és megfogalmaztad volna azt, amit mindebből látni lehet, holott nem látszik … Szerintem, ki tudsz ebből hozni többet is. Jó a stílusod.
A címek végére nem teszünk pontot.
Üdv.: Artúr
Artúr!
Köszönöm, hogy figyelmeztettél arra, hogy a címek mögé nem teszünk pontot.
Vannak ilyen berögzült hibáim. Például pontosan tudom, hogy mikor használjuk a ba-be vagy a ban-ben ragot a szó végén, de sokszor csak ba-be-t használok írásban is. Ez azért van, mert szóban mindig lehagyom. Amikor írok, mondom is magamban a szöveget és már írom is. Aztán meg úgy marad.Ezt a hiányosságomat pl. konkrétan tudom,ezért sokszor elolvasom, amit leírtam, nehogy benne maradjon ez a berögzült hiányosság.
Nem értek egyet az előttem szólókkal. Ez az írás szerintem így jó, ahogy van.
Nekem nem hiányozna az ember akkor sem, ha nem lenne jelen. De ott van mindenütt, mert az ő szelleme, habitusa, tevékenysége révén alakul a környezete, esetünkben az erkély, ami mesél az értő szemnek, lakójának, alakítójának személyiségéről.
Magam, ha nagyritkán Budapesten járok, órákig bámulom a paloták 100-150 éve készült csodálatos kovácsoltvas erkélykorlátait. Szakmai ártalom.
Kitűnő írás. Gratulálok. a
Köszönöm antonius, épp most próbáltam leírni Artúrnak azt amit írtál az emberekről.
Mindenki maga alakít ki valamiféle elképzelést, de ez is csak fél igazság lehet. Ezért is írtam azt, hogy remélem, hogy egy kicsit megismertem őket.
Az is lehet, hogy a cicabarát veri a feleségét és lomtáras meg éppen festet. Van variáció rengeteg.Sommás véleményt semmiképp nem alakítanék ki emberekről pusztán egy erkély láttán, annál az élet mindig bonyolultabb.
Ezt láttam amikor nézelődtem. Emberek nem voltak kint, mert hétköznap délelőtt volt, de az erkélyek funkciójának kialakítása, sejtetni engedte a tulajdonos ízlését, szokásait, prioritásait, habitusát stb.
Sejteni véltem, hogy milyen habitusú az, aki fekete rácsok mögé zárja magát és milyen habitusú a virágoskertet ápolgató. Milyen a beüvegezett, belül is függönyös és milyen az, aki csak ruhákat szárít ott. Aki lomokat tart csak kint és aki cicákat.
Remélem az olvasó is elgondolkodik ezen és ő is kialakítja az elképzeléseit. Ha úgy adódik, hogy ő is lát erkélyeket akkor elindul a fantáziája, ahogy nekem.
Mennyi mindent megtudni az ember erkélyéről,
és magáról az emberről.
Érdekes és egyedi volt írásod!
Nekem elnyerte tetszésemet!
Lyza
Köszönöm Lyza, hogy elolvastad. Sok minden mellet elmegyünk ami mellett nem kéne, mert azt hisszük érdektelen, pedig nem az.
Kedves Szusi!
Nekem már régi kedvenceim az erkélyek! 🙂
Valami rejtélyes, karmikus okokból mindig nagyon messzire kellett mennem dolgozni, ahhoz képest, hogy éppen hol laktunk. Ez nálam órákig tartó villamosozást, vagy buszozást jelentett. Amikor nem jutott ülőhely, hogy olvassak, akkor az ablakon kibámulva tanulmányoztam a várost. Mivel sokáig ugyanarra mentem: a házak után az erkélyek is sorra kerültek, végül az ablakok. Milyen függöny van az ablakon, van-e egyáltalán, mikor volt utoljára megpucolva, van-e rács rajta, mi van a külső, vagy a belső ablakpárkányon, milyen matrica van az üvegen, mi van belógatva az ablakba belül… Hűha! Komoly tanulmányokat végeztem e tárgyban. 🙂 Voltak kedvenc erkélyeim, ablakaim. Aztán elhagytam sorra őket, mint engem a munkahelyek.
Judit
Judit, ez az "élmény" nekem, az újdonság erejével hatott. Sosem tanulmányoztam előtte az erkélyeket.
Érdekes lenne, ha megírnád azt, hogy te hogyan láttad őket…..