( Jelenet )
Ahol a négy kert sarka összeér, összesétál a négy szomszéd. Mindegyikük kezében kerti szerszám.
Béla örömmel: Szép napot szomszédok!
Józsi vidáman: Szép.
Feri morcosan: Napot.
Lajos lemondóan legyintve: Szomszédok.
Feri, Lajosnak mutatva: Menjen távolabb. Káposztafőzelék volt maguknál az ebéd.
Lajos csodálkozva: Honnan tudja?
Józsi még mindig vidáman: Az asszonyaink mindent megbeszélnek egymással.
Béla lehervadva: Mindent?
Józsi lelkesen: Ők is összejárnak.
Feri Józsinak: Mondtam, hogy rövidebb láncot vegyen.
Lajos Bélának: Idén hogy hoz majd a kert?
Béla: Fáradt a föld.
Lajos: Ugyan, hisz egész nap fekszik.
Józsi bólogat, Béla felháborodva, mérgesen néz Lajosra.
Béla: Mondom, a föld fáradt!
Józsi: Igen, az egész Föld.
Lajos: Én sem másról beszéltem.
Feri: Mit szólnak az új rendelethez?
Lajos: Melyikhez?
Béla: Több is van!
Feri: A számlatömbösre gondoltam.
Józsi: Eegen. Lőttek a piacozásnak.
Lajos: Miért?
Józsi: Ha megveszem a tömböt, oda az a kis plusz is.
Feri. Akkor majd csere-berélünk.
Lajos: Számlatömböt?
Józsi: Ha nem ad mást! De ez már nem új rendelet. Mikor olvasott utoljára újságot?
Feri: Tegnap. Felhoztam a pincéből az utolsó sor téli almát. Az alatt volt újság. Abban olvastam.
Béla: Akkor én majd számlatömbfát ültetek.
Feri: A nyomtatványboltba nagyobb a biznisz. Már mindenhez az kell.
Lajos: Bolt?
Józsi: Mondja Lajos! Egyedül ilyen, vagy súg magának valaki?
Feri: Itt nincs súgólyuk.
Béla körülnézve: Ürgelyuk annál több. És vakundok. Mindent tönkre tesznek.
Józsi: Micsoda?
Béla: Vakundok.
Józsi: Akkor jól hallottam. Maga szerint mi az a vakundok?
Béla: Állat.
Feri: Ejnye, no! Ne sértegesse a Józsit! Csak kérdezett. Nem tehet róla, hogy nem tudja. Városi születésű.
Józsi: Maga meg ne szóljon bele ebbe, ha nem érti!
Feri: Már hogyne érteném! Értek én mindent. Azt is tudom, hogyan kell védekezni ellene.
Lajos: Na, és hogyan kell?
Józsi: Kérdezze a Bélát! Ő találta ki ezt az állatot.
Lajos Bélához: Hogyan védekezik?
Béla pirulva: Ha már kérdezi, inkább tanácsra volna szükség.
Lajos: Az elűzi?
Feri: Néhány ürgét biztosan, de már régen nincs Tanács. Nem úgy hívják.
Józsi: Nálunk például az asszony védekezik … de hiába. Én vagyok az erősebb.
Lajos: Felesége próbálja elűzni az ürgét?
Józsi: Hülye.
Lajos kezet nyújtva: Pomp. Évek óta nem árulta el a vezeték nevét.
Józsi elfordul, és hangtalanul mozog a szája.
Feri: Inkább bemegyek, és hozok ki valami szíverősítőt.
Béla: Amivel tegnap is kínált? Hozzon mellé bort, hogy valami erőset is igyunk.
Feri visszaérve: Ezt legalább megint lehet főzni.
Mindenki nézi a magasra emelt üvegpalackot.
Józsi: Miből főzte?
Feri: Vegyes. A szaktudásom és a szívem is benne van.
Béla: Látszik! Eléggé zavaros.
Józsi: Nekem ne töltsön! Hozok inkább magamnak a sajátomból.
Lajos: Nem szabad keverni az italokat. Megárt nekem.
Józsi: Ki mondta, hogy megkínálom?
Béla: Abból nem lehet baj, ha mindenki csak a sajátját issza.
Lajos: Dehogynem! A múlt héten is láttam mit tett magával az alkohol.
Béla: Na, mit?
Lajos: Fát vágott az udvaron és egész nap azt kiabálta, hogy „Piszok kuglik! Ne ugráljatok már el a fejsze elől!”
Feri: Biztosan a permetlevet itta meg.
Józsi: Az biztos. A pálinkájától legfeljebb sírni lehet.
Lajos: Miért sírna?
Józsi: Hogy nem csinált belőle inkább lekvárt. Annyi cukor van benne.
Közben mindenki leteszi az üres kispoharat a közös oszlop tetejére. Forgolódnak, nehogy a feleségek valamelyike meglássa őket. Feri Béla poharába tölt gyorsan a saját kotyvalékából, miközben az nem figyel. Azután vigyorogva néz Lajosra. Józsi, kihasználva az alkalmat, Feri poharába tölt a maga üvegéből. Így jár mindegyik. Senkinek sem a saját pálinkája van a kispoharában.
