Bástya üti futót E-8-on, sakk, matt. Ezzel vége is lett a játszmának.
————————
Az a gödör a kertben már megint olyan csúnyán nézett rám.
————————
Egy padon ült a téren és mosolygott, mást nem tett. – Mi ez a vigyorgás? Mi ez a nagy jókedv?
————————
M. T. L. az egyik nap megunta az emberi civilizációt és felmászott egy fára. Megtelepedett egy ágon és bámult maga elé. Bolond! – mondhatnánk, és az is. Azt is tehette volna, ha igazán nagyot akar ütni, hogy lemerül a víz mélyére, ezzel még nagyobb hátraarcot mutatva az evolúciónak, de persze akkor megfulladt volna. Ennyi esze azért volt.
————————
Mi ez? Ki ez a sok ember itt? És miért akarják, hogy denevéreket tanítsak számolni?
————————
A betűk ebben a mondatban nem látják tisztán létük értelmét.
9 hozzászólás
"Az a gödör a kertben már megint olyan csúnyán nézett rám." – Ez a kedvenc, de mind nagyon jó. Grat!
Üdv.: Hópihe!
Köszönöm. Jó, hogy olvastad, örülök, hogy tetszett.
Üdv: Daniel
Tetszenek ezek a felesek. Mindegyik jó, nekem az utolsó lett a kedvencem.
M.T.L-nek volt esze, és fölfelé bukott. Sokan csinálják így.
Ó, köszönöm!
Szia!
Hozzászólásom önmagáért beszél. Szerintem, nem kell bővebben kifejtenem, hogy tudd, mire is gondolok. Világosan érezhető, hogy a szereplő az egészből csakis győztesen jöhet ki. Fő a pozitív gondolkodás, tehát vegyük lejjebb alatta a lángot, különben ebből semmi jó nem sülhet ki.
Teljesen világos… Melyik szereplő is?
A főszereplő!
Nagyon pofás mondatok, annyi szent 😀
Ennek kábé annyi értelme volt, mint annak, hogy: Arany János 1817-től 1882-ig született.
De ettől még nagyon tetszik!! 😀
Lilly
A mondatok nevében is köszönöm 😀
Örülök, hogy tetszett, és annak főleg, hogy régebbi írásomat is olvastad.
Üdvözlettel: Daniel