/H/Arcok
Nem vagyok csalódott. Vagy talán, kicsit. Más utat választottál, mint amilyet én álmodtam Neked. De nem vagyok csalódott.
Amióta az eszemet tudtam, mindig egy apával közös ügyvédi iroda volt az álmom. Apa volt a példaképem. Olyan szerettem volna lenni, mint ő. Okos, intelligens. Akit mindenki tisztel, akire mindenki felnéz.
Szárnyaltam, amikor felvettek az egyetemre. Már láttam magam apa mellett a tárgyalóteremben. Egymás mellett érvelve, és egymással szembeszállva. Aztán idegileg, lelkileg meggyötörve bedobtam a törölközőt. Be kellett látnom, hogy nem nem fogom bírni, nem nekem való a jogi pálya. Módosítottam, tanár lettem.
Amikor megszülettél, körvonalazódott bennem a terv. Megerősödött, amikor láttam, hogy apa is benned látja az utódot. Ragyogó, éles eszed olyan volt, mint a damaszkuszi penge. Vitáink úgy fejeződtek be, hogy lélekben fejet hajtottam előtted. Akkor is elismertetted az igazadat, ha tévedtél.
Szuper ügyész, vagy ügyvéd leszel – ujjongtam magamban. És örömmel simítottam végig a Corpus juris hungaricin. Az összes bordó bőrkötéses könyvön. Meg apa többi szakkönyvén. Ami majd a Tiéd lesz. A Te irodádat fogja díszíteni.
Kicsit megtorpantam az álmodozásban, amikor először jelentetted be: katona leszel. A fegyverek érdekelnek, a hadtörténet. Alkudoztam. Legyél katona, ÉS jogász. Hadbíró, katonai ügyész. Férfiasan nemet mondtál.
Amikor beteg voltál, a halál markából imádkoztalak vissza, azt mondtam: legyél bármi, bármi, ami akarsz. Csak LEGYÉL.
A saját diplomám átvételekor sem voltam annyira büszke, mint amikor a te kitűnő érettségi bizonyítványodat tartottam a kezemben. És őszintén örültem a felvételi sikerednek. Történész leszel. Az leszel, tudom.
Én akartam olyan lenni, mint az apám. Okos, intelligens, tiszteletre méltó. Te vagy az utód.
Nem vagyok csalódott. Büszke vagyok Rád.
5 hozzászólás
A szülő általában mindig tudja, éppen mi lenne az aktuálisan jól fizető szakma, kivéve, amikor inkább azt tartja szem előtt, hogy a gyerek folytassa a megkezdett családi hagyományt. Azonban rendszerint, mire a gyerek elvégzi az iskolát, addig vagy nem marad slágerszakma a választott hivatás, vagy kiderül, mi is szeretne valójában lenni?
Jól érzékelhető, mindkettő irányvonal írásodban, de a végkövetkeztetés nagyon a helyén van. Bizony, bármi is legyen a gyerekből, az a lényeg, hogy jól csinálja, s akkor nincs semmi probléma, azt hiszem.
Mindig valami nemvárt esemény hozza meg a tisztánlátást, mutatja meg, mi a fontos az életben.
Gratulálok!
Igen, a lényeg, hogy jól csinálja és ez okot adjon a büszkeségre, legyen valai inkább elsőrangú irodista, mint huszadrangú orvos, szerintem. Tetszett az az írásod is 🙂
Hanga
Így a jó. Semmit nem szabad ráerőszakolni a gyerekre. Az csak megbosszulja magát. Igazán remek remek szülő lehetsz 🙂 őszintén mondom.
Üdv.: Phoenix
Szia!
Jó az írásod, ahogy a saját életedet felvezeted, és utána rátérsz a gyermekedre. Minden szülő szeretné a saját álmait tovább adni a gyerekének, de te bölcs fejjel megláttad, hogy csak akkor lesz boldog, ha azt csinálhatja, amit ő szeretne igazán.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm a véleményeket. – matyi