A hajnal nehezen pirkad,
Tán más fontos dolga akad.
Tejfölt készít ma számunkra,
Úgy enged reggel dolgunkra.
Nehezen kibontakozó,
Csendben egy kicsit bujkáló,
Polipkarú óriások,
Az útszéli vén odvasok.
Párát lélegzik a mező,
Nézheti a reggeliző,
Gondolatokban megbúvó,
Mélán szendergő utazó.
4 hozzászólás
Kedves Abakusz! Azért is olvastam el a versed, mert imádom a ködöt, egyszerűen imádok benne sétálni. Verseddel szépen lefestetted, nekem nagyon tetszett! Gratulálok! Andika
Nekem is nagyon tetszik, ahogy leírod, milyen is egy ködös hajnal, reggel. Gratulálok: Colhicum
Kedves Abakusz!
Ez a vers egy kissé ködös… 🙂
Bocs, de ezt nem hagyhattam ki! Viszont félre téve a tréfát, komolyan mondom, hogy tetszik! Kiváltképpen az első versszakban található megszemélyesítés, illetve a két utolsó sor a harmadik versszakban!
Grat!
Vipera
Bár én nem szívlelem a ködöt, főleg autó vezetés közben,
mégis ez a vers kicsit megbarátkoztatott vele.
Nagyon érzékletesen írtad le a ködös hajnalt, tetszik a versed.
Örömmel olvastalak.