A Hold ágyában ágyazz meg nekem,
két karod legyen egy-egy holdsugár,
ha tekintetem kérőn rád vetem,
ránk zuhog majd szikrázó csillagár.
Fekete selyembe burkol az ég,
vágyunk szerteszórja a végtelen,
egy nap nem lesz más, csak egy emlék,
hogy Te, én, a Hold és a szerelem.
2006. július 13.
15 hozzászólás
Ez csodálatos! Nagyon gratulálok!
Köszönöm, kedves Mishu 🙂
Nagyon szép. Rövid és elmondja, amit kell.
Köszönöm, Virág!
Figyelemreméltó alkotás. Bámulatosan szépen gördülnek a soraid, és a rímek, azok a legszebbek.
Köszönöm, Tamás, nagyon jól esik a véleményed 🙂
Szervusz!
Ez sem a Napvilágon megszokott vers. A holdvilágra pedig nem tudtad feltenni. Viccet félretéve, örülök, hogy a szépet szépen és máshogy fogalmazod meg, mint a szerelmes költőhadsereg… Van eredeti ötleted és nem a rádióból írsz. Hajrá!
Igyekszem – köszönöm és nagyon örülök a véleményednek!
Jól megírtad, tetszett. Üdv Samu
Köszönöm, Samu.
Kedves Netelka csodálatos versedhez gratulálok.
Nagyon köszönöm, kedves Györgyi 🙂
szia!
Kóricálgattam a régebbi alkotások között, s ráakadtam versedre.
Kicsit melankólikus, de nagyon ragaszkodó. Az első versszak és
a második első két sora kér és vágyakozik. Az utolsó két
sor viszont hirtelen kelt olyan képzetet, mintha máris csak emlék
lenne…
üdv
leslie
Kedves Leslie, örömmel látlak mindig 🙂 Köszönöm az értékelésed!
Erika
A cimben is lehetne nagy H-val a Hold….vagy a versben kicsivel. Egyebkent nagyon hangulatos iras, a vege azert mellbe vag, szomoru…."nem lesz mas, csak egy emlek"….bar ne igy lenne.
H.