Tengerfenékre süllyedt holt hajók hada,
Az ezer sebből vérző szemérem tava;
Ma mindenki sír, és eszmélve temet.
Meggyötört lányok elfojtott kacaja,
Elsöpört álmok halkuló moraja,
Cinkosan megrontott, elvérzett gyerek.
Ágyúszóban izzó vészterhes idők,
A pokol platánja nemsoká kidől,
Nem tündököl többé a bűn kaszás réme.
Ti ordas orkántól megfagyott reggelek,
Nem marad titokban eszelős tettetek;
Hajnalban érkezik a hallgatás vége.
2 hozzászólás
A pokol bugyrait érzékelteted versedben. Réséges tettek, rettegett időben…
Utolsó mondatban eljő a rrémtettek felelősségre vonásának ideje. Talán jól érzékeltem?
Rémséges tartalom, de szépen és jól megfogalmazva.
Gratulálok szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon jól érzékeled, mit szerettem volna elmondani, az olyan eltitkolt, még nem ismert bűnökről van szó, amelyek nagyon sok ember életét tönkreteszik.
És igen, az utolsó versszak valóban a bűnök leleplezéséről és a felelősségre vonásról szól.
Örülök, hogy megértetted a mondanivaját.
Köszönöm szépen a kritikát.
Üdv.:Tamás