Egy lábasjószág, az árva,
vergődött a szenvedésbe zárva,
fejét nekieresztette a búnak,
iszonyúan fájtak a lábai a százlábúnak.
A bagoly bölcs tanácsát kérte.
– Jó, segítek neked, miért ne?
Zokon ne vedd,
de szemed
könnybe azért lábad,
mert túl sok a lábad,
ami lábatlankodik nálad.
Ha például egér lennél,
kevesebb járószerved lenne ennél,
a fájdalom többsége, mi a lábaidban benn él,
egy csapásra lábra kelne,
aminek örülhet minden felvilágosult elme.
– Veled beszélgetni öröm.
Azért, hogy négy lábvégemen legyen köröm,
mit tehetek?
Hogy egérré legyek, ehhez kellenek-e hetek?
Röviden: miként lesz belőlem egér?
Nekem mindent megér
a válasz,
amivel elébem állasz.
– Ne bosszants! Vigadj, hogy a koncepció kész lett!
Engem hidegen hagy az elhanyagolható részlet,
minden gyakorlati kérdést elvetek,
én csak kidolgozom az elveket.
4 hozzászólás
Tisztelt vaj!
Nem olvastam eddig műveidet, de ennek a versnek tetszik a stílusa, bár én viszonylag kötött formákban írok, szimpatikus elmélkedő, humoros versed.
Van benne valami könnyedség, lazaság és igazság.
Tetszett, gratulálok.
Ha kedved, időd van tekintsd meg régi verseimet.
Üdv:Metal Koala
Kedves Vaj, ez nagyon jó, végre egy vers amin nevethetek. Köszönöm neked ezt a kis vidámságot. Tetszett a versed.
Üdv: József
Romhányis, s ezt ne sértésnek, inkább bóknak vedd. Nagyokat röhögtem, míg olvastam:))) Emellett magvas a mondanivalója, ami nem mellékes.
Gratula: Colhicum
Ez fantasztikus! :)))))) Amellett, hogy szórakoztat, igen komoly tanulsággal is szolgál a versed. 🙂