Ó ha tudod szereted,
S ha teheted, menekedj,
Kit szeretsz te…talán nem Ő,
Menekülj e szeretett elől!
A szerelem fájó tüske,
Csak attól függ, hogy
Fájdalma hogyan ér,
Fájdalmat, vagy örömet ígér!
Fájdalom,… öröm,…beteljesülés,
Talán gyűlölet, vagy szeretet?!
Ezek értelme egy. Okoz, jót, s rosszat,
S mégis attól függ lelked erős-e?
A fájdalmat, megpróbáltatást bírni kell,
De az örömet is „tűrni” kell,
A sors erre késztet,
S ha nem bírod már terhed,
Leraknád, de nem megy!
Gyáva vagy talán, vagy félénk?!
Lelked e fájdalmat bírni nem tudja,
Lerakni, eldobni életed…… Nem!
Szenvedned kell, mert Ember vagy.
2 hozzászólás
Kedves Rudy!
Nagyon tetszett ez a vers. Rég olvastam már olyan verset, amely ilyen mélyen érintett volna meg, mint ez. Remélem olvashatok még ilyeneket tőled!
Kedves Rebbel! Örülök, és köszönöm! Ez volt életem 4. megírt verse… még van néhány kezdeti vers amit feltölteni szándékozom.
Ha megtisztelsz figyelmeddel akár olvashatsz is jó pár "frissebbeket" is, és vannak versek amik alatt ott van egy You Tube-os link, mert ezek valójában dalok!
Szívesen ajánlanék figyelmedbe verscímeket de mind érthetően közel van hozzám és nincsenek kiemelt kedvenceim,de azért egyet mondok amit ahogy látom nagyon sokan olvastak (289-en ) az "A gyöngyhalász álma" c. vers!!
Üdv. Rudy