…
Hallod, hogy messze énekel
S egy dalt dúdol az esti szél
Vele egy kis tücsök zenél
Felhangzik lágyan egy ütem
Halkan dobol a szíveden
Feletted ezer csillag ég
Kéklőn fénylik a messzeség
S az öreg hold is felragyog
Mosolyognak a csillagok
Ez a szép érzés felemel
…
Mikor a csend körülölel
De ha a csend beléd hatol
…
Hallod, hogy szólnak valahol
De nem érted a hangokat
Szívedre dermedt kárhozat
Ül, rád telepszik és lenyom
Megáll a hang a torkodon
Kiáltanál, de nem lehet
Vaskéz szorítja lelkedet
Tompa dübörgés szíveden
Lassan kiszáll az értelem
S a vak sötétség rád hajol
…
Mikor a csend beléd hatol
12 hozzászólás
Szinte éreztem a különbséget: körülölel-beléd hatol. A “csend” engem is megfogott egyszer, de nem tudtam így leírni. Nekem nagyon tetszett !!!!
Kellemes, lágy, dallamos.
A két szakasz között feszülő kontraszt igazán jól kiadja magát. Remek!
Üdv.Éva
EZ NAGYON SZÉP LETT!!! érezni hogy milyen érzés mikor ordítanál de nem tudsz, és rémes lehet……………….
hatásos és kifejező…………..
üdv
Üdv! Lenyűgöző az a féltő gondosság, ahogyan a verset felépítetted, és tudod, hogy mit jelent játszani a rímekkel. Nagyon-nagyon tudod… Köszönöm, hogy olvashattam. Tamás
A felemelő és a bénító csendet nagyon jól megfogtad. Ez a vers pedig termékeny csendből született.
Hallgatom a csendet… érzem minden rezdülését… mint a versednek.
“Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem
Úgy kiáltanék,
Hogy a félelem végre tünjön el!”
Ez a da jut eszembe róla. (Szűcs Judit, egyébként, de ez itt lényegtelen. )Sokáig keresgéltem, mire meglett, hogy hogy is van ez, csak a “Kiáltanál, de nem lehet” motoszkált bennem. A vers jó, és az előttem szólókkal is csak egyetérteni tudok.
Üdv
Zsázsa
“Lelked igazi otthona a Csend.
Rejtelmek szentélye,
melyben készen vár az üzenet.
A bölcsek némán hallgatják,
de a balgák elűzik
s locsogva tovább matatnak
a hírek ócskapiacán” /Simon András/
Gratulálok!
Újra elolvastam a versedet és megint nagyon megfogott… Dermesztő, ahogy a csend gyengéd ölelése erőszakos birtoklássá válik! Olyan, mint mikor rosszat álmodsz és nem tudsz kiabálni. Nagyon szép vers. – Még mindig. 🙂
Üdv
Zsázsa
ááááh ez bámulatosan jó! a felépítése, meg az egész! hihetetlen!
Nagyon szép vers. A Csendnek is két oldala van, akár az "öreg Holdnak." Lehet állni a napos és az árnyékos oldalán is.
Szia Braunel!
Hatalmas veszteség lett volna, ha a véletlenek nem hintik elém e verset!
Húúúúúúúúúúúúúú! Nagyon tetszik! Annyira lágy, hogy azt elmondani képtelenség! Hallom az egészet éppen így, ahogy leírtad. És dehogynem értem a hangokat! Apróról-apróra értem. 🙂
Versed a lelkem mélyébe hatolt, mint ahogy ez a csend is. 🙂
Hatalmas gratuláció!!!
Szeretettel: Kankalin