A cifrafosás nem válogat,
Ki gazdag, ki szegény…
A cifrafosást nem érdekli,
Lusta vagy, vagy serény.
Lehetsz úr, vagy kivert szolga,
Leány, avagy legény,
A cifrafosást nem érdekli,
Mi a bűn, s az erény.
Nem követ ő mindenféle,
Haszontalan elvet,
És marhára nem érdekli,
Mi a fontos terved.
A cifrafosás nem kerülget,
Egyszer sem udvarol…
Nem ad neked szerenádot,
Nem súg, nem dalol…
Nem szól ő, csak vadul támad,
Mint agresszív, bősz roham,
Mint fékevesztett, őrült hadtest,
Vagy megáradt vízfolyam.
Villámgyors és alattomos,
Mint egy sunyi kígyó,
Simán legyőz vezércsellel,
Mint a legjobb vívó.
Nem érdekli embertársad,
Milyen képet vághat,
Szitkozódik, nevet vagy sír,
Ha szagos csodát láthat.
Lehet ott az elnök akár,
Az se számít neki,
Hiába is siránkoznál,
A kedvét sosem szegi.
Lehetsz bankban, irodában,
Munkában vagy máshol,
Temetésen, tömött buszon,
Lecsap rád ő bárhol!
Hiába lágy, mégis kemény…
Nem hat rá a mise,
Ha alattomban, vadul rád tör,
Ne merj tüsszögni se!
Villámgyors és könyörtelen,
Nem sokáig ámít,
Egyszerű a taktikája,
Mégis legyőz bárkit.
3 hozzászólás
hihiii azt gondolom nem csak a cifrafosásról szól a versed 🙂 !!!
szeretettel-panka
Köszönöm, kedves Panka. Látszik, hogy költői vénád van, mert egyből szimbólumokat keresel. Én azonban nem vagyok annyira poétikus, mert ez a vers csak a cifráról szólt. Legalábbis nem szántam képletesnek a történetet, de örülök neki, ha még ebben is "több a tartalom", mint először hittem. Szeretettel: Norton
Első gondolatom az volt kedves Norton, hogy elmélkedésed e magasztos témáról talán mégsem igényel 11 versszakot, azaz 44 sort. Aztán belegondoltam, hogy a Mariana-árok mélységeit meghódítani sem lehet csak úgy ripsz-ropsz. Miért működne ez másképpen az irodalom vizein.
Hát, ja… Akárhonnan nézem, (témaválasztás, műfaji keret, a semmitmondó szóhalmazt még csak nem is humornak próbálod elsütni, hanem elmélkedéssé tupíroznád) szóval sz*r ügy ez kedves Norton. De, ne csüggedj! Innen csak fölfelé van… 🙂
Üdv. a