36a. Hajnalokban kerestelek
1. Megoldás
Sűrű-nedves a sötétség a mélyben
félelmemben reszketek, imádkozom,
Égre tekintve egyre azt kutatom,
vajon mikor lesz vége a sötétnek.
Sötét éjjel körbe-körbe járkálok,
jó lenne már pihenni, fájdalom
fejemet hol hajthatom le, nem tudom,
a kiutat keresem, csak bolyongok,
nyitott szemmel keresem a megoldást.
Késő este, ha fölkel a telihold,
agyamban nem gyúl ki fény, elfáradt.
Nem alszom, de lehunyom a szemem,
a megoldást keresem, de nem lelem,
bármerre nézek, meresztgetem szemem.
2.
Bármerre nézek, meresztem a szemem,
mindenhol csak labirintus előttem…
belépjek-e rajta? – magamtól kérdem:
hogy létezek’, mindegy az a sötétben.
Félve haladok, sötétben nem látok,
bátor vagyok, behunyom a szememet
villanó fények lobognak előttem.
A közelben látok egy fényes táblát,
Tágra nyitom szemem, a táblán fények
rajta nagy betűkkel látom a kérdést –
villogó fénnyel: Megoldást keresed?
Itt van, olvassad! Tovább már ne menjél!
Csak annyit tégy, a megoldás nem nehéz,
AZ IGAZ SZERETETBEN HINNI KELL!
3. Hajnalokban kerestelek
Az igaz szeretetben hinni kell!
Elmúlt már a nyár, oly' régen vártalak,
hiába bánat, boldog idők múltak.
Hideg van, hullnak sárguló levelek,
fák hajladoznak, fúj a szél odakünn,
hiába kereslek, fázik a lelkem,
olyan sivár nélküled az életem…
harmatcsepp ablakomon, üres szobám
Siess hozzám, nekem nagyon hiányzol,
ég derül felettem, ha mellettem vagy,
napsugár ragyog rám, ha jó vagy hozzám.
Kerestelek, de sehol rád nem lelek,
a világot bejárva találtam rád,
ne késlekedjél, melegíts fel engem.
4. Vigasztaló szavak
Ne késlekedjél, melegíts fel engem.
Tőled kedvesem és magamtól kérdem:
reményünket mért adnánk fel könnyen?
A szívem telve irántad részvéttel.
Életünk telve szépséggel, csodával,
nézz körül gondosan, hittel – reménnyel,
meglátod, mindenki fogad örömmel,
göröngyös utadon lépdelsz mosollyal,
utána bánatod örökre marad.
Számodra sorsod örömöt tartogat,
csak vegyed észre, ne figyeld a múltad.
Ha esténként megpihensz, majd magadba’
imáid mondod, szívedben érzed, hogy
érdemes élned, higgyed szebb lesz álmod!
5. Féltő szeretet
Érdemes élned, higgyed álmod szebb lesz!
Mikor meglátlak, ujjong a lelkem,
mindig jó érzés, ha átölelhetlek,
ha azt akarod, segítek én néked.
Tőled kérem, vigyázz nagyon magadra,
mindig jó ember leszek, nekem hidd el!
Ha nem vigyázol, becsapnak könnyen,
sorsodon elmélkedj, a szép szavaknak
ne higgyél, hiszen mellékvágányra
tettek, s aki eddig hitt, te leszel az
aki rosszul járt, mert becsaptak már.
Ha tiszta a szándékod, jóra társad
buzdítod, akkor se félj ismeretlen
sorsodtól, ami még előtted áll.
6. Reménytelen szerelem
Ne félj sorsodtól, ami előtted áll.
Óh, csak föl ne ébredjen bennem lángja
szerelemnek, mert forró vágy mardossa
a szívem. Ne égjen bennem forró vágy
tüzes lángja: mérge szerelemnek!
Hogy forró vágyam csillapodjon bennem,
addig kedvesem maradj még csendben,
mert boldogan élhetsz itt mellettem…
gyötrelmet és szenvedést hozott nekem
a reménytelen szerelem, mert fogva
tartja lelkem, de a fájdalom nekem
mégis olyan édes érzés… Bár én nem
akarom, hogy a szunnyadó vágyaim
égő-tüzes láng lobogjon énbennem.
7. Felszállni, mint a sólyom!
Égő-tüzes láng lobog énbennem,
mert felszállni szeretnék, fel az Égbe,
akár a sólyom, fel, az öröklétbe,
szárnyaimat kiterjesztve szélesen…
Mért sietnék öröklétbe oda fel?
