Forgasz és keringesz
mint összes testvéred.
Nap-édesanyátok
téged is mo-mozgat.
Látni majd fogunk-e?
Vagy maradsz sötétben,
mindent rejtő űrben
végtelen időkre?
(Létezel te tényleg?
Vagy csupáncsak álom?
S emberítésedet
mindhiába várom?)
Észrevenni téged
és fel is keresni,
és terád épülni-
kozmikus szükséglet.
Így hát történjék neg.
és ne érjen véget.
Vagy hatalmas úgy mint
Neptun- és Uránusz?
Vagy helyette apró
mint Eris és Sedna?
Rengetegnyi holdad
kísér, kísér téged?
Vagy magányosabb vagy
mint Merkúr, Vénusz?
Kék vagy és hatalmas.
Száz holdtól követve.
Életekkel telve.
Így van, én megérzem.
Barna vagy s picinyke.
Holdtalanul bolyongva,
életet de tartva!
Így van, én megérzem.
Észrevéve lészel.
Látogatva lészel.
Szívvel és a kézzel.
Csak ne félj, ne bújj el.
Észrevenni téged,
és fel is keresni
és terád épülni-
kozmikus szükséglet.
Így hát történjék meg.
és ne érjen véget.
Megjegyzés: a Naprendszer esetlegeen létező kilencedik bolygójáról, róla és neki
1 hozzászólás
Kedves Madár!
Titokzatos az Univerzum.
Eélgondolkodtató, kitűnő versed
szeretettel olvastam.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa