A főnök kényelmesen hátradőlt a székében, de nem volt elégedett. Fájt a dereka, ennyi az egész. Harminc év után az emberi szervezet már nem működik tökéletesen.
Kellene egy egészen újszerű műsor. Ami meglepi az embereket. Kreatív ötleteket szeretnék hallani.
A harcedzett, sokat próbált ifjak összenéztek. Nem gond, főnök! Van itt bőven élettapasztalat!
Kiszel Tünde feleséget keres?
Hagyjuk már ezeket a feleségkeresőket. Annyit se bírnak ki egymással, hogy átvegyék a nyereményüket.
Alekosz cipőkefét keres?
Ez már valamivel jobb, de nem elég ütős. Olyat szeretnék, ami igazán nagyot üt. A cipőkefe nem az.
Senki nem keres semmit?
A főnök szemeiben kigyúlt a fáklyaláng. Ez az! Nagyon intelligens! Kezdhetitek a castingot, fiúk.
A casting óriási siker volt, mindenki jelentkezett. Hazafias felbuzdulásból, bár azt is bejelentették, hogy mindenki kap egy csomag papírszalvétán, aki részt vesz a válogatáson. Fellendült a papíripar, és ez már megérte.
Hosszú órákba telt, mire összeállt a csapat. Némelyik óra eltartott hetven percig is. Az időt egészen különleges órákkal mérték. Imperiale Collection. Casting után az összes ócskavasat elvitték az óráshoz, aki gondosan kicserélte az elemeket. Aztán az óraszíjakat. A szerkezet többi részén nem lehetett segíteni.
A tizenhat résztvevőt öt kategóriába osztották: három agysebész, három atomfizikus, három menzás (nem a napköziből, teee!), három bankigazgató, három köztársasági elnök. A tizenhatodiknak nem jutott kategória. Ő lett a senki. A tizenhatos számtól nem szabad eltérni, mert a közös hálószobában pontosan tizenkét ágy és tíz szekrény van. Eddig még mindig sikerült kreatívan elosztani. Tizenketten aludtak, a többiek megették az összes pápai sonkát, amit a hűtőben találtak. Aztán cseréltek. A hűtővel.
Gond egy szál se, mert minden héten van kijelölés, beleválasztás, berúgás és kirúgás. Az ágysebészek nemsokára válogathatnak a fekhelyek között. Addig ők is castingolhatnak, legalább telik az idő. Ezzel el is lesznek a műsor végéig, mert az egyik ágy olyan, mint a másik. Bár a takarója barna vagy fehér. Egyet ér, mert egyenlő a műhab, mennyit alszik benne, annyit ér.
Drága föld – – Istenem, de szép idők voltak, azt sem tudtuk, mi az a televízió, csak örültünk, hogy nem üres, mint a kisközért. Annyi pénzt takarítottunk meg, hogy azt se tudtuk, mit kezdjünk vele. Szombatonként ingyen dolgoztunk, bizony. Mondjuk, nem volt nagyon nehéz. Reggel valaki felolvasta a Szalad a Nép című napilap rövidebb híreit. Aztán fölszedtük a parkettát, és mindenki szalonnát sütött. A főnöknek. Nekünk maradt a szaga. Ha sikerült jól beosztani, kitartott a következő szombatig.
Ez volt az egyik feladat: emlékeim a csiszolatlan kőkorszakból. A köztársasági elnökök jogosulatlan előnyhöz jutottak, mert ők már sok millió év óta gyűjtötték az emlékeket. Úgy is néztek ki, mint a jávai majomember.
Az egyik kiesett mindjárt az első fordulóban. Végül is, közérdek, hogy jobb legyen a társaság.
A menzásokat felöltöztették birkapásztoroknak, és a bankigazgatókat kellett legeltetniük. Hol, te hülyegyerek, hát a műfüvön. A csúcspont az volt, amikor az egyik birka nyávogni kezdett. Összetévesztette magát egy Rex macskával. Rex Tyrannosaurus. Vagy Lex? A bank alkalmazottai rengeteg sms-t küldtek. Könyörögtek, hogy tartsák benn ezt a birkát, minél tovább.
Mire elfogyott a műfű, kiszavaztak néhány filozófust, professzort és halbiológust, hulljon a férgese. Hatan maradtak: a csatorna kedvencei: Dr. Hypo Thalamus, Fekete Jukosz, Mag Vaszakadt, Bunkó János, Parti Kunó és a senki. Szegény senkit utálták, mint öregapám a vörös hadsereget. Azelőtt a Kő utcában lakott. De aztán átkeresztelték. Fene ezeket a hosszú utcaneveket. És az a két S olyan fránya módon kanyarodik.
Most már biztosra vették, hogy a senki beépített ember. Titokban jelent a villamanónak. Máskülönben hogy tudhatnák odalent a kanálisban, hogy Fekete Jukosz tegnap nem mosakodott, és Parti Kunó cipőstől alszik az ágyon? Buddharészegen. Hülyegyerek, nem érted a humort! A hasa akkora neki, mint a Buddhának. Tudod, az a kínai izé. Nálunk már a spájzban is csak kínaiak vannak. Lekvár nincs, a gyümölcs kell a pálinkához. Pálinka sincs, megitták a kanális kedvencei. Percenként 8 gigabájtos sebességgel. Nem gigibáj, hülyegyerek. A Pléhbaj címlapján keresd. Pontosan az olyan kis csicskáknak csinálják, amilyen te vagy. Remélik, helyre rázódik a bioritmusod.
Időnként összeterelték az agytrösztöket, és mindenkinek el kellett mondania, egészen őszintén, hogy mit gondol a többiekről. Kiosztották a jelzőket: okos – buta – szeretethiányos – aszpergeres. Minden mondatukat így kezdték: Megmondom az őszintét. Esetleg: én mindig magamat adom. A legolcsóbb, és én ide nem kockáztatni jöttem, hanem nyerni. Nyerőgép nem volt, csak egy szobabicikli, de még a senki sem edzett. Minek már erre a három hétre? Aztán úgyis jön a döntő.
Latolgatták, hogyan dönt ő, a médiacézár. Mert a szavazás kamu. Kamu az egész műsor, előre le van zsírozva, meglátjátok, a végén kiderül, hogy mégis csak kerestek valamit, a kanális megtalálja a milliárdokat egy teljesen váratlan helyen, a saját bankszámláján. És majd röhög a markába. Mert a médiacézárnak nem lelke van, hanem marka. Abba röhög. Amikor éppen nem foglalt. Nem sokszor az, mert a főnök unja a Marcsát. Akkor már inkább Pippa. Akkor mindkét keze felszabadul, és bátran vághatja a szelvényeket. Igen, hülyegyerek, amikor én voltam olyan kicsi, mint te most, így kellett elképzelnünk a gazdagságot. Samu bácsi fején a leharcolt cilinder, bent a szobában is, mert telik. Vigyorog és vág. A szelvényeket. Ezek olyanok lehettek, mint nálunk a kenyérjegy, csak sokkal szebbek. Egy ideig az Angyal Miska tervezte, aztán a Leó Nerd. Nem a Di Caprio, te hülyegyerek. Az a Titánok háborúja, izé, na mindegy. Most nem guglizhatom ki, mert ez nem egy olyan műsor. Senki nem keres semmit, érted?
Mondjuk, én nem ismerek ilyeneket. Nálunk a nyóckerben mindenki keres egy kis pénzt, már csak azért is, hogy kifizethesse a büntetést, amiért a kukában kereste. A többi hat törpével meg ki foglalkozik?
De már nincsenek is hatan, elértünk a finá levéhez. Dr. Hypo Thalamus, Bunkó János és a senki harcolnak a léért, ami majd a finából dőlni fog. A harc abból áll, hogy mindenki kap egy adag távolságot, mint üveggolyót. Aki leejti, azé a lé, a másik kettő nem kap semmit.
Azt csak hiszed, hogy könnyű, hülyegyerek! A golyókat odaragasztják a kezükhöz, mégis mivel? Naná, hogy cellux-al! Az agysebész és a bankigazgató már most gyakorolják, hogy lehet lerázni. A bankigazgatónak jobban megy, sokáig dolgozott ügyfélszolgálaton. Dr. Hypo Thalamus rendkívül ideges, ha valaki, ő aztán igazán tudja, milyen folyamatok játszódnak le a thalamusban. Senki csak üldögél a mödanszié mellett, és nézi a svábbogarat. Hát, nem egy úszóbajnok, de nem is ezért szeretjük.
