A lélek mélyén,
Az ezüst tó tükrén
Egy tündöklő világ
Rojtosodik, ha a szél
Rajta merészen átvág.
Barázdákat verve, tépve,
Immáron rémképre
Hasonlít, nem a szépre,
A tündöklő mesefényre.
De ha elcsitul a fuvallat,
A felszín megnyugszik. Hallgat
Minden, játszik tovább
A fény, bűvös drámát
Ír le szökkenéseivel, lépteivel,
Drágaköves, pazar ékeivel.
Mindig mozgásban van, akár fúj,
Akár pusztító vihar dúl,
Akár csendes holdsütésben fürdik,
Trükkjeivel elkápráztat mindenkit.
Ha bele nézel, látod magadat,
Kastélyt, pompát, tündérhadakat,
Fényt, holdat, árnyék-szigetet,
Kristályhegyet, arany-ligetet,
Fekete erdőt, szörnyet, lidércet,
Hattyút, sólymot, fát, völgyet, bércet,
Acélt, villámot, lángoló máglyát,
Rácsot, ajtót, kincsesládát,
Királyt, bohócot, délceg katonát,
Oltárt, virágot, égő gyertyát,
Vért, szívet, halált, harangot,
Angyalt, ördögöt, csillagot, napot,
Mindent, mit szem láthat, a fül meghallhat,
De a felszín alatt, a tükrön túl,
A sötétség hallgat.
A lélek mélyén
Szerző: Alkina
5 hozzászólás
A sötétség hallgat… 🙂 De vajon meddig ha ekkora a mozgolódás odafenn…mert az fontos ami a felszínen zajlik, de vajon mi van, ki van alatta…
Gratulálok a vershez….gyönyörűek a képeid, a szavaid, a szóhasználatod, – összetételeid…vagyis az egész vers….csak így tovább!
Kedves Alkina
Ez igen! Ezt nagyon jól összeszedted. A hangulat, a ritmus, a nagyszerű szavakba öltöztetett érzések. Gratulálok, tetszik ez a versed.
Gyula
Plasztikus,kedves de bárcsak a “sötétség” mindig is hallgatna.GRT
Szia!
Jó alapokon nyugvó szabadvers, de érzésem szerint rengeteg az eröltettett rímelés benne. A ragrímekből szintúgy sok van. Vannak benne hibák, ez tény, de ennek ellenére ez egy jó vers. Mint ahogyan írtad is a bemutatkozásodban a költészeted veled fejlődik. Biztos vagyok benne, hogy ez így is van. Gratulálok a vershez.
Tisztelettel és köszönettel: Daróczi Tamás
Kedves Tamás!
Köszönöm szépen, hogy ellátogattál felém, mégha nem is tetszik a stílusom. Kritikáidat pedig köszönöm szépen, igyekszem gyarapodni tőlük. Azonban be kell valljam, hogy ezek már régi verseim, vagy 5 évesek, azóta nem nyúltam hozzájuk, mert az “érzés” így volt teljes a végén. Most a diplomázás tölti ki az időmet, majd utána meglátjuk, mit érlelt ez a néhány év. Addig is maradok tisztelettel:
Andi