Ráérünk, ezért kicsit még várni kell.
Sietni sincs miért; mert én azt hiszem,
a Földön is van dolog éppen elég.
Dolog a Földön? A nélkül ezen a
bolygón élnie eddig senkinek sem
lehetett! Ezért mi emberként soha
nyugodtan pihenni eddig nem tudtunk.
Szeretnék pihenni, mert fentről hallom
angyalok dalát, a hívó szózatot.
8.
Hallom az angyalok hívó szózatát,
gyönyörű pengető angyali hárfák
halk zenéjét. A hárfák muzsikáját
hallgatni kellene, mert elfáradtunk.
Hallgatni hárfák csodálatos hangját
csöndben, magunkban lehetne élvezni,
s pihenni is jó lenne… Tudnunk kell, mi
lehet, ha henyélve lustán lazsálunk
csak úgy… Ekként tölteni időt tudom,
biztosan jó érzés, de azt is halljuk,
mi lesz ezután… mi lehet, ha lustán
töltjük az időnket ágyon henyélve…
talán jó érzés. Gondoljuk át gyorsan:
miből él az ember, a földi ember…
9.
Miből él az ember, abból mit szerez
nehéz munkával! Igen, a munkával
keresi földi ember a javakat,
ne feledjük, abból gyermekeinket
tartjuk el, s nálunk a kenyér nem a fán
terem. Mindig legyen család asztalán
friss kenyér, elég étel, ami táplál
és mindenkinek jóérzéssel szolgál,
amit megszerzünk a kemény munkával,
mert a mindennapi létünkhöz fontos
magunk és családunk fenntartására.
A javainkat munkával keressük,
kell az embereknek; így kerüljön
családok asztalára a friss kenyér.
10.
Családok asztalán legyen friss kenyér.
ami erőt ad és bennünket táplál.
A kenyerünket, meg kell munkával
keresni, s nem jó ember, aki henyél
e Földön. Mindenkinek tenni kell
hogy lelkünk, mint sólyom úgy szárnyaljon,
magasba szállva magában, mint madár
repüljön, mert így lesz szabad az elme.
Ahogyan fenn lebegnek madarak az
Égen, felhők közt lesz idő hallgatni
hárfák csodás hangját, ahol angyalok
tálalnak, halk dallamuk zeng nekünk,
étekért nem kell fizetnünk… nem úgy,
mint élő embernek, talán (a) lelkünknek?
11. Szerelmes vers
Mint élő embernek, talán (a) lelkünknek?
Ha maga körül minden szép és csendes
s amit hőn óhajt, amit nagyon keres,
megtalálja neki legkedvesebbet.
Téged elveszíteni nem akarlak,
képes lennék megküzdeni éretted,
mert ha lánca elszakad szerelmünknek,
a szívem talán örökre meghasad.
Kék szemedet csodálattal bámulom
hűséges szerelmedben elmerengek…
Álmaimban megnyugodni nem tudok,
lehozom a csillagokat az Égről,
arra kérlek: mindörökké légy enyém,
ha távol vagy, megszakad a szívem.
12. Csend
Ha távol vagy, megszakad a szívem,
ha süt a Nap, és bérceken zúg a szél,
mindig jó lenne veled élni kedvesem,
a fényt csak te sugározhatod felém.
Csend ül a szélben és a napfényben,
ha szikrákat szór a zenével felém,
hevesebben ver s lüktet fájó szívem
ha énfelém közeledsz édesem.
Égi tüneményt nézünk minden este,
ragyogó csillag fényében fürödve,
a két kezünket fogva egymás mellett.
Majd együtt hallgatjuk a mély csendet,
kérlek, maradj meg nekem mindörökre,
így élünk majd boldogan, reménykedve.
13. Soha el nem múló
Így élünk majd boldogan, reménykedve,
mint valaha régen, most is szeretlek,
bennem a vágyaim éberek, soha
nem tudlak elfeledni. Szerelmesen
öleltelek, s szemembe néztél, vágy
forrón önt el – érzem, hogy szerettél.
Akkor is tudtam én: te vagy örökké
a mindenem, a gyönyör és a vágy,
örökre érzem. Sohase feledek’
lángra lobbant érzelmem. Úgy szeretlek
oly’ édesen-fájón, s el nem feledlek.
Amikor megláttalak, s a szemembe
néztél, magadhoz láncoltál. Szeretlek,
hajnalokban csak téged kerestelek…
14. Várom a tavaszt
Magamban gondolkodtam…
V égre-valahára süt a napsugár,
Á lmos délutánnak vége szakad már.
