Nem mondom ki: hisz nem múltál el,
S még te is mindig engem keresel,
Bár sosem találsz, s már én sem lelek rád,
Nem a mi hibánk!
Futnék utánad, majd előled szöknék,
Minden érzelmet magamból kiölnék,
Ilyen végzetet szabott a sors ránk….
Ez nem a mi hibánk!
Szerettelek, kedveltelek vagy jó volt veled:
Nem mindegy, ha kérdezlek, melyiket feleled!
Volt örömünk, s számos buta vitánk;
Mégsem a mi hibánk!
Megvívjuk a harcot magunkkal, s egymással,
Keressük a boldogságot valaki mással.
Az agyontört tükör, s a sok szúró szilánk:
…..Minden a mi hibánk!
4 hozzászólás
Kedves Sziszi!
Ez klasszis mű, nagyon jól keretbe raktad, az "A mi hibánk" címmel összhangban.
Folyamatos a lefolyása a versnek, jól tagolt, érthető, jó érezhető versképek.
A mondani való életszerű, a kapcsolatok által keletkezett gyakori ketrec, amiből mindkét fél néha nehezen szabadul és a ti hibátok, ha nem akartok, nem tudtok együtt lenni.
Ha van időd nézzd meg régi verseimet!
Üdv:Metal Koala
Köszönöm, kedves Attila! Ha lesz időm, be fogok nézni hozzád! 🙂
Kedves Sziszi!
Ez egy igazán jól sikerült vers, akartam írni az előbb, csak véletlenül előbb ütöttem az entert, mint a komment szövegét. Tetszik, hogy az utolsó sor, mindig más formában de ismétlődik.
Delory