Már az őrség útban érte,
rámutatnak, ő az úr!
Ezt az estét régen félte,
most lefogják cudarul…
Eddig isten volt a népnek,
úgy tisztelték szerfelett.
Holnap ő lesz az áldozat,
megváltótok, emberek!
Nem szalad el, nem teheti,
misztérium tárgya lett.
Őrök, bírák esnek neki,
sorsa más már nem lehet!
Őrparancsnok jól figyel rá,
személyesen felel.
Ha megszökne ez az isten,
szerepét ő veszi fel…!
Másnap jön a szörnyű végzet,
a piramis tetején.
Meg kell mászni sok lépcsőjét,
az utolsó erején!
Mily meredek, milyen magas,
ott fenn a madár sem jár.
De a főpap, s emberei,
szentelt tőrrel várják már…
Tüdő zihál, a szív dobog,
légszomj rajta, s fáradtság.
Elcsigázva felérkezik,
jaj, iszonyú társaság…!
Vérszomjasan a szent kőnél,
megragadják négy felöl.
Ráfeszítvén kezét, lábát,
ahová majd vére dől…
Obszidián penge nála,
most látni a főpapot!
Emelvén az áldozótőrt,
mely kezében csillogott…
Szívszaggató jajkiáltás
hallik fenn a magasból.
Onnan jő a szent szózat is,
egyenest a főpaptól…
Kezében a dobogó szív,
kitépetten, véresen.
Mutatván a tüzes Napnak,
megszállottan, rémesen…
Majd ledobják a holttestet,
a magasból hull alá.
Elvétetett az áldozat,
ehetitek, nem soká!
Mert hiszen a szentáldozás,
eszköze a véres test.
Amiből most étel készül,
ezt egyétek emberek!
Így költözik majd belétek,
istenetek, feltámadt.
Ki nem eszi e kenyeret,
új életben nem járhat…!
Majd visszatér a körforgás,
helyre zökken az idő.
Már keresik az új istent,
a nevében majd ki jő…
Imádják őt, úgy tisztelik,
szépre, jóra nevelik.
Akire majd kezét veti,
meggyógyul, ők úgy hiszik…
Évre jön az ünnep napja,
bevonul a városba.
Pálmaág és virágeső,
nép áldása fogadja…
Őrparancsnok jól figyel rá,
személyesen ő felel.
Ha megszökne ez az isten,
a szerepét veszi fel…!
6 hozzászólás
Kedves albert!
Én szerintem ez az igazi versirás tudománnya. Mi is írunk verset, rá is mondják, szép vers, talán az embert jobban a beleírt érzések vezetik, hogy szépnek mondja, a másiknál talán a humoros tartalom, ami a szép megjegyzést belőlünk kihozza, habár sohasem tanultam verset írni mégis az az érzésem, hogy ezt tudni kell. Örülök, hogy olvashattam
üdv Toni
Kedves Toni!
Ezt a verset nem volt könnyű megírni, hiszen a történet drámai, s a cselekmény is kötött, valamint a rituálé. Amikor erről olvasgattam az azték, maja és inka vallási vérfürdőkről, bizony igen megdöbbentőnek találtam. Úgy gondoltam, hogy verset írok majd róla. Meg is írtam. Érdekesek a keresztény párhuzamok. Az is érdekes, hogy Jézus Krisztus egyszeri áldozatként való szereplése igen ki van hangsúlyozva. Talán jobban el voltak terjedve a versben bevett szokások? S nem csak Dél-Amerikában? A kereszténység hite ezt próbálta megfékezni? Meglehet, legalábbis logikus lenne a következtetés.
Örülök a hozzászólásodnak! Nem egy rövid vers, de azért elolvastad. Köszönöm!
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Szörnyűek az emberáldozatok, mindig megrendít, ha ilyesmiről olvasok. Versed drámai hangvételű, mélyen megragadott.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Ezek az áldozatok több népnél is jelen voltak. Az emberi hiszékenység manipulálható volt, s ma is az. Az áldozó papok szörnyű tetteikkel félelemben tartották az embereket. Élet és halál urai voltak. Ezt próbáltam érzékeltetni versemben.
Örülök, hogy olvastad!
Üdv.: Alberth
Most is, mint mindig nagyon érdekes és nagyon jó versekkel lepsz meg bennünket. Nekem az egész mellett a következő nagyon tetszik: "Már keresik az új istent, a nevében majd ki jő…"
s általában így szokott lenni: "Ha megszökne ez az isten, a szerepét veszi fel…!"
Én a versed bizonyos részeit, külön magyarázat nélkül, a mai állapotokra értem.
Kedves Kata!
A különbség az, hogy a mai ,,istenket" nem áldozzák fel. Bár Causescu nem is oly rég a nejével együtt ,,rögtönítélő bíróság" áldozata lett.