néha apám elvitt magával
a falusi vendéglőbe
tudom fiút szeretett volna
elégszer belém sulykolta anyám
de mi születtünk meg csak
a húgommal köztünk egyszer
elvetélt anyánk
a zsigerelt állatok látványa
sokkolta várandós lelkét
lógtak a kamrában
belsejük csupa vörös festék
minden alkalommal kiöntöttem
a szörpömet a terítőre
apám itta a sörét
közben nagyokat nevetett
a pincérrel adomázott
akkor nem vezetett
jó volt látni sima arcát
addig míg borult a pohár
utána szégyenkeztem
féltem nem hoz el többet aztán
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Annyira reális képek,öszinték,minden festék
nélkül,minden kibeszélés nélkül!
…és a tényeken a hangsuly!
Néhány sorod köteteket Mond el…mert késztet
a felidézésére az írottaknak,amit Te minden
szépítgetés nélkül kimondasz.
Remekül tudod kifejezni az igazi életet,
a megtörténtet!
Gratulálok:sailor
Köszönöm Sailor!
Ennek így kellett lennie, hogy meg tudjam írni, csak akkor még nem tudtam.
Szép napot!
NAGYON ÜGYELJ MAGADRA
Mindifg veszélyes azt mondani egy versre, hogy "ezt nem lehetett volna jobban megírni", de gyanús, hogy ez így tökéletes, ahogy van.
Deepr
Köszönöm!
Valós és őszinte versed
szívvel olvastam.
Kellemes napokat kívánok:
Zsuzsa