A. Kronenberg: Te idegen

DU FREMDER

Reich mir deine Hand, du Fremder
ich zeige dir mein Heimatland.
Gemeinsam woll'n wir Wege gehen,
die dir noch fremd und unbekannt.

Alle Blumen, die hier blühen,
sollen blühen auch für dich;
und der Segen dieser Erde
reicht bestimmt für dich und mich.

Meine Heimat – deine Fremde
kann dir kein "Zuhause" sein.
Doch niemals sollst du sagen müssen:
"Sie reichten mir statt Brot den Stein."
____________________________________

TE IDEGEN

Te idegen, add a kezed,
Megmutatom néked hazám,
Oly utakra megyünk együtt,
Miket nem is ismersz talán.

Minden itt pompázó virág
Számodra majd épp úgy virít,
S neked, nekem egyként osztja
Ez a föld az áldásait.

Az én hazám – neked külföld –
Az „otthonod” bár nem lehet,
Soha nem kell rá mondanod:
„Követ adott kenyér helyett.”
_______________________________