Volt nálunk a faluban egy halász
kit sűrűn elfogott az isiász,
reggeltől estig mindig csak hajhász
a folyóból már mindent kihalász.
Hazafelé meglátta a cukrász
kérdi: „Mit szól mindehhez a vadász?”
„Az már mindenhol, mindent csak szaglász
mert egész nap az erdőben madarász”
Kinn az ajtajában állt a fodrász
kezében volt egy érett ananász,
szembe jött vele a helyi fogász
de kit erre majdnem kirázott a frász.
A túloldalon meg állt egy juhász
kezében egy érett búzakalász,
ott beszélgetett vele a jogász
egy fiatal külföldi angolszász.
A falúban élt két öreg bányász
velük szemben, egy szakállas szobrász,
a Tisza parton egy öreg horgász
az ajkán mindig egy halk kis fohász.
Falu előtt a hídon áll hidász
és a földön valamit kaparász,
mellette egy notesszel a firkász
várja már, hogy jöjjön a távírász.
Falu közepén, ott van a nyomdász
bejáratnál egy hatalmas poggyász,
most hozta magával azt a kanász
biztosan benne sok jó friss kolbász.
A falusi lovász, egy nagy tornász
az a sánta solymász az neki nász,
a kettő az sűrűn együtt gombász
régi ismerős a két öreg harcász.
A csíkász, a lovász együtt hangyáz
kohásznál esténként friss a kovász,
pákász és az öreg utász rákász
a falusi íjász, híres solymász.
De a mi falunkban ma nagy a gyász
zászlókon félgyász, meghalt egy gigász,
habár a ruhája csupa kulimász
de nálunk ő volt a legnagyobb ász.
Mucsi Antal-Tóni 2017 Szeptember 1