R ánk fér a napsugár világossága,
O rrfújások is elmúlnak hamar!
M árciusban hosszabbak a nappalok!
A mikor már (reméljük) nem lesz fagy,
T udom, mindenki várja a szép tavaszt,
A mikor zöld az erdő és a határ…
V árom én is a szép tavasz jöttét, mert
A bban mindenki higgyen, hogy jó lesz!
S zeretem, mert évszaknak a legszebb!
Z eng a madárdal, éled a természet…
T engerentúlról gólyák visszatérnek!
KISÜT ÖTT A NAP, ITT A SZÉP TAVASZ!
15. Mesterszonett: Hajnalokban kerestelek
Sűrű-nedves a sötétség a mélyben
Bármerre nézek, meresztem a szemem,
Az igaz szeretetben hinni kell!
Ne késlekedjél, melegíts fel engem.
Érdemes élned, higgyed szebb lesz álmod!
Ne félj sorsodtól, ami előtted áll,
lobog énbennem égő-tüzes láng,
hallom az angyalok hívó szózatát.
Miből él az ember, abból mit szerez.
Családok asztalán legyen friss kenyér.
Mint élő embernek, talán (a) lelkünknek?
Ha távol vagy, megszakad a szívem,
hajnalokban csak téged kerestelek,
KISÜTÖTT A NAP, ITT A SZÉP TAVASZ!
18 hozzászólás
Kedves Kati remek szonettkoszorúdhoz csak gratuláln i tudok.
Üdv. Györgyi
Kedves Györgyi!
Nagy köszönet, hogy ezt a hosszú verset elolvastad és a kedves szavakat. Mindenkor szívesen látlak: Kata
Te jó ég drága Kata !
Csodálattal olvastam szonettkoszorúdat, csodálatos…
Ha egyszer én így tudnék írni…
Nagy-nagy szeretettel gratulálok és kellemes ünnepeket kívánok : Zsu
Azokat a szép szavakat nagyon szépen köszönöm, drága Zsu, de hozzáteszem: nem mindenkinek lesz ez a véleménye, mert tudom, hogy akadnak benne még szépítgetni valók. Viszont nagy munkát igényel ilyen hosszú vers elkészítése, nem is tudom, hányszor kell átnézni. Kedves szavaidat szépen köszönöm és a húsvéti jókívánságokat is.
Én is kívánok neked szép és kellemes húsvétot, nem tudom, illatos öntözést várod-e?
Szeretettel: Kata
Szépséges az alkotásod, drága Kata. Mennyiségre sem kevés, sok-sok munka van benne, és egy élet öröme, fájdalma. Nagyon tetszik töretlen tenni akarásod, hogy mindenben bátran kipróbálod magad, és célt érsz, mindannyiunk örömére.
Szeretettel gratulálok!
Ida
Köszönöm a kedves szavaidat Ida, jól esett, pedig tudom, hogy nem tökéletes a versezet, mégis feltettem. Az a szokásom, lehet, nem jó szokás, hogy még csiszolni kellene. Ezt is csiszolni fogom, s majd lecserélem. Majd írnak mások másféle véleményt is, azt se bánom, mert a korábbi, már kötetként kiadott szonettkoszorús kötetemmel igazán sikert értem el.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok – szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Tiszteletre méltó az igyekezeted, látom, sok munkát fektettél ebbe a szonettkoszorúba. De sajnos, ez nem tekinthető annak. Nincs rímszerkezete, s az egyes szonettek utolsó és első sora sem stimmel mindenhol. Nem beszélve a mesterszonettről. Mindössze annyiban hasonlít a szonetthez, mint azt már megjegyeztem egy másik művednél, hogy a versszakok 4-4-3-3-as sorokra tagolódnak. Pedig az egésznek a tartalma megérdemelne egy igazi szonettkoszorút!
Tudod, hogy nem bántásként írtam, ez a véleményem.
Szeretettel: dodesz
Köszönöm a véleményedet, tudtam, nem úszom meg, mert hamar föltettem. Javítani szoktam minden anyagomat, s később majd kicserélem, amikor már majd nekem is jobban tetszik.
Nem lettem szomorú, még akkor se, mivel lehetőleg minden megjelent szonettet elolvasok. Aztán nem is egyszer, hanem többször olvashatom, hogy azokat a szonetteket is dicsérik (a költője kedvéért), akik igaz, kínosan ügyelnek az előírásokra, nehogy ott vétsenek, aztán a tartalma olyan, amilyet én alkotni igazán nem szeretnék, mert se füle, se farka, gyakran a kínosan kiválasztott rímek miatt az egész – a pontos előírásokkal alkotott szonett – tartalmilag értelmetlen, s mások találják ki, hogy mit is akart elmondani az olvasóknak. De az szonett?
Gyere máskor is, és mondd el a véleményed.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szívesen jövök máskor is!
Nem azért, mert ilyen kedvesen invitálsz, hanem azért, mert bár változatlan a véleményem szonettjeid formai megjelenéséről, mégis érdekelnek gazdag tartalmaik miatt 🙂
"Sonettare necesse est!"
Szeretettel: dodesz
Még annyit hozzátennék, kedves Kata, hogy kissé felületesen ítélkeztem. Megnéztem más szonettkoszorúdat is, s örömmel fedeztem fel, hogy ha nem is tökéletesen, de igyekszel tartani a formát. Igaz, zömében rímek helyett asszonáncokat figyeltem meg, de az is jobb, mint a teljes rímtelenség. 🙂
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz
Köszönöm, kedves Dodesz a második és harmadik följegyzésedet is. Kicsit földerítetted a kedélyemet, mert szomorú lennék, ha az nagyon lesújtó lenne… Jó, ha figyelmeztetik az embert, mert az jobbra serkenti az embert! Gyere máskor is!
Szeretettel várlak: Kata
Kedves Kata!
Tudod, hogy nem bántani akarlak, csak a véleményemet írtam le. Igazad van, nem is figyeltem a keletkezés dátumára. 2005-ben én még egy sort sem írtam le, nemhogy kettőt, ami még rímelt volna is egymással. Később is eleinte csak vacak kis akrosztichonokat jegyeztem, aztán a Kvízpart nevű oldalon egy fórumtárs kérésére szerkesztettem össze első, talán versnek nevezhető irományomat. Itt is megtalálható, "Vers, Tangó fórumtárs kérésére " címmel.
Szeretettel: dodesz
Kedves Kata!
Szép ez a gondolatilag felfelé ívelő szonett. Az eleje csupa szomorúság, fájdalom, útkeresés, a vége meg csupa öröm, bizalom, és ujjongás. Hosszú utat jártál be a szonettedben, minden olvasó okulására, és örömére.
Judit
Kedves Judit!
Nem könnyű a szonett, főleg egy szonettkoszorú megalkotása. Azt viszont nem értem, hogy országos versenyekre beküldve – miért is kaptam már néhány hónap alatt két nagy díjat, pedig ott igazán komoly kritikusok nézik át az anyagot. Ha olvasnád a két koszorús kötetemet, hogy ott milyen véleményt kaptam, hát azt hiszem, nem sokan tudhatnak maguknak olyat. Persze, nem bánom, mostanában vannak néhányan, akik azt hiszik, hogy kritikusok kellenek ilyen közösségnek is, mint a Napvilág. Engem nem zavar, ha nem is tetszenek a verseim másoknak, már annyi elismerésem van, hogy nem tudom, hová tehetem. De lehet, hogy másoknak örökre elmegy a kedvük, ha nem csak dicséretet kapnak. Köszönöm, hogy olvastad, s elmondtad, mit váltott ki belőled.
Szeretettel: Kata
Kitartóan megírt szonettkoszorúdhoz szeretettel gratulálok.
Olyan, mintha beszélgetnél valakivel, közvetlen a hangneme.
Ági
Kedves Ági!
Ha a többi föltett anyagaim közül másokat is olvasol, akkor megérted, hogy nekem ez a stílusom, hogy természetesen, érthetően szeretek fogalmazni, nem csak a prózákat, hanem a verseimet is.
S az is igaz, hogy vannak, akinek ez nem nagyon tetszik.
Köszönöm, hogy itt jártál, mindig szeretettel várlak:
Kata
Nem csekély kihívás egy szonettkoszorú… Gratulálok az eredményhez!
Valóban nem egyszerű annyi verset olyan kötött formában összehozni, de nagyon szeretem a szonetteket, s a sok-sok versem nagy részét átformáltam szonetteké is, és már van belőle kötetem is. Ha érdekel, megtalálható internetes kiadásban, a Széchényi Könyvtár mek.oszk.hu oldalán.
Belépés Finta Kata néven
a kötet címe:
"IPOLY PARTJÁN – Szonettkoszorúk 2."
8. verseskötet
(Ugyanis Ipoly-Partján címen van egy másik verseskötet is, de az nem a 8.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: kata