Lajos: No, akkor ürítsük poharunkat a … az asszonyainkra.
Feri: Fenékig!
Mindenki ledönti a pohara tartalmát, majd kidülledt szemekkel méregetik egymást.
Béla köhögve: Azt hiszem, nem jó üveget hoztam fel a pincéből.
Józsi az üres poharát nézegetve: Ismerős az íze, de nem tudom honnan.
Lajos csodálkozva mered a másik kezében lévő üvegre: Kissé legyengült az idők során ez az ital.
Feri dühösen az oszlopot nézve: Nem lehet, hogy elfordult ez a cölöp?
Mindegyik megkóstolja a sajátját. Csak úgy az üvegből húzva néhány kortyot.
Feri Bélára sziszegve: Gyilkos!
Béla: Az a Józsié lehetett.
Józsi: Akkor már énekelne.
Lajos énekelve: „Gyere Bodri kutyááám … !”
Nem fejezheti be a nótát, mert a többiek gyorsan menekülnek a házaik felé.
Függöny
16 hozzászólás
Remek szatíra, kitől félnek leginkább a férfiak??,:))))
Jobban , mint az ördögtől?…:))))
Gratula…
Mi férfiak nem félünk semmitől. Csak akkor rettegünk, ha nincs sör a hűtőben, amikor a kedvenc focicsapatunk meccse megy a tévében. Meg akkor, ha elvitte az autót a feleségünk bevásárláskor. És akkor, ha túlórázás közben lebukunk a törzskocsmánkban. Plusz, ha nem stimmel a bérpapír összege a hazaadott forintokkal. És akkor, ha elfelejtjük kitörölni a telefonunkból az elküldött-fogadott sms-eket, miközben otthon hagytuk a telefont. És akkor, ha …
Köszönöm Lyza!
Szia Artúr!
Az abszurd humor méltó képviselői a "monty pythonosok", és lám-lám, itt a magyar változat is:)))
Szeretem az élethelyzetes fonákokat, mint ahogy a te írásodban is töményen fellelhető. Beindult a fantáziám, magam előtt láttam a négy jóembert, tudtam, mikor milyen "pofát" vágnak, még a mozdulataikat is.
Ha a szám lefelé kezdene görbülni, idejövök, hogy irányt váltson a görbület.
Gratula!
Valerie
Szia!
Szeretem őket, és Galla Miklóst is nagyon bírom. Igazán megtisztelő, hogy szerény kis firkálmányomat hozzájuk hasonlítottad.
Köszönöm!
Kedves Artúr!
Kellet nekem ez a szatíra akár egy falat kenyér.:)
Üdv:Ági
Szia Ági!
Köszönöm a véleményedet!
Kenyeret még nem próbáltam sütni. Tudod, állítólag nincs sütnivalóm.
🙂
Kedves Art Úr, megint egy remekség.
Egyedül a "pomp" nem világos, a helyzetben…
De jó ez, másodszorra olvasva is.
Szia Andrea!
A Pomp egy vezetéknév akart lenni. Nem merek már semmilyen nevet kitalálni, mert többször jártam úgy, hogy kiderült, létezik az illető, és nehezményezte, amit írtam. Azt hitte, róla szól. Ha van ötleted, szívesen kicserélem valami másra.
Köszönöm!
🙂
Kedves Artúr!
Tetszett ez a jelenet, megnevettetett. 🙂
Üdv.:
Daniella
Köszönöm szépen!
Évek óta nincs már kertem. Hiányoznak a szomszédok.
🙂
Csak nosztalgiáztam kicsit.
Kedves Artúr!
Tetszett a szatírád. Tele a tőled megszokott – itt-ott csípős – humorral. Jót mulattam történeteden!:)))
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm szépen!
Kész szerencse, hogy egy ilyen helyen nem tud több kert összeérni, csak maximum négy.
🙂
Talán azért csípős kicsit, mert a gazdák szeretik a cseresznyepaprikát.
Nagyon jól írtad le, mert sikerült elképzelnem a sztorit, és megnevettettél 🙂 Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv; Aphrodite
Én köszönöm, hogy olvastál!
Kicsit pihent a sztori a fiókban, ami tőlem szokatlan, de örülök, hogy nem ártott meg neki.
🙂
Kedves Artúr!
Éppen aktuális a pálinkafőzős történeted! 😀
Mindenki a saját pálinkáját /borát/ tartja a legjobbnak, mégha a sósav, vagy az ecet mennyei mannának számít hozzáképest, akkor is.
A kertszomszédokon jót derültem! 😀
Judit
Szia Judit!
Az igazság, hogy régebben kezdtem bele ennek a jelenetnek a megírásába, de csak a feléig jutottam. Innen a számlatömbös rész. Az akkor még friss hír volt. Azután megfeledkeztem a sztoriról és a napokban találtam rá a "félkész írások" nevű pc-könyvtárban. Hozzáírtam kicsit, ezért a második fele aktuálisabb lett.
Köszönöm szépen!