Porfelhő a láthatáron.
Mi verte fel? Kitalálom:
Szélvihar söpört végig
A kiszáradt rónaságon.
Ámbár ha szélvihar volna,
Ide is gyorsan elhatolna…
Csakhogy itt szélcsend van ám!
Vegyük a dolgot fontolóra.
Talán állatcsorda szelte át
A távoli látóhatárt…
De milyen állat lehet az
Mely ekkora porfelhőt kreált?
Ilyen nagy a jószág, vagy ennyien vannak?
Ezt a kérdést teszem fel magamnak,
Válasz persze nem érkezik…
Gondolatim nyugton nem hagynak.
Csitt… mi ez a halk moraj,
Mely lágyabb mint egy szűzsóhaj?…
Most már biztos: gép adja ki.
Traktor-, kombájn- vagy cséplőraj?
A lágy morajlás erősödik
S lelkem ege felhősödik,
Mert hallom ám: kemény hang ez,
És egyre terebélyesedik!
Az úton jön, semmi kétség.
Mi lehet jaj ez a rémség?!
Zúgásától reszket a lég
És jellemzi nagy sietség.
A kanyar mögül kibukkan
Az objektum, s már itt is van!
Akkora irammal száguld,
Hogy aki nézi, meghibban.
Motorosok bandája ez,
Vad konvoj, egy galeri,
Dübörögnek a járgányok;
Fiúk, adjatok neki!
Átszáguld vagy harminc gép,
Nagy robajjal, vadul tép,
Keveslik a sebességet
S odalépnek neki még.
Gyorsan elvonul a banda,
Újra kellemes a hangja,
S a lágy morajlást fűszerezi
Csengő fülemnek harangja.
A brancs kemény volt, mint a kő,
A hangja elhalt, de fejem fő;
Messze járnak, de itt lebeg még
Az iszonyatos gázfelhő.
2 hozzászólás
Szia!
Kellemesen szellemes, humoros az írásod. Emlékeztet néhány jó kis versre…A ritmusa itt – ott megtörik,érdemes lenne még kicsit gyötörni a sorokat. Tetszett 🙂 üdv hundido
Szia!
Örülök hogy tetszett, és köszönöm az értékelést.
Üdv: Attila