A szeretet útján

Tárd ki karod és fogadd, köszöntsd ki jó szívvel ad,
csak hiszed, hogy a szél kócolja esténként a hajad,
a szeretet kélt útra, mely lágyan simogatja arcodat.

Hunyd le a szemed és öleld át, hisz emlékeidben
jó atyád, őszintén és tisztán tanított neked mindent,
ne hagyd, hogy a torz világ képe messzire vigyen.

Mit jelent most a szép, egy kedves szó, egy mozdulat,
a lét apró csodája alig tapintható, de virágai nyílnak,
ha jól figyelsz, illatukkal hűen őrzik boldogságodat.

Hát nyiss ablakot a világra ember, találsz még jót
minden réten nőtt fűszál egy erős kapaszkodó,
melyet egy szélvihar sem téphet ki, oly ragaszkodó.