Kacaj

Kedves olvasó!
Szeretnék egy minden realitást nélkülöző történetet, egy kitalált mesét megosztani veled.

Egyszer volt, hol nem volt, azt nem tudom, de hogy hol volt, azt tudom. Kergegóciában élt egyszer egy ifjú, aki versek írására adta a fejét. Nagyon szép dolgokat öntött rímekbe, ezért hamar megkedvelték az emberek. Nem kellett sokáig várni, és megjelent az ifjú első verses kötete.

A történet folytatásához tudni kell, hogy ebben az országban csupa gazdag ember élt. Nem csoda, hiszen itt mindenki, mindenért, mindenkinek fizetett. Fizetőeszközüket egyszerűen csak Kacajnak hívták, mert nevetve keresték meg munkájukkal, és jókedvűen is költötték el.

Az ifjú költő egyre ismertebb lett. Olyannyira, hogy egyszer az ország legtávolabbi csücskéből is megrendelte a verseskötetet egy érdeklődő. Mivel nagyon messze lakott egymástól a két ember, mindezt drótnélküli madártávírón beszélték meg. A poéta örömmel sietett a Hivatalba, hogy feladja a könyvet a megadott címre. Ez huszonhárom Kacajba került neki.

Amikor megérkezett a csomag, értesítést kapott az érdeklődő, aki sietve elindult a lakóhelyén álló Mellékhivatalba, hogy eljuttassa a könyv árát, kereken kettőszáz Kacajt, a költőnek. A Mellékhivatal dolgozója mosolyogva vette át az összeget, levonva a korábbi értesítésért járó tíz Kacajt, és vidáman integetett a távozó ügyfél után. Megkezdte az áttranszportálást a Főhivatal felé, levonva az összegből a Mellékhivatal költségeit, ami tizenhét Kacaj volt, és tíz Kacajt, mert ennyi volt annak a költsége, amiért később kiértesítették az érdeklődőt, hogy az összeget elküldték a költőnek.

A Főhivatal, amint megkapta, késlekedés nélkül továbbküldte a Hivatal felé a Kacajokat, de előtte levonta a maga harminchét Kacaját, ami természetesen járt a munkáért, és tizenöt Kacajt az értesítés miatt, amit elküldtek a Mellékhivatalnak, hogy minden rendben van.
A Hivatal hamar megkapta a Kacajokat. Értesítést küldött a Főhivatalnak az átvételről, ami tizenkettő Kacajba került. Értesítést küldött a poétának is, hogy megérkeztek a Kacajok. Ez szintén tizenkét Kacajba került.

A költő mosolyogva lépett be a Hivatal ajtaján, hogy átvegye a Kacajokat. Mivel nem jött azonnal, amikor az értesítőt megkapta, a Hivatal dolgozója levonta a második értesítésért járó tizenkét Kacajt. Továbbá tíz Kacajt a rendelkezésre tartásért, és huszonöt Kacajt, mint munkadíjat. A poétának volt egy kis tartozása is a hivatal felé. Nem sok, csak tizenhét Kacaj. Ezt ott helyben megbeszélték és letudták a megérkezett Kacajokból. A maradék huszonhárom Kacajt pedig leszámolták a költő kezébe.

A költőnek azonban volt ismét egy megrendelése, csak most az ország másik csücskéből, ezért, ha már úgyis itt járt a Hivatalban, szépen feladta a következő kötetet a megrendelőnek, visszaszámolva a huszonhárom Kacajt az ott dolgozó kezébe.

A mesém még tovább tartott volna, ha a Kacajok el nem fogytak volna.
Kész röhej, nem?