Volt egy gondolat benne, ami megfogott – a “Borzongó tél, karomba ölellek.!Nálad sohasem láttam még szebbet.” sorok – ami engem Adyra emlékeztet. Bár azt hiszem, te itt a telet nem szimbólumként használtad, hanem önmagáról szól.
A versről: kicsit döcögnek a rímek, de vannak nagyon jól összecsengők is, pl.: szeretem-végzetem, nem több-tücsök, szél-tél, kell-reggel.
Csak így tovább, és nagyon jó verseket várunk még tőled!
Üdv
Zsázsa
Hello Zemy!
Nah, én is regisztráltam, gondoltam most hozzászólok, bár elmondtam már a
véleményem a verseidről. A kedvenc soraim ebben a művedben ‘De minden így van jól, ezt szeretem, Édes elmúlás lesz a végzetem.’. Engem legjobban ez ragadott
a verseidnek sajátos hangulatvilágába, ami számomra vonzó,
szal így tovább, találkozunk ősziszünetben.
Barátod: Flexious Kay
Először a versed olvastan el, majd megnéztem, hány éves vagy, aztán megint elolvastam a versed…
Ugyan úgy, akárcsak én, Te is nyugatos levéndesz- hiába. Az a gond, hogy ezen mások szerint túl kell lépni a modern költészet irányába, ha be akarsz futni. (Az más, hogy van-e értelme)
Vizualitásból jeles! A rímeken viszont nem árt sokat gondolkodni. Az egy magánhangzós összecsengés elég kevés ha nem szándékos ziláltság, szaggatottság, tördelés áll mögötte.
Sokak hiedelmével ellentéten nagyon fontos a rímben a mássalhangzó – nem okosságból moondom, verstanon és műfordítás szemináriumon igyekeznek ilyeneket tanítani.
“Paták kopognak a fagyott földön,
Madár száll jégbefagyott tó fölött.”
A kép szuper! De erre például egy kiadó szerkesztője azt mondaná, nem rímel – nem tudom annak szántad-e… (remélem, mert akkor most égek)
Nem előadást akarok tartani – csak úgy érzem, sok van Benned, amit a verstani hiányosságok nem engednek teljesen szétáradni a versedben.
Néhány év, és kalapot emelek Neked!
Szia!
Köszi, hogy elolvastad, és írtál hozzá, de tudod, hogy nem azért írtam Neked azokat, amit írtam, hogy akkor Te is írj nekem kritikát, de nagyon örülök neki. Igen, a rímeimmel baj szokott lenni, mostanában nagyon odafigyelek rá. Ez egy eléggé régi versem, több, mint másfél éve írtam, ez valamivel a mentségemre szolgál. 🙂 Azóta igyekeztem fejlődni, és nagyon sokat segítettek a hozzászólások, főleg az építő negatív kritikák, mert azokból tnyleg nagyon sokat tanultam.
A modern költészeten gondolkoztam már, de szerintem a kortárs irányzatot nagyon nehéz behatárolni, és ki tudja, mi lesz belőle. Sajnos nem is ismerem a mai irányzatokat annyira, ezt a hiányosságot majd pótolni szeretném valamikor.
üdv. Zemy
By
5 hozzászólás
Volt egy gondolat benne, ami megfogott – a “Borzongó tél, karomba ölellek.!Nálad sohasem láttam még szebbet.” sorok – ami engem Adyra emlékeztet. Bár azt hiszem, te itt a telet nem szimbólumként használtad, hanem önmagáról szól.
A versről: kicsit döcögnek a rímek, de vannak nagyon jól összecsengők is, pl.: szeretem-végzetem, nem több-tücsök, szél-tél, kell-reggel.
Csak így tovább, és nagyon jó verseket várunk még tőled!
Üdv
Zsázsa
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást, Zöld Zsázsa!
Hello Zemy!
Nah, én is regisztráltam, gondoltam most hozzászólok, bár elmondtam már a
véleményem a verseidről. A kedvenc soraim ebben a művedben ‘De minden így van jól, ezt szeretem, Édes elmúlás lesz a végzetem.’. Engem legjobban ez ragadott
a verseidnek sajátos hangulatvilágába, ami számomra vonzó,
szal így tovább, találkozunk ősziszünetben.
Barátod: Flexious Kay
Hali!
Jöttem “visszavágni” 🙂
Először a versed olvastan el, majd megnéztem, hány éves vagy