Sanya:
Alászolgája, Zozó! Az előbb azt olvastam a mottódban, hogy verébponty. Arra gondoltam milyen állat lehet az?
Zozó:
Alászolgája, Sanya! Milyen, milyen?! Repülőhal.
Sanya:
Ilyen egyszerű?
Zozó:
Tudod, van lékhorgászat meg léghorgászat.
Sanya:
Ott lehet fogni verébpontyot?
Zozó:
Pontyosan.
Sanya:
Verébponty rántva.
Zozó:
Igen. A dupla adagot meg kettőspontynak hívják.
Sanya:
Akkor ez egy olyan étterem, ahol a madártej is halétel.
Zozó:
A lékhorgász meg mirelit halat fog, haltejes kirántott verébponty tojással.
Sanya:
Jó, hogy ilyen remek idő van.
Zozó:
Nálatok is?
Sanya:
Legalább tudunk beszélgetni.
Zozó:
Közel lakunk a kórházhoz, ezért ismerem a friss híreket. Itt már napok óta esernyővel születnek az újszülöttek.
Sanya:
Remélem, császármetszéssel.
Zozó:
Nem! Ez itt Fehérvár. Itt huszárvágással.
Sanya:
Esetleg, összecsukható esernyővel.
Zozó:
Igen, de különben bent még nem nyitják ki, csak ha már kijöttek.
Sanya:
Nem lenne egyszerűbb kapucnival?
Zozó:
Az evolúció még nem tart ott.
Sanya:
Csukjával?
Zozó:
Darsz Csarvin szerint nincs már messze az az idő. Apropopó! Az előbb olvastam egy cikket a Neten. Az volt a címe, hogy "Harminc érv amellett, hogy nem a majomtól származunk”.
Sanya:
Igen? És?
Zozó:
Egy okot sem írtak le, csak megmagyarázták, hogy nem jó az evolúciós elmélet.
Sanya:
Szerintük.
Zozó:
Én tudom, hogy az ember a lovaktól származik. Ezer érvem van erre! Esetleg a birkáktól. Legalábbis, akiket ismerek, többségük erre enged következtetni.
Sanya:
Nekem is van néhány állati jó ismerősöm.
Zozó:
Itthon dolgozol már?
Sanya:
Igen! Érden vagyok jelenleg.
Zozó:
Ez ÉRDhető.
Sanya:
Érd egy olyan város, amelyik úgy néz ki, mintha összetoltak volna tíz falut. Imádom! Pécs után.
Zozó:
Amúgy nagyon sok arra az eladó ház. Az összes újságban az van a hirdetések végén, hogy Érd: ….és utána a telefonszám.
Sanya:
Nem csak házat adnak itt el. Mindent.
Zozó:
Igaz. Más hirdetések alatt is ugyanazt olvasom.
Sanya:
Kereskedő város, mint Hamburg.
Zozó:
Ahol azokat a finom húsos szendvicseket csinálják?
Sanya:
Hogyne. Te most hol dolgozol?
Zozó:
Most sehol. Itthon ülök.
Sanya:
Jobb, mint máshol …ülni.
Zozó:
Holnap kezdek a Tamgó Kft.-nél.
Sanya:
Nagyon jól hangzik. Mi az a Tamgó? Valami szalontánc?
Zozó:
Igen! Táncolva, dalolva, szórakozva gyártják ott a fémprofilokat. A műszakvezető egyben szólótáncos is. A helyettese pedig gitáros, énekes.
Sanya:
Gépzene.
Zozó:
Amúgy nem tudom, mit jelent a Tamgó… Japán cég az anyavállalat, nem nyugati.
Sanya:
Na akkor bármit jelenthet. Nem mentek haknizni?
Zozó:
Nem megyünk, mert nem szeretem, ha vadidegen emberek nyomkodnak engem. Tokióban állítólag úgy préselnek be a metróba.
Sanya:
Tamgó… Csak nehogy valami „olyat” jelentsen. Furcsán hangzik.
Zozó:
Az attól függ kinek, mit kell csinálni? Az a lényeg, hogy már nem én leszek alul. Te mit csinálsz Érden? Csak ÉRDeklődöm.
Sanya:
Mindent.
Zozó:
No, az nem sok.
Sanya:
A kertészkedéstől kezdve, a bútorhordásig mindent.
Zozó:
Én is azt csináltam addig, amíg nem volt szakmám.
Sanya:
Írnom kellene egy karácsonyi darabot. Iskolásoknak. Megvan már az első három mondat.
Zozó:
Akkor a lényeg kész. A többire úgysem figyelnek a gyerekek.
Sanya:
„Karácsony van. Hull a hó. Fúj a hideg szél.” Egyelőre itt tartok.
Zozó:
Szerintem, cseréld meg a mondatokat.
Sanya:
Igen! Úgy mindjárt más lenne.
Zozó:
Hó van. Hullik a szél. Fúj a hideg karácsony.
Sanya:
Hallottad, hogy meg fog jeleni egy könyvem?
Zozó:
Nem. Most olvasom itt a hírt éppen tőled. Gratulálok!
Sanya:
Köszönöm! Bejelöltelek a pofakönyvben.
Zozó:
Egy ilyen pofát, mint én? Egyébként, mi az?
Sanya:
Pofakönyv!!! Szabad a gazda?