Senki fülében van egy kis vattacsomó, azon keresztül kapja a titkos utasításokat. Tarts ki, haver! Holnap is harminc fok lesz. Holnapután harmincegy. Nem Celsius, te hülyegyerek, hanem Maligán.
Megjött. A nehéz nap. A három finalista Rózsa Sándornak öltözött. Bunkó János a lovát ugratja. Persze hogy ő az első, aki leejti az üveggolyót. De nem kap semmit, mert Jánoskám, nem így beszéltük meg, hol élsz te? Nesze egy utalvány, ha akarod, ecc-pecc átszabják a heréidet. Ez a legújabb trend, nagyobb és feszesebb herék.
Senki szorosan fogja a golyóját. Mintha odaragasztották volna! Gyerünk, senki, az agysebész már fárad. Mindjárt megadja magát a golyó. Kopp, és ezzel Dr. Hypo Thalamus koppant egy nagyot. Senki nyert… illetve nem nyert senki. Senki diszkvalifikálta magát, megtalálta a mödanszié vizében a svábbogarat.
Dr. Hypo Thalamus megnyerte a kerti bútort és a konyhai reszelőkészletet. Egész nap reszelhet, akár a konyhában is.
Már kaphatók a játékosok legjobb mondásai, három kötetben, piros szattyánbőrbe kötve, csak most, csak neked.
Óriási nézettséget generáltunk, jelentik a főnöknek a sameszei.
A médiacézár elgondolkodva simogatja a füle tövét. Nem igaz, hogy ennél már nincs lejjebb! Gyerünk, hívjátok össze a kreatívokat!
9 hozzászólás
A világ, amit vesézel, csak nagyritkán és csak percekig szokott borzadállyal eltölteni. A sziporkázóan szellemes, jobbnál jobb gegektől hemzsegő írásod viszont ugyanúgy hat rám, mint mindig, ha Téged olvaslak. Mindannyiszor elcsodálkozom, hogy egy hölgy is lehet ennyire laza, ennyire vagány, ennyire jó humorú, ennyire vitriolos, bátor.
Nagyon tetszett. Gratulálok. a
e-egen. sokan ezért nem szeretnek.
Hamar rájöttek a műsorcsinálók, hogy minél "lejjebb" van valami, annál nézettebb, ezért szállnak egyre alább. Arra is rájöttek, hogy a néző szereti azt hinni, hogy beleszólhat, eldönthet valamit. Erre való a szavazás, és dől a zsé.A dolognak, ugyan már a látszatát sem imitálják, de ez láthatóan nem zavarja az sms küldőket, így hát már ezzel sem bonyolítják a világ legegyszerűbb pénzszerzési manőverét.
És..itt jön a írásod utolsó mondata. Ha ez így működik, akkor HAJRÁ!!!!!
Ha a butaságot meggyógyítani nem lehet, legalább tejeljen.
mondjuk, kikapcsolódásnak elmegy. és ha valaki küldi az sms-t, az ő baja.
A hülyeség sosem a hülyéknek fáj.
Pedig, ha úgy volna, egy darabig nagy lenne ugyan a jajveszékelés, de talán egy idő után …
Nekem kicsit sok volt ez az alkotásod! Belekeveredtem, mint maci a málnásba, de ez legyen az én bajom. Majd kiheverem. Ettől függetlenül kétszer is végig olvastam. Lehet, hogy ez volt a baj?
🙂
most nem is tudom, kihúzzalak a málnásból? egyáltalán ki akarsz jönni? nem olyan rossz a málnásban, nekem egyszer ausztriában volt egy ilyen élményem, órákig ettem, és még maci se volt.
de annyi igaz, hogy van a "műalkotásban" néhány irodalmi áthallás. kezdve a címével – de én már csak ilyen vagyok, keverem az irodalmat a hülyeséggel.
Szia!
Írásod olvasása közben többször is felnyerítettem. Azt hiszem ez önmagáért beszél.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti, a nyerítés volt a cél. 😀
Szerencsére én ezekről a műsorokról csak hírből értesülök. De az erről szóló alkotásaidat mindig elolvasom (ahogy általában a többit is), és jót derülök rajtuk. Ez is jó volt.