Amikor már nállad minden kötél szakad
akkor már az akasztástol sem kell félned,
amikor az élet melletted szónélkül elhalad
álmaid mind egy darab fa, ropogva elégnek.
Amikor azt mondod, most már én feladom
a másik azt mondja: Egek, micsoda lehetőség!
amikor előtted már csak az üres sürű vadon,
akkor már semmit sem ér a bolond vakmerőség.
Jusson eszedbe a mult, ami téged ide vezetett
jusson eszedbe az a kiméletlen kemény sors,
ami mindig bilincsbe verte mind a két kezed
és úgy élted életed, mint az éjféli pesti gyors.
Amikor már előtted csak egy sötét alagút van
ha már nyitott szemmekkel sem látsz semmit,
amikor az út szélén, már csak az éles tövis van
de te mész tovább, min egy magányos eremit.
Remélj a jövőben, még élsz, a tested még nem hideg
lehet még a holnap neked is, a legboldogabb napod,
néha-néha meggrezdül az arcodon nállad is egy ideg
és lehet, amit ma nélkülöztél, azt holnap megkapod.
7 hozzászólás
Kedves Tóni!
A remény hal meg utoljára! Nagyon igazak a soraid.
Gratulálok!
Üdv.:
Daniella
Kedves Daniella!
Mint Fényes Szabolcs, annyi sok előadótol, annyiszor újra eénekelt dala:
Holnap, ki tudja, holnap látsz-e még?
Ki tudja, holnap fáj-e még,
szíved a tegnapért?
Talán ez a legjobb, hogy senki. Mert csak ez az egy ami a reményt élteti: A bizonytalanság.
Bizonytalanság nélkül, nincs remény, remény nélkül, nincs élet. Arthur Golden azt írta:
"A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi."
…és már csak ezért is érdemes remélni, hogy aszivünk egyes levelét ne hullajtjuk el…
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Igazad van Tóni. Sosem lehet tudni, melyik a legboldogabb napunk. Még az is lehet, hogy ezután lesz.
Kedves Szusi!
Nem lehet, hanem biztos. Mert az a legboldagabb nap, az csak volt. Hinni kell hogy lesz még, amelyik akkor lesz a legbodogabb. És ez csak te tőled függ, Müller Péter azt írta:
"A szellemi szeretet legfőbb öröme, hogy adhat. Ahogy a nap se nézi, hány rügy pattan ki fényére, mert saját tüzének extázisában él, úgy a szellemi szeretet is az éntelenség gyönyörében és szabadságában fürdik. Nem függ senkitől, s ugyanakkor tudja, hogy minden hozzá tartozik. Ha valaki a szellemi szeretet állapotát átéli, látja, hogy senki és semmi meg nem szerezhető, de el sem veszíthető. Ez a legfőbb, a legteljesebb és a legboldogabb időtlen ölelés."
…azt mondják, minden ember a saját szerencséjének a kováccsa…
Üdv Tóni
Tóni, lehet, hogy megvolt már a legboldogabb napom, lehet, hogy még nem. Nem tudhatom, csak akkor, ha már mindegyiket megéltem.
Amit Müller ír azt a jógán tárgy nélküli szeretetnek hívják. Az képes erre, aki minden motiváció és elvárás nélkül, egyszerűen, csak szeret. Eddigi tapasztalatom szerint erre csak Isten
/lenne /képes. Mi nem, mert mi kötődünk, ragaszkodunk és elvárunk.
Kedves Szusi!
Nem hallottál még az önzetlen szeretetröl?
Igaz, sok embernek, pláne még fiatal korában, ez egy lehetettlen dolog. De amikor az ember megöregszik, ha lélekben nem is, de éveire igen, és pontossan akkor amikor még a gondolatiban százszázalékossan tudnia kell, nekünk tudni kell szeretnünk elvárás nélkül is. Valójában minden elvárásban a csalódást is bele kellene tervezni, mert ritkán történnik minden amit elvárunk, valami csalódás nélkül. Igaz mi akkor magunknak hazudunk, megpróbálva elmagyarázni, az elvárásunk nem beteljesedését. Az én koromba tud az ember szeretni valakit minden elvárás nélkül is, mint ahogy öröme lehet a réten is minden kis nyiló virágban, az nélkül, hogy laszakitaná. Azt hiszem erre az élet tanulás nélkül megszeretne tanitani mindenkit, csak sokan nem akarják megérteni.
üdv Tóni
Remélni sosem késő…
Gratulálok, Judit