Zozó:
Miért? Kiengedték?
Sanya:
Nem is tudtam, hogy bezárták. Na, akkor igazolj vissza!
Zozó:
Nem olyan egyszerű ez nekem. Itt annyi minden össze van hangolva. Például, négy levelező rendszert is használok.
Sanya:
Nem volna jobb inkább négy titkárnő?
Zozó:
Már nem vagyok elég fiatal. Kettő még csak-csak, de négy?
Sanya:
Jó, jó, de mondjuk abból három nyugdíjas.
Zozó:
Akkor meg minek?
Sanya:
Kávét főzni.
Zozó:
Kávét?! Inkább valami teát. Látom, hogy sok dologban nem gondolkodunk egyformán te meg én.
Sanya:
Még csak az kéne! Az ember fejjel gondolkodik, és ahogy elnézem a fotódat…
Zozó:
Akkor essünk egymásnak?
Sanya:
Fajuljunk el annyira?
Zozó:
Ma már ez a divat.
Sanya:
Elférünk egymás mellett, nem?
Zozó:
Igen, csak ne egyél sokat később se.
Sanya:
Ha már korábban szóba hoztad az evolúciót. Szerintem, az embert az étkezési szokásai emelték ki az állatvilágból.
Zozó:
A hasonlataink is erre utalnak. Úgy eszik, mint a disznó. Harapja, mint ló a tököt.
Sanya:
Nyaldossa, mit a tenger hullámai a partot.
Zozó:
Ennyire azért ne disznólkodjunk.
Sanya:
Csak azért említettem, mert az őseink állítólag a tengerből…
Zozó:
Csepp a tengerből.
Sanya:
Akkor már értem a gyakori cunamikat.
Zozó:
Ne adj tippeket! Majd ezzel magyarázzák a…
Sanya:
Csak nem a szökő „ártól” tartasz?
Zozó:
Ha csak attól kellene, de emlékszel: Felül a gálya…
Sanya:
De még mennyire! Utaztál már hajón?
Zozó:
Még soha. Miért?
Sanya:
Tudod, az a szép a hajózásban, hogy kötelező mentőcsónakot és mentőövet tartani a fedélzeten.
Zozó:
És ha anélkül fut ki?
Sanya:
Anélkül nem lehet.
Zozó:
De! Lehet, csak nem szabad.
Sanya:
Igaz, de akkor baj esetén úszhat az ember.
Zozó:
Ha tud.
Sanya:
Te tudsz?
Zozó:
Én nem. Nem volt rá szükség, hogy megtanuljak. Most meg már késő.
Sanya:
Hogy-hogy nem volt rá szükség?! Hol nőttél fel?! Holdon? Szaharában? Akkor te ne szállj fel egyetlen hajóra sem.
Zozó:
Rendben. Nem fogok. Lehet, ha akarnék, már akkor sem vennének fel.
Sanya:
Azt olvastam valahol, hogy gyalogolni jó.
Zozó:
Én már csak kutyagolok.
Sanya:
Szóval, visszaérkeztünk megint az állatokhoz.
Zozó:
És az evolúcióhoz. Lehet, hogy a kutyától származunk?
Sanya:
A ragaszkodásuk magyarázat lenne erre, de miért gondolod?
Zozó:
Egy ideje kutyául érzem magam.
Sanya:
Akkor nem zavarlak tovább. Egyébként is mennem kell.
Zozó:
Hová sietsz?
Sanya:
Én sehová, de a kutyám igen. Ki kell mennie. Illetve, le.
Zozó:
Már kutyába sem veszel?
Sanya:
Vigyelek sétálni?
Zozó:
Ha nem volna gond.
Sanya:
Végül is, állatbarát vagyok. Holnap belépsz Zozókám?
Zozó:
Ha kapok tőled jutalom falatkákat.
14 hozzászólás
Én kérek elnézést!
😀
😀 😀
Kihúztam, átírtam pár részt, remélem nem az a hiba. :))
Nem tesz semmit Sanya!
Úgy sem tudod elrontani a poénjaimat.
🙂
Ezek szerint itt folytatjuk?
Ügyesek vagytok!
Rozália
Köszönjük szépen!
Azért óvatosan a dicsérettel, nehogy Sándor elbízza magát.
🙂
Köszönjük, Rozália!
Felvidultam… Igaza van Artúrnak, gyorsan fejembe száll a dicsőség.
Ennek én is örülök!
Mármint, a felvidulásodnak.
Virágokat, bon-bonokat az öltözőbe kérjük küldeni. Majd osztozunk rajta Sándorral.
Ugye?
🙂
Tied a virág, enyém a bon-bon! 🙂
Szeretnéd, mi? Te nem is eszel édességet. Ráadásul, aki a virágot szereti…
🙂
Nem, engem a fene esz az édességért. 🙂 Akkor a összes kertész meg virágárus jó ember?!
Ebből itt lentebb is kikerekedhetne valami, amit írogattok. A fenti tecccik.
Üdv:Selanne
Köszönjük, Selanne! Mi már csak így kommunikálunk Artúrral… 🙂
Tetszett amit fent összehoztatok.:D Akkor folytatjátok lent is?:D
Abba se hagytuk! 🙂 Köszönjük, hogy itt jártál.
Sanyi