Láttam magányod búra hajló képét
néha felsírni az őszi ég alatt,
s leveleid hordta a szél olykor szét,
amikor már pára szállt, hullva a harmat.
Láttam képzetét derengő árnyaknak
homályba vesző méla ragyogásban,
és susogott a csend, hol ma is járnak
léptek, abban a rejlő hervadásban.
Hol réveteg ábrándjaimnak messze
szálló tekintetén, szótlanságok közt'
kérdezem tőled, te régi fűz: "Lesz-e
oly' idő, mi téged árnyain füröszt,
mikor levélkéiden kél a hajnal,
hűvöst terítve rád füttyén madárdal?"
4 hozzászólás
kedves Zoltán!
Szonettjeid mindig különösen tetszenel!
Ahogy kezded itt is mindjárt száz gondolat érzést szül
"Láttam magányod búra hajló képét
néha felsírni az őszi ég alatt, "
Hihetelen kifejezö…egynem mint egy kép is,
de leginkább azta belsöt takarja,amit a magyány
alatt érezni!
A ösz és a magyány mikor összetalálkozik,ilyen
képet szül.
és susogott a csend, hol ma is járnak
léptek, abban a rejlő hervadásban"
´SUSOGOTT A CSEND"…csoda jó!
""Lesz-e
oly' idő, mi téged árnyain füröszt,
mikor levélkéiden kél a hajnal,
hűvöst terítve rád füttyén madárdal?"
A befejezés meg annyira tetszett,hogy nagyon sokszor
olvastam és élveztem az ihletes sorokat!
Rengeteget Mond,lehetne sokáig elemezni,de nálam
az élmény és a ´kapott´ismeret-érzés a legfontosabb!
Gratulálok remek írásodra:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen jöttödet s olvasásodat
örülvén kedves szavaidnak, értő soraidnak!
Legtöbb versem emlékeimből idéződnek
fel, mint történések voltjai kerülnek leírásra.
Mint ahogy e szonett is ilyen módon lett
megörökítve. 4-5 éves lehettem ekkor
mikor most erre az írásra sor került oda
emlékeztem vissza.
Nagyon szerettem azt a fűz fát sokszor
játszottam rajta és körülötte.
Köszönöm jöttödet, s azt, hogy találsz oly'
dolgokat a verseimben mik tetszenek Neked!
S ahogy elemzed soraimat így figyelek fel
én magam is arra, hogy mit írtam, s jobban
meglátom az összefüggéseket általad!
Kívánok sok erőt a mindennapokhoz!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Szeretettel és Barátsággal! Zoli