Volt egy pocok,
kipeckelt egy járatot,
így egy pöcök
megvédte a vájatot.
Nem omlott be,
míg a pocok jártatott,
a föld alatt
nyugodt szívvel várhatott.
Az ő neje pocakjában
kis pockok nőnek.
Hamarosan kibújnak
pocakjából a pocok nőnek.
Pici pockok, pocakos babák,
szomjas szájjal szopják a mamát.
Az apa-pocok gyűjti a magot,
majd azt eszik, ha szőrük ragyog.
Addig is a picike pockok pocakja telik,
amikor a jó pocok-tejecskét nyelik.
Mily sok a pocok, s egyik sem ürge,
pocok mama, pocakos pocok-papától szülte.
Erre büszke a pici pockok apja,
hogy erkölcsös családja apraja-nagyja.
Peckesen jár a pockoknak során végig,
szomszéd pockok ezentúl irigyen nézik!
Debrecen, 2009. 09. 10.
9 hozzászólás
Szia!
Jaj nekem is van egy pockos kis versem!Ez édi nagyon:-))
Üdv:Marietta
Nagyon aranyos és mulattató a pocok-családi idillről írt versed. Jó néha ilyen veset olvasni.
Ha eszembe jutott leírom: Most mit írna ide a verskritikus, aki felhánytorgatja, ha két-három szóismétlést talál. Talán megszámolja, a versedbn hányszor fordul elő a pocok szó? S ő ezeket mivel helyettesítené, hogy ugyanezt a hangulatot keltse föl az olvasóban.
Nekem pedig így tetszik, ahogy láttam.
Üdvözöllek.
Kedves Toni!
Véleményemet félreértetted.
Én nem szoktam kritizálni a szóismétléseket, mivel a verseknél az adott cím és tartalom miatt bizony többször kell ismételni bizonyos szavakat – különféle okok miatt. Nem sorolom. Itt, Alberth versében éppen helye van annak, hogy a pocok szó annyiszor szerepeljen benne, ahányszor azt beleírták, mert úgy "jön ki a lépés igazán"!
S ha átolvasod az eredeti megjegyzésemet, rájössz, hogy sem a verset, sem a benne előforduló több pocok szó ellen emeltem kifogást.
Én álalában az általános írás-helyesírás általános szabályainak megszegését szoktam megjegyezni, de ilyesmi nem szokott előfordulni az Alkotónál!
Nekem tetszik a vers!, ez is kitűnik a korábban írt szövegből.
Üdvözletel: Kata
Kedves Marietta!
Ezek az édi kis pockok olyan bájosak, hogy a versben nem is önteném ki őket ürge módra. 🙂
Nekem is voltak hörcsögjeim, meg tengeri malacunk most is van kettő.
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Ez a vers egy olyan műfaj, hogy itt a hangzáson van a lényeg, úgy hogy közben a történet is alakuljon, sőt humoros is legyen. A pocok szó sokszori előfordulását itt bizony szorgalmaznom kellett, nem pedig gyomlálnom. Mert így jön ki a lépés igazán. 🙂
Volt ennek a műfajnak egy kiváló reprezentánsa, Romhányi személyében, de most vákum van a helyén. Nos az én versemet most a vákum szippantgatja. :)))
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Igazad van amit irtál. Ebben a versedben nem jöhet eleget a pocok, mert minnél többet jön, annál érdekesseb. Úgy látszik a Kata sem tudja olyan hamar elfeledni a kritikusok kritikájának kritizálo kritizálosodását, kritizált kritikájuk kritizáló kritikájának. kritikus kritizálóját. Ezt éppen ennyiszer kellet leirnom a megérthetés töléletességéért, Nekem nagyon tetszett, és jó is volt olvasni, az általáben mint, káros álatoknek tekintett pockokat, mos más dzinben látni.
üdv Toni
Kedves Toni!
Én csak annyit tennék hozzá, hogy Kata inkább viccesen írta kommentjében a szóismétléseket, nem kritikai súllyal. 🙂
Örülök, hogy olvastál!
Üdv.: Alberth
Hát ez bájos!! :-))
Kedves Alberth, nagyon tetszett a versed: felvidított, megmosolyogtatott! Gratulálok!
Üdv: Sanyi
Szia!
Tetszenek a pocokjaid. Jó gyorsan olvasva, igazi nyelvtörő is!
Üdv
((Zoli