A rózsaszinű szemüveg

Az optikusnál amikor a héten ott jártam
egy hatalmas álvány szemüveggel volt tele,
nálla egy szép rózsaszin szemüveget láttam
nem csak a keret, hanem az üveg is benne.

Arra, hogy volt e már aki ebböl vásárolt
csak furcsán rám nézett, elkezdett mesélni,
sok embernek élete már régen beborult
csak ilyen szemüveggel tudnak tovább élni.

E szemüveggel rózsaszínben látja a világot
ez csak egy ámitás, de soknak mégis segit,
nem szednek ők azóta naponta orvosságot
ez nekik olyan, mint a Dunán a Margithid.

Ha egyik oldalrol a másik szebbnek látszik
és ők sok reménnyel átmennek a hidon,
a valóság sokszor csak az érzéseikkel játszik
a másik oldalon is, csak a sürű vadon.

Az élet színeit nem a szemüvegtöl kapjuk
az csak élessé teszi, ami homályos nekünk,
szineket az életnek csak a lelkünkel adjuk
azok a szinek örökké itt élnek mi bennünk.

Az ember nagyon sürün becsapja önmagát
mindig azt magyarázza, hogy miért,
de néha mérgében, ha ki is csupálja a haját
késöbb rájön, sokszor a semmiért.

Tegyük mi azt a rózsaszinű szemüveget félre
nézzünk szembe bátran az egész világgal,
gondoljunk vissza, egyszer ott a Tisza partján
mi életet mentettünk, egy száraz faággal.

2010 Március 25