Segíteni fogok, ígérem.4.

A lakhatás valamilyen formája biztosan létezik. Csak remélni tudom, hogy a sajátjában él, a kislánnyal. A munkahely, az már necces, mert ebben a világban semmi nem biztos. Egyre gondolok, az egzisztenciája a régmúlttal lehet egyelő. Manapság ez sem meglepő, hiszen egyik nap, még boldogan indul az ember munkába, másnapra pedig könnyen az utcán eszmélhet fel.

Az étkezésről annyit szűrtem le első látásra, alultápláltság nincsen, nyomait nem láttam, bár a kg száma sem látszott jelentősnek.

A család. Ez az egyik legfontosabb, és legérzékenyebb terület, ebben az esetben is. Vajon egymaga neveli a kislányt? Hová lett akkor a nagy szerelem? Mivé lehetett, mi tehette tönkre a szépet? Hiszen gyümölcse is lett, egy édes kislányka személyében.

Holnap kiderül, ha ellátogatnak hozzám. Mivel is készüljek? Tea az biztosan lesz, mellé gesztenyés sütivel, édeskés fehérborral utána, hiszen egy ünnepnap is egyben a találkozásunk.
Vacsorával nem számolok, bár, ha elhúzódik az idő, egy pizza futár csengetni fog nálunk, ha belesétálunk az estébe.
Holnap pedig megvásárolom azt az édes kis Katicabogarat a játékboltban, ami olyan kedvesen mosolygott rám a kirakatból, hogy csuda. Egy plüss katicabogár hatalmas szemekkel, fülig érő mosolygós szájjal és jókora pöttyökkel a hátán. Talán magához öleli a kislány esténként, és vele alszik majd. Álmában a hátára ül, és elrepíti sokszor, csodás helyekre az a kis bogár.

Izgatott vagyok. Remélem a beszélgetés után, mindenre Klára is rábólint. Meg szeretném értetni vele azt, hogy csupán átmeneti minden, addig, ameddig nem sikerül stabilizálnia magát a helyzetet, és amikor minden rendben lesz, onnantól háttérbe helyeződik minden.

Minden készen állt december 5-én. Szépen elhelyeztem mindent a nappaliban. A teavizet bekészítettem a forralóba. A filtereket előkészítettem, a süti még a hűtőben pihent, bevetésre várva. A plüss játékot a dohányzóasztalra helyeztem, kis katicákat ábrázoló zizegős csomagolópapírba burkolva, és várok…

Amikor a csengő megszólal, megriadok, nem is értem saját magam. Gyors léptekkel az ajtóhoz sietek, és már fordítom is a zárban a kulcsot. Ott állnak az ajtóban mindketten, kissé megilletődve, de halvány mosollyal az arcukon. Én töröm meg a pillanatot, és egy éljenzéssel oldom a helyzetet. Beinvitálom őket, egy ölelés után. Bekísérem a nappaliba a vendégeimet, hellyel kínálom őket, és érezhető magabiztossággal közlöm, érezzék otthon magukat nálam. Oldódni látszik minden, aminek rendkívül örülök.

Bettinát megkérem, hogy sétáljon a dohányzóasztalhoz, mert a csomagolópapírban valaki izgatottan várja őt. A kerek szemek láttán mosoly bujkál szájam szegletén, és mintha én is meglepetést várnék, olyan érzés kerít hatalmába. De jó érzet ez! Már zizeg is a papír, és előbukkan a repülő kis csoda. Azonnal magához öleli a játékát, és szalad vissza édesanyjához, ide nézz anya, ide nézz!- csacsogja el többször. Majd felém fordul, és kérdi. – Az enyém? Hát persze hogy a tiéd, kacsintok rá boldogan. A köszönet sem marad el, jól nevelt gyermek, ez látszik.

Így alakult, hogy négyesben teázunk, hiszen a Katicabogár már az asztaltársasággal ismerkedik. A süti mennyei íze olvad a szánkban, kortyolgatva az illatos teát, melegség érzete jár át mindannyiunkat. Klára töri meg a pillanatnyi csendet. – Köszönöm, hogy itt lehetünk nálad, nagyon megörültem neked, amikor megpillantottalak, ott a parkban. Legalább annyira én magam is. – feleltem.
Szeretsz rajzolgatni Bettina?- igyekszem leplezni, feltörő izgatottságomat. Mert, ha igen, akkor előszedek neked színes ceruzákat, papírlapokat, és amíg te rajzolgatsz, addig édesanyával mi ketten, egy nagyot beszélgetünk. Lelkesen bólogatott, így már minden akadály elhárult attól, hogy nyugodtan társaloghassunk.
A kislány birodalma továbbra a kis asztal lett, a katica, és egy pohár málnaszörp kíséretében. Mi pedig félrevonultunk a kanapéra, két borospohár társaságában, amelyben már aranylóan csillogott az édes nedű.

Semmiképpen nem akartam előrontani a kíváncsiságommal. Attól függetlenül, hogy hála Isten nem éreztem olyasmit, hogy feszélyezve érezné magát Klára, talán azért sem, mert a mi kapcsolatunk mindig csendesen evezett előre.
Sosem volt konfliktusunk, és sosem voltunk összesúgós barátnős. Amiről beszéltünk egymásnak, az sem titok nem volt, sem pletyka, amolyan jó, kellemes munkatársi viszonyról árulkodott. Még akkor is, ha olykor-olykor mélyebbre ástunk. Véleményem szerint ezért is mert megszólítani. A bizalmat sosem kellett bizonygatni. Jött az magától értendően.

Folyt…