Szép vagy rút az EMLÉK…?
A Múltté már, ne faggasd!
Öröm és fájdalom, kín és szerelem,
Sikerek, bukások, meddő félelem?
Helyezd egymás mellé lelked egy zugában…
Örködik fölöttük az EMLÉKEZÉS,
Bízd rá az időre a selejtezést!
Ami ma élmény – szép vagy rút nem számít –
Az holnapra emlék …
Az élmény mulandó, az emlék marad,
Emléked a MÚLTad, a múltad TE vagy!
9 hozzászólás
Hát igen milyen igaz amit írtál! Tetszik jó lett!
Nagyon kedves vagy, Beya! Köszönöm! Katalin
Milyen jó, hogy vannak emlékeink, még akkor is, ha sokszor fájdalmasak, hiszen ezekből élünk, s ahogyan írod: a múlt is mi vagyunk. Jó a versed, Katalin.
Szeretettel: Colhicum
Örülök hogy ismét találkoztunk és nem mentél el mellettem szótlanul. Köszönöm szavaidat, melyek mindig számítínak, számpmra mindig súlyuk van. Légy erős és reménykedő, amilyennek írásaidból megismertelek. Szeretettel kívánom neked ezt így év elején, Katalin
Katalin!
Nem szeretem, ha az emlékeiben él valaki!
De ez a vers nagyon találó, hisz minden tettünk, minden élményünk a sejtjeinket építik, s ha nem is gondolunk rájuk, mégis építenek és erősítenek bennünket!
Ahogyan írtad is minden, szelektálás nélkül! Szép és rút egyre megy, a múlt építi eljövendő jellemed!
Szeretettel: Falevél.
Kedves Falevél! Örömmel olvastam a vers üzenetéhez fűzött véleményedet. Köszönöm! Katalin
Kedves virágének!
A vers címére figyeltem fel először, nagyon igaz és gyönyőrű. Megsimogatott, megérintett és elgondolkoztatott, amit és ahogy irtál. Véletlenül találtam rád, de ezentúl keresni foglak. gratulálok, őrülök, hogy olvashattalak.
üdv, eszkimo.
Kedves eszkimo! Nagyon örülök, hogy versemet ilyen szépen értékeled! Köszönöm neked és szeretettel üdvözöllek, Katalin
Örökérvényű és megváltoztathatatlan.
üdv: dende