A gyógyulás sürgetése

A pihenés egészen más,
csak e hosszú átmeneti
tétlenség, furcsa kínlódás,
mely zsibbadt lábam ledönti,
ne volna, mint rossz álomkép,
ugyan valóságból fogant,
ám mégis torzult némiképp,
mint új, hamis húron a hang.
Úgy várom már az ébredést,
de olyan könnyű rájönnöm,
hogy mi okoz több lüktetést
ikerkörte szívkörömön:
a visszafojtott indulat,
a tudattól sínylődő vágy,
a szinte számlált mozdulat,
rabságba ejtő, béna ágy…
Először csak megtervezem,
erősítem lelkem vázát,
gondolatban megsürgetem
vén sejtek eggyé válását…
Jöjj, nyári villám, égzengés,
a tétlenségem űzd el már,
kérj tettet tőlem, ébredés,
mint sok-sok év és régi nyár!