Csak lázadó ág vagyok
Egy hatalmasra nőtt fán,
Erős buzgalmamban észre sem veszem,
Körülöttem más is lázad talán.
Levelet bontok, ha kell,
De míg mások zöldet, én pirosat
Mégsem látják a különbséget
S e láthatatlanság fojtogat.
Oly álmot álmodom:
Gallyként, külön, majd más leszek,
De ha száraz az ág
Nem nőnek rajta levelek.
Ha törzsemtől megválok
Lehet, gyújtósként végzem,
Hajlongok hát a többiekkel
Eltűnök az egészben.
A hatalmas fa részeként
Ott vagyok, ahová tartozom
Belső lényem eltér
Külsőmben a többi ág jegyét hordozom.
Különleges vagyok így is,
Akár csak a többi ág.
Az összes levél más színű,
De csak az veszi észre, aki lát.
Mert távolról mi vagyunk
A hatalmasra nőtt fa,
És nem a sokadik ág
Ágának unalmas sarja.
5 hozzászólás
Tetszik a versed nagyon. Érthetetlen, miért nem jelentkezet gyakrabban.
Gratulálok. a.
Kedves Kata, ez a vers nemcsak szép, hanem sokatmondó is! Rengeteg értékes gondolat rejlik a soraid között! Szeretem az írásaidban – többek között – azt, hogy nem egysíkú… többféle témában írsz… nem kizárólag egyetlen dologra rögzíted az olvasóid figyelmét.
Szeretettel: barackvirág
Gyönyörű gondolatok, a rímek is borzasztó jók! Talán egy kicsit jobban meg lehetett volna szerkeszteni, de ez nem ront a véleményemen. Csak az előttem szólókat tudom én is idézni.
Üdv,
Réka
Nagyon örülök, hogy tetszett a versem, és a kritikáért is hálás vagyok.
Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok!
Üdv.:Kata
Kedves Kata!
Érdekes és egyedi vers.Remek elmélkedés szerintem.
Ági