Marketing

– Én ezt az egészet csak időpocsékolásnak tartom – szólt Endre, a csapat legjobb üzletkötője, miközben barátja, Géza füléhez hajolt.
– Csak ne idegeskedj. Túl fogjuk élni, hiszen máskor is volt már ilyen – válaszolta csendesen Géza.
– Jó, jó, de a délelőttünknek annyi! Ezalatt lehet, hogy kötnék akár három jó üzletet. Különben is, mit tudnak nekünk még újat tanítani?
– Nézd, ha nem vagyunk itt, nem tudhatjuk meg soha. Tanulni mindig lehet valamit. Még a rosszból is.
– Irigyellek, amiért ilyen higgadt vagy – sóhajtott Endre.
Majd összemosolyogtak. Két jóbarát. Tűz és víz. Sokszor segítettek már egymásnak az üzleti életben, mert ahol az egyik nem jutott semmire, ott a másik fényes üzleteket kötött. Endre a megtestesült pörgés, a fiatalos lendület, a gyors és pontos technikák művésze. Ellenben Géza, a magabiztos, az alapos, mindenre kiterjedő ismertetés professzora. A számok, grafikonok, hozamok és százalékok bűvésze. Minden héten cseréltek egymás között néhány olyan címet, ahol nem volt sikeres a tárgyalásuk.

Alig helyezkedtek el kényelmesen a székükön, épp csak odaintve a többi üzletkötőnek, amikor belépett az oktató. Itt nem ismerte még senki, mivel nem is tartozott a cég alkalmazottai közé. Jó híre volt már a környéken, ezért tehetősebb irodák szívesen hívták meg, hogy tartson egy kis tréninget az üzletkötők számára, s jól meg is fizették ezért. A trénernél nem volt más csak egy csatos bőrtáska. Ezt kényelmesen letette az asztalra, kihúzta az odakészített széket, és körülnézett.

– Üdvözlök mindenkit! Tamásnak hívnak. A kényelmes, és fesztelen légkör érdekében javasolom, hogy tegeződjünk, ahogy egyébként is szokás így ebben a szakmában.
Többen is valami köszönésfélét mormogtak az orruk alatt. Érezhető volt, hogy sokan egészen máshol lennének a legszívesebben. Tamást ez egyáltalán nem zavarta. Valószínű, hogy hozzá szokott már. Endre nagyon megnézte magának a trénert, és elhatározta, hogy ahol csak teheti, borsot tör az orra alá. Egyszerűen nem volt neki szimpatikus az illető.
– Kérlek benneteket arra, hogy tegye fel a kezét az, aki dohányzik – nézett körül Tamás.
A tizennégy üzletkötőből tízen feltették a kezüket. Közöttük Endre és Géza is.
– Köszönöm. Nézzétek meg, hány szál cigaretta van a dobozban nálatok?
Kiderült, hogy az egyik üzletkötőnél csak egy szál volt, Endrének pedig két szál cigaretta lötyögött a dobozában.
– Nos, én kettőnél több szünetet fogok tartani, tehát nem lesz elég. Itt nálam lehet kapni cigarettát, javasolom, hogy vegyetek tőlem.
– Én majd a szünetben inkább átugrom a vegyesboltba – szólt Endre.
– Milyen messze van innen a bolt? Úgy értem hány perc kell az oda-vissza úthoz? – kérdezte Tamás.
– Negyed óra alatt meg lehet fordulni – válaszolt Endre.
– A szünet is éppen annyi – mosolyodott el Tamás.
Endre és a másik üzletkötő belenyúlt a zsebébe és kifizettek egy-egy doboz cigarettát.
– Ezzel a kis közjátékkal azt szerettem volna bemutatni, hogyan lehet felmérni az igényt, és hogyan érhetjük el azt, hogy tőlünk vásároljon a potenciális ügyfél, hiszen mi éppen kéznél vagyunk – nézett a többiekre Tamás. – Lehet-e ezt fokozni?
– Még egy dobozzal nem veszek – szólt Endre.
Ezen többen nevettek, még Tamás is.
– Nagyon helyes – folytatta Tamás. – Most akkor kérlek benneteket, hogy vegyétek elő az öngyújtótokat.
Mindenki kitette az asztalra a sajátját. Tamás elindult az asztal körül.
– Most vegyétek elő a másik öngyújtótokat – folytatta.
Erre mindenki forgolódni kezdett. Kiderült, hogy senkinél nincs még egy öngyújtó.
– Nekem kinn van a kocsiban a másik – szólt Endre.
Erre többen is jelezték, hogy odakinn nekik is van.
– Rendben van, akkor hozzátok be magatoknak, de amit addig elmondok itt a teremben a többieknek, azt nem fogom még egyszer elismételni – mosolygott Tamás.
Senki nem mozdult.
– Ez igencsak a végét járja – emelte fel az asztalról az egyik öngyújtót Tamás. – Szerencse, hogy nálam azt is lehet vásárolni. Hopp, ez itt pedig nem elektromos – emelt fel egy másikat.
Ügyesen kipattintotta belőle a tűzkövet, és visszatette az asztalra a gyújtót.
– Ez már nem fog tüzet adni – jegyezte meg.
Közben eladott nyolc öngyújtót a jelenlévőknek. Endre csak azért is felpattant, és elindult. Kifelé a teremből az autójához.

– No, most pedig bemutattam, hogyan kell a már megismert ügyfeleknél újabb igényt támasztani, és eladni azt, amire szüksége van, ami megoldás lehet egy, a jövőben előforduló problémára. Kérdezem tőletek, folytatható-e az eladás?
Látszott, hogy többen is gondolkodnak, spekulálnak.
– Az imént bebizonyosodott, hogy az öngyújtók nem túl megbízhatóak. Mi az, ami mégis biztonságot adhat?
Erre már többen elmosolyodtak, és szó nélkül vásároltak Tamástól egy-egy doboz gyufát, mert véletlenül az is kapható volt nála. Közben Endre visszatért a terembe.
– Mikor használtad az autóban lévő öngyújtódat utoljára? – kérdezte tőle Tamás.
– Nem tudom. Elég régen, mivel a zsebemben lévőt szoktam. Az van kéznél.
– Jó. Lássuk, működik-e?
Az öngyújtó azonban nem gyulladt meg, mivel a kesztyűtartóban mindenféle apró szöszt és port összeszedett.
– Endre, vegyél gyufát! – szóltak egyszerre többen is nevetve.
A teremben fokozódott a jó hangulat, főleg, hogy beszólhattak, cukkolhatták az egyik sztár üzletkötőt. Endre egy darabig maga elé nézett, majd ő is elnevette magát. Már jókedvűen nyúlt a zsebébe és mindjárt több csomag gyufát is kért.
– Ha bajban lesztek, jöhettek hozzám vásárolni – jegyezte meg, és kitette maga elé a gyufákat.
– Most újra megkérdezem tőletek – kezdte Tamás, – hogy ez fokozható-e még?
– Csak nehogy kovakövet vegyél elő a táskádból – szólt Endre, és Tamással együtt nevetni kezdtek.
– Nem. Az nincs nálam – folytatta Tamás – Hanem arra gondoltam, hogy mivel üzletkötők vagyunk, emberekkel beszélgetünk. A dohányos embernek azonban nem túl kellemes a lehelete …
– Ne is folytasd – vágott közbe Endre – csak vedd elő a rágógumit, vagy a tic-tac-ot. Vesszük, mint a cukrot.

És valóban úgy volt. Ezek kerültek elő a csatos táskából. Az oktatás teljesen átváltozott kedélyes beszélgetéssé. Előkerültek azok az üzletkötések, amelyek a legkirívóbb eseteknek számítottak. A legnagyobb üzlettől kezdve, a legnagyobb sikertelenségig mind. A délelőtt hátralevő részében nem is csináltak már mást, mint ezeket elemezték, beszélték ki. Tamás közben eladott még néhány vízhatlan cigarettatálcát, természetesen az esős időre fogva annak szükségességét.

– Mondd csak Tamás – lépett oda jókedvűen Endre az oktatás végén – Melyik cég fizet meg téged azért, hogy eladd nekünk a cigarettatárcát, a rágót, gyufát, miegyebet?
– Feleségemnek ajándékboltja van – válaszolt mosolyogva Tamás.
– Tényleg?
– Dehogy. Csak vicceltem. Ezek az én marketing oktatásom kellékei.