Geisz László emlékére
ha elmegyünk
díszsortűz nem robban bele a tájba
s a déli harangszó sem értünk szól
orgonasípok dallamára
tán halkan mormol imát az olvasó
földi létünk tüze és virága
egymás mellett megfér csendesen
egyik a hév, másik a szelíd alázat
az utolsó egy tűzvirág
mibe halni nem akar
de mégis kénytelen
13 hozzászólás
Kedves Zsanett!
Azt hiszem, ezt Laci megérdemelte tőled is, hogy feltedd ezt a verset erre az oldalra.
Köszönöm, és
üdv Tóni
Köszönöm, kedves Tóni.
Bár ne került volna rá sor..még ne..!
Versgyűjtő honlapomba vittem anno a verseiből..adta szívesen, kedves szóval.
Ez volt a legkevesebb, amivel "viszonozhattam"…
:(((
megrázó.. remekül átadja e szörnyű dolog hangulatát
Köszönöm az olvasást, kedves Black Smile.
Szia Zsanett!
Gyönyörű képeket készítettél Laci emlékére.
A megváltoztathatatlant kifejezően érzékeltetted a tagadással, a harangzúgással, a csendes beletörődéssel.
Nagyon szép!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kedves Kankalin!
Köszönöm. Szükségét éreztem..vagy inkább késztetésem volt rá, hogy írjak…
Nagyon sajnálom.
Szívemből.
Ölellek: Zsanett
Kedves Zsanett!
Szép soraid kísérjék utolsó, nagyon csendes útján…
Köszönöm, kedves Judit, hogy együtt búcsúzol velem.
Kedves Zsanett! Tudom, ilyenkor minden szó kevés. Az élet kegyetlen tud lenni. Nem kerül el a fájdalom. Szép sorok, szép emlékezés.
Marietta
Köszönöm, kedves Marietta.
Kedves Zsanett!
Versed méltó emléket állít Lacinak.
Szomorú és elgondolkodtató.
A régi szeretettel gondolok Rád!:-)
ArEs
Kedves Zsanett!
Tényleg megrendítően szép búcsúverset írtál.
Bár a halált nem tudjuk elkerülni, ez az ember mégis nyomot, szeretetet hagyott mások szívében, a versei pedig örök emléket állítanak neki.
Így most már ő is halhatatlan a világ számára.
Minden tiszteletem a gyönyörű versért.
Üdv.:Tamás
Kedves Zsanett!…Torokszorító megemlékezés!…
Nagyon szépen írsz, kifejezően, tartalmasan.
Gratulálok!
Szeretettel ölellek: Lyza