Kicsi rigó, érted ki mond
egyetlen imát?
Visszaszálló sóhajtással,
könnyet is ki ád?
Út szélére félrecsapva
röpke életed;
érző lélek fájón sejti,
mi történt veled.
Egyetlen zord pillanatban
elcsuklott a dal;
embervilág – halál szele –
néma diadal.
Tollruhádon élet-hímzés
hirdetett varázst…
ma már csak a voltod rejti;
halotti palást.
Így öltöztet át a múlás
embert, madarat.
Egyik nap még röppen, másnap
üszkös fadarab.
Ember vagyok, gyors a léptem,
de a szívemet,
egy szép percre, halk imára,
itt hagyom neked.
24 hozzászólás
Kedves Sas! Megrázó, elgondolkodtató. Megállni egy pillanatra egy halott kismadár mellett, s elrebegi egy néma fohászt, hiszen, mi "gyors-léptű" emberek is halandóak vagyunk. Ugyanezt átéreztem egyszer én is, a kertben találtunk egy halott kismadarat. Csak én nem tudnám így, ilyen szépen visszaadni! Üdv: én
Üdvözletem, Bödön!
Valóban szívfacsaró élmény volt látni a kis tetemet, szépségében, élettelenségében. De annál szívfacsaróbb volt elmenni mellette. Így megyünk el minden mellett, voltaképpen önmagunk mellett. Néha – még ha csak gondolatban is – meg kell állnunk a dolgok, az életek, a halálok fölött, s értékelésünket, fájdalmunkat kifejezni valamiképp. Azért írtam le magamnak ezt a kis verset, hogy ezzel emlékeztessem magam erre.
Örülök, hogy itt jártál, köszönöm szavaidat.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Meghatóan szép, elgondolkodtató!
Szeretettel gartulálok: Ica
Kedves Ilona!
Örömmel láttalak, köszönöm, hogy betértél.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
A szívem szakad meg, ha látok egy halott kis állatot. Elgázolt cicát, sünikét, vagy éppen valami cica által szétmarcangolt madárkát.
De leginkább az taglózott le, amikor egy régi napon egy egyszerű mezei kis veréb a volt feleségem karjára szállt, s ott megült, eltűrve még a simogatást is. De amikor a feleségem elment, hozzám is odarepült, kicsit beszélgettem vele, de egy pillanatban leszállt az út közepére, pontosan egy arra járó menetrend szerinti busz kereke alá. 🙁
Hát, nagyon fájt. 🙁
Tiszteletem, Dodesz!
A kis veréb története még így, olvasva is csavart egy nagyot a szívemen. A profilképed alapján nem csak te szereted az állatokat, de ők is szeretnek téged. A történeted is ezt erősíti meg. Köszönöm, hogy megosztottad.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Laca..te jó ég!
Ez égi áldás, ha van olyan.
Amit te adsz fantasztikus..belerokkan a szív.
Lehelet könnyű, mégis….
"Egyetlen zord pillanatban
elcsuklott a dal;
embervilág – halál szele –
néma diadal."
Mesteri eme vers bátran, tudásodra felnézve kijelenthetem.
Szia, Andi!
Nagyon kedves vagy, zavarba hozol. Egy szójátékot akartam írni a hozzászólásodból kiidézve, de megsemmisült, mielőtt létrejöhetett volna, mert semmiképpen nem szeretném elviccelni, amit írtál, hisz olyan megtisztelő, és nagyon sokat jelent nekem.
Tudom, mennyire elfogult vagy az állatokkal szemben, s te ezt maximálisan meg is éled. Ezért biztos voltam abban, hogy ha valakiben, akkor benned otthonra talál a vers. De hogy a technikai megoldások is tetszettek neked, az külön öröm számomra.
Üdv: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Nekem átjött amit itt hagytál. 🙂
Az egész vers halk ima, figyelemfelkeltés arra vonatkozóan, hogy vannak dolgok, amelyek mellett nem szabad elmenni, mert visszafordíthatatlanok.
Nagyon tetszik, ahogy szélesre tárod a teret, mert nem csak egy síkon zajlik a mondanivalód.
Megint azt éreztem, hogy viszel magaddal, mert úgy fogalmaztál, hogy csakis önértékelés következhet belőle. Éppen ezért tartom nagyszerűnek az ilyen jellegű verseid, hiszen ha csak egyszer elolvassa valaki, máris hatással van rá, mert jobb emberré akar válni.
Komoly tanmese ez! 🙂
Technikailag igényesen alakítottad, a szótagszámok hullámzása erősíti az érzelmi töltést. A rímek harmóniában vannak egymással.
Egyetlen "egyetlen" van, amit cserére javasolok az első versszakban, mert sok belőle a kettő. A másodikat alakítanám át.
Tartalmas, értékes alkotás, mindenkinek olvasásra ajánlom.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Örülök, amikor néha megállsz egy-egy kis alkotásom fölött, mert hozzászólásaid mindig építenek.
Amikor ezt a verset írtam "egyetlen" pillanatra sem volt kérdéses bennem, hogy az első versszak mindkét nyitó kérdése az "egyetlen" szót tartalmazza, mert a duplázással – tudom, szimpla szóismétlésnek tűnik – annak akartam nyomatékot adni, hogy az ember mindenéből – könnyeiből, sóhajaiból, gondolataiból, stb. – akár csak egyetlen pillanatot is olyan nehezen, vonakodva áldoz egy olyan jelentéktelennek tűnő "apróságra", mint egy elhullott madárka.
De mit szólsz ehhez a változathoz:
"Kicsi rigó, érted ki mond
egyetlen imát?
visszaszálló sóhajtással
könnyet is ki ád?
Visszaszálló, mert így a képhez – amely mellett elsiettünk – visszatérünk gondolatban, és még a madárra is asszociál a repülés révén.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Látom, már a javított változat olvasható. 🙂
Szerintem így szebb, sőt, tartalmasabb lett. Nem is gondolná az ember, hogy egyetlen apró változtatás mennyit jelenthet. Az "egyetlen" ugyebár itt szó szerint értendő. :)))
Biztos voltam abban, hogy nyomatékosítani akartál az ismétléssel, viszont a vers szókincse olyan pátoszos, hogy az egyszerű szó kétszer nem illett oda. Megjegyzem, hogy a pátosz eredeti jelentésére gondolok, ami szenvedésre, megrázó testi-lelki élményre vonatkoztatható. Azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a szó értelme időközben átalakult, nekem nem is tetszik, hogy negatív irányba terelték.
Nem könnyű építeni nálad, mert magasan van a mérce, alig érek el odáig. 🙂
Az mindenképpen segít, hogy bele tudom élni magam a verseibe, mivel közel áll hozzám a látásmód, ahogy a körülöttünk lévő világot észleled.
Örülök, hogy szavakba tudod önteni, mert örömmel olvasom őket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Most visszaolvasva, sokkal jobbnak érzem a verset. Köszönet az észrevételért, szebbé, jobbá lett ez a kis írás, úgy érzem, gazdagabbá is. Köszönöm az építő terelgetést! 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Lélekbe markoló a kapcsolat a holt madár és az ember elmúlás között
minden versszak egy sóhajtás..
együttérzést váltott ki belőlem
Kedves Karola!
Örülök látogatásodnak. Igen, szeretem párhuzamokkal fölépíteni a verseimet. A kis tojó mellett nehéz szívvel lépdeltem tovább, és csak másnap tudtam róla írni. Olyan volt számomra, mintha nem egy kismadár, hanem maga az élet feküdne ott kioltva az út szélén.
Örömmel láttalak, köszönöm szavaidat.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Black Eagle!
A szívedet a verssel, mintegy kárpótlásul.
Hiszen, mit is adhatnánk többet egymásnak, amíg lehet.
Egy röpke történet.
12.-én feltetted a verset.
Én, elolvastam.
Valamiért nem írtam hozzá.
De ha írtam volna, szerintem, csak dicséret lett volna.
Viszont, mély nyomot hagyhatott bennem a versed, mert másnap, a születésnapomon, felhívott E.T. barátom, s azzal kezdte a beszélgetést, hogy képzeljem el, mi történt?
Mi? – kérdezetem. – Meghalt egy rigó?
Hát, pontosan az. – válaszolta ámulva.
Hétvégén portásként dolgozik Szegeden a Piaristáknál. S a beszélgetésünk előtt közvetlenül egy rigó nekirepült a porta üvegajtajának teljes erőből. Pár perccel előbb, mikor a kezében tartotta, még mozgott szegény madár.
Nem különös ez az egybeesés?
Szeretettel:
Ildikó
Szervusz, Nagyon Fehér Holló!
Különös és szomorú is. Hiszek is a véletlenekben, meg nem is. Mikor hogy. Az én rigóm akkor már néhány napja halott volt. És nagyon remélem, hogy nem a versem vonzotta be ezt a másik halálos balesetet. Nem misztifikálnám túl, ezt most meghagynám véletlennek. Itt az a furcsa, hogy te kapásból erre kérdeztél rá. Nálad viszont meg épp ez a nem meglepő. Te egy nyitott csatorna vagy, és sokaknál tisztább a vételed. (Szerencséd, hogy nem a középkorban élünk, mert ott könnyen máglyán végezhetted volna.) 🙂
Örültem neked.
u.i.: Egyre fehérebb leszel.
Szeretettel Laca 🙂
Megejtően szép ez a versed. Elállt a szavam és a lélegzetem…
Szeretettel gratulálok! Klári
Kedves Klári!
Örülök, hogy itt jártál. S örülök, hogy tetszett az írás, köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Szinte láttam magam előtt a kis madárkát heverni az úttest szélén..
Szép emléket "állítottál" számára…
szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Szép, szomorú emlék. Fájdalmas állandóság.
Köszönöm, hogy hagytál itt lábnyomot.
Laca ⚘
Kedves black eagle!
Mindnyájan madárként vágyunk szállani, de az embervilág gyakran ül diadalt!:-(((
Elismeréssel: pusztai
Kedves Pusztai!
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet és gondolataidat. Örülök, hogy itt jártál.
Laca
Kedves Laca!
Gyönyörü alkotás!
Elismerésem.sailor
Szép napot
Kedves Sailor!
Nagyon örülök megtisztelő látogatásodnak. Köszönöm szavaidat, nagyon sokat jelentenek.
Laca