Versek:
Csillaghullás
Lelkem szabad
Együtt ébredni veled
Kibékülés
Soha el nem múló
Susog a csend…
Számolom a csillagokat
*
1. CSILLAGHULLÁS
Augusztusban hullnak a csillagok,
Nézem a fénytől ragyogó Eget,
olyankor az ajkam imát rebeg.
e látványnak én a rabja vagyok.
Mindenkor csodás a csillagos ég
Lelkembe olykor nyugalom száll,
mert elértem a boldogságot már.
Bámulom már sok-sok éve, rég',
el akartam érni a hullócsillagokat,
röpködtem a fellegekben köztük,
a Tejúton eddig még nem sétáltam,
de mindig csodáltam a ragyogását.
A Lelkembe olykor nyugalom száll,
Eszembe jut egy ifjúkori nyár.
2.
Eszembe jut egy ifjúkori nyár,
akkor csodáltam szép ragyogását,
amikor szorosan átkarolva egymást,
kéz- a kézben csak álltunk némán,
bámultuk együtt a fénylő eget…
s választottunk a nyári égbolt alatt
magunknak csillagokat, hogy a csodás
este mindig jusson majd az eszünkbe.
látom A szikrázón szép égi csatát,
amit sohasem lehet elfeledni.
a sötét felhőből leomló csodát.
Augusztusi estéken Meteorok
a magasból minden szívdobbanásra
a csillagcsodák fénypompával szállnak.
3.
A csillagcsodák szállnak fénypompával,
haladnak a megsemmisülés felé,
s sziporkázva futnak le az Égből,
majd a szemünk elől tűnnek el lassan.
Kedves emlék nekem az égi csoda,
mintha rám tekintene – úgy érzem,
mint valaha, diákkoromban régen,
a Göncölszekér legkisebb csillaga.
Örökké ragyog fenn a magasban,
a Göncölszekér legkisebb csillaga
csillaghulláskor is a helyén marad,
ilyenkor szívek lobbannak lángra
alkony-korban is emlékezzünk rája
a szerelmesek vigasztalására…
4. LELKEM SZABAD
A szerelmesek vigasztalására…
Kérlek ne rejtsd el ma az álmodat,
siess ide lovag, el ne hanyagold
magad, de sokáig ne kéresd magad…
jöjj ide mellém, ne várass oly sokat.
el ne rejtsed az álmodat előlem,
mindig érted imádkozom csendben
kérlek, oly sokáig ne kéresd magad!
Hidd el itt mellettem jó lesz neked,
bizton tudom, neked érezned kell,
mert csak akkor lehet szabad a lelkem,
ha te engem tiszta szívedből szeretsz,
mikor a remény már ébred érted,
s én dallamok szárnyán feléd lépkedem.
5. EGYÜTT ÉBREDNI VELED
Dallamok szárnyán feléd lépkedni?
Milyen jó lenne veled ébredni,
szemed forró csókjaimmal lezárni,
álmodban nyugodt arcod figyelni.
Munka után szeretnék az otthon
melegében veled együtt szőni
terveinket, örömökben fürödni
együtt szállni, dallamok szárnyán,
és karjaidban a közös jövőnkről
álmodozni, sorsunkat összekötni
életem szeretném veled tölteni,
végtelen szeretet csókok tüzében.
Jó a sorsom csendes békességben,
gond nélkül leélni boldogságban.
6. KIBÉKÜLÉS
Gond nélkül leélni, boldogságban.
Jobb lenne egymással kibékülni, mint
veled örökké harcolni; szeretnék
vízparton együtt sétálni, kéz- a
kézben, érzelmeinkről egymásnak
mesélnénk, oszlatni nyugtalanságot.
Kéz a kézben zöld mezőkön járva
hallgatva az erdő csendes zúgását
elfednénk életünk sok bánatát,
figyelve madarak csivitelését,
lágy szellő a fülünkbe suttogna.
félreértések köztünk elmúlnának,
Egymásnak nyújtanánk a kezünket.
szólj rám, tudni kell, tégedet mi bánt?
7.
Szólj rám, tudni kell, mi bánt tégedet.
Arcodon látom, valami nincs rendjén.
Szemedbe nézve – mint kútban, oly’ sötét
a víz, olyan mély a Te büszkeséged.
Meghallanám onnan is a sóhajod,
minden kívánságod eléd tálalnám.
Ne küszködj ellene, minden hiába,
Forró kis kezeid, kezembe vonom,
mert szeretlek, neked megsúghatom,
s kérlek, karjaim közt pihenjél meg,
beláthatod, most már lecsitultan,
hogy mindenkor jó vagyok én hozzád.
Kedvesem csak szólj, amikor bánkódom,
vigasztalj meg, elmúlik mély bánatom.
8. SOHA EL NEM MÚLÓ
Elmúlik mély bánatom vigasztalj meg.
Most is úgy szeretlek, mint valaha
régen, nem feledhetlek téged, vágyam
éber. Mikor átöleltél, szemembe
néztél, forró vágy öntött el, éreztem,
szerettél. Akkor is tudtam én: gyönyör
vagy te és nekem a vágy mindörökre,
álmomban is mindenem vagy nekem.
Édes-fájó érzelmeim nem tudom
feledni, mert én téged úgy szeretlek:
soha nem múló örök szerelemmel…
Ha rád gondolok, mindjárt jól vagyok.
Hozzád szállnak szavaim, téged áhít
a szivem, mivel tiéd voltam akkor.
9. TE VAGY NEKEM
Téged áhít szivem, a tiéd voltam
akkor és mindenkor a tiéd leszek.
Tudod, hogy mindig szerettelek téged,
s akkor is, csak téged vártalak, ha
fájt a szivem, érted szállt a sóhajom,
ami mindörökké csak téged hív.
Siess kedvesem hozzám, mert a szív,
mindörökre hűséges lesz hozzád.
(SZERELMES VERS)
Igaz, ami igaz, nem könnyű az
életünk, de ha magunk körül a
tájat szemléljük, s nagyon óhajtjuk,
amit régen keresünk, megtaláljuk,
nekünk a legkedvesebbet. Mindig tudd,
elveszíteni sohasem akarlak.
10.
Elveszíteni sohasem akarlak,
képes lennék érted megküzdeni,
mert ha szerelmünk lánca elszakad,
a szívem talán örökre meghasad.
Álmaimban csak terád gondolok,
elmerengek hűséges szerelmedben,
elmerülök ragyogó szemeidben,
nappal is csak rólad álmodozom,
Te vagy nekem szerelmem-mindenem.
Arra kérlek, mindig maradj velem, mert
az élet nélküled már nem jó nekem.
Mert ha távol vagy tőlem, megszakad
a fájó szivem, engem az boldogít
ha engem szeretsz, velem vagy mindig.
11. SUSOG A CSEND
Boldogít, ha szeretsz, velem vagy mindig.
Tavaszi szél hozza – üzeni nekünk:
lesz még kikelet, ha Isten lesz velünk,
csillagfényben élünk, mindnyájan itt lenn.
Harmatos réteken hallszik a szoprán
kísérő zene csodálatos gitár…
sír a hegedű… mélyen a zongora,
csendben álmodó hangja szívünkbe mar.
Varázslatos éjen siettél hozzám
én megláttalak fényes utakon,
fátylad lebbenését csendben vártam,
amikor lépkedtél, széllel szállt hangod,
nem hallottam a csalogány dalát,
telve reménnyel, csak te kétkedtél…
12.
Telve reménnyel, te kétkedtél bennem…
a kankalin kinyílt a bokrok alatt,
ahol rigók csipkedik a magokat.
Zongora akkordja hangzik odabenn,
a harmatos fűben járunk mezítláb…
ablakhoz lopódzunk, karomba zárlak,
a dallamok fenn a magasba szállnak
s csodás, míg hallgatjuk a melódiát.
Csitt… maradjunk csendben, most ne beszélj.
– angyalok dallamát hallom a légben,
figyelj, a fák fölött muzsikál a szél.
Mámoros éjjel jöttél hozzám, édes,
hogy meglássalak, vágyaim gyötörtek,
súgd a fülembe, igazán szeretsz-e?
13. SZÁMOLOM A CSILLAGOKAT
Súgd a fülembe, igazán szeretsz-e?
Gyönyörűség nézni a kék Égen
ragyogó csodát, ami elvarázsol.
Ha most is a csillagos égre nézek,
elkezdem számolni a csillagokat…
s eszembe jut a feledhetetlen,
az a csodás ifjúkori nyári éj…
Kéz- a kézben, kettesben sétáltunk,
csak te meg én, és suttogtál nekem
szerelmes szavakat, szemembe néztél.
Válasszunk magunknak csillagot, kértél:
mint Erzsike, Petőfi versében…
Mámoros hangulatban néztem fel
a csodás, ragyogó csillagos égre.
14.
Néztem a ragyogó csillagos égre,
Göncölszekér tündökölt fejem felett,
reám ragyogott az ifjú szeme,
akkor, a csillag legkisebb kerekét
kiválasztottam örökre, kezünket
összefogva ballagtunk tovább a
csillagos estén… Ha augusztusban
föltekintek a szép csillagos égre
a halványan ragyogó Göncölszekér
csillagát csodálom, most is, keresem…
s eszembe jut az a diákszerelem…
Óh, bohókás éjek, boldog ifjúság!
sohasem feledhetem a csillagok
ragyogását, s esték csodás varázsát.
15. MESTERSZONETT – Csillaghullás
Augusztusban hullanak a csillagok,
eszembe jut az- az ifjúkori nyár.
Fénypompával szállnak a csillagcsodák,
a szerelmesek vigasztalására.
Dallamok szárnyán feléd lépkedni,
gond nélkül élni, nagy boldogságban.
Ha megsértettelek, nyugodtan szólj rám,
Elmúlik mély bánatom, vigasztalj meg.
Téged áhít szívem, a tiéd voltam,
elveszíteni sosem akarlak,
boldogít, ha szeretsz, mindig velem vagy,
telve reménnyel, te kétkedtél bennem.
Súgd fülembe, igazán szeretsz-e?
Csodáltam ragyogó csillagos eget.
*.**.*
8 hozzászólás
Kedves Kata!
Szépséges ez a csillaghullós szonetted, emlékezés ifjú éveidre…
Mindig megcsodálom töretlen alkotni vágyásod, a sok bíbelődést, hogy régi verseidből szonettkoszorúkat alkoss, mindannyiunk örömére. Köszönöm. 🙂
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Örülök, hogy itt jártál és elolvastad a hosszúra nyúló szonettkoszorúmat. Igen, én a koszorúk képzésénél azt találtam jónak, hogy a hasonló tartalmú versből képezem ki. Persze ezzel sokan nem értenek egyet, de én nagy élvezettel készítem el valamennyit.
Köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy tetszett: Kata
Kedves Kata!
Hatalmas lélegzetvételű alkotást varázsoltál elénk.
Nem tudom dícsérni annyira, amennyire szeretném, hisz a szavak Nálad vannak.
Imádom a csillaghullást. Csoda.❤
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Bizony, nem csupán hatalmas, hanem nagyon sok lélegzetvétel szükséges ahhoz, amíg elkészülhet egy szonettkoszorú. Én viszont 2010-től kezdve megszerettem a szonettet, majd később a többi versemet is átalakítottam szonettnek, s ebből születtek a koszorúim, nem könnyű, lehet, nem is olyan tökéletes, amilyennek lenni kellene, de én szivesen és gőzerővel készítem.
Köszönöm, hogy itt jártál és annak is, hogy tetszett a szonettkoszorúm.
A szivecskét külön is megköszönöm: Kata
Drága Kata!
Nagyon nagy örömmel merültem el a csillagaidban, ami soha nem hullott le.
A szerelem az ifjúság emléke "telve reménnyel" még mindig, amig csak élünk.
Szeretem én is az augusztusi csillagokat.
Szeretettel gratulálok és ismét csak csodállak: Ica
Drága Icukám, kedves fogadott hugom!
Kedves soraidat köszönettel fogadom. Hiába voltak nehéz, nagyon nehéz idők, mégis akadtak fiatalságunkban is szép napok és idők. Mindig szeretem az augusztusi csillaghullásokat, csodálatos és kellemes szórakozást jelent még most is.
Köszönöm, hogy itt jártál, szeretettel: Kata
Kedves Kata! Itt van amit ígértél: az újabb vers-ciklus! Élvezettel olvastam ezt az egyszerűm mély, érzelmekkel teli költeményt! Sic itur d astra! Így jutunk a csillagokig! Valóban csak fel kell néznünk az égre, szeretnünk kell, s remélni! Nagyon tetszett! Remélem van még ilyen a tarsolyodban! Szeretettel: én
Kedves Laci!
Talán nincs is olyan ember, aki nem szeretné nézni a szép csillagos eget. Nagyon sokszor néztem én is, s valóban még most is, már rég' nem fiatalon is csodálom a csillagokat, és a választottat most is megkeresem. Jó visszaemlékezni a kellemes szép időkre, még akkor is, ha nehéz éveket is át kellett élnünk.
Köszönet kedves szavaidért, szeretettel: Kata