Napjaink egyik átkos betegsége a szócséplés,orvosi nevén logorea logoris.Nem tévesztendő össze a szóbőséggel.Gyakori szenvedők a politikusok,klubbvezetők (foci) ,Valamint persze a feleségek és anyjuk,(vagyis anyósaink)Előfordulási helye a megsokasodott politikai fórumokon,élőadású tévéműsorokban a leggyakoribb.A feleségek ilyenkor a nappaliban vagy a konyhában szenvednek. Lappangási ideje rövidebb-hosszabb.E kór gyakori megnyílvánulását szóviszketegségnek nevezzük.Öket a tévéadások moderátorai,de gyakrabban animátorai vakargatják.Gyakran röhögésbe megy át.(A néző) .Sulyosabb formája az ömlengés.Letaccsolással a betegség súlyosbodik.A "pofa be" kezelési módszer csak ritkán jár eredménnyel.Feleségeknél hátkézzel (olykor kujakkal) történő szájbaveréssel ideiglenesen fékezhető.Politikusok esetében nem ajánlatos e módszer alkalmazása.Teljes gyógyítása lehetetlen,minden ilyen próbálkozás a betegség súlyosbodásához vezet.
Nem kivánunk jobbulást.
Kuss!!!
4 hozzászólás
Szia!
Talán ragasztó a szájra megfelelne, bár az is csak tüneti kezelés lenne. Jól megragadtad a valóság eme szeletét.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Őőő … tulajdonképpen ezt a betegséget … őőő lehet kezelni … őőő bizonyos szavak beiktatásával. Őőő … tudósok által bebizonyított tény, hogy … őőő a helyettesítés sikeresen … őőő úgymond kikezeli az ebben szenvedőt. Őőő … azt hiszem, ennyi … őőő a véleményem … őőő, azaz, hogy gratulálok.
Üdv.: őőő
🙂
Jaj! Reggelire nevetőizomgörcsöt kaptam. Van ilyen egyáltalán?
– na, nekem ez tetszik. Máris elkezdek csépelni egy szót, mondjuk ezt, hu, s mondom, hu hu, aztán megint, erre odajön valaki, mit játsza az eszét? Mivan? – mondom neki, a mozdony… vagy az Uhu bagoly, feleli fölényesen, na mondom, ehhez sem érték és abba hagyom, amúgy sincs cséphadarom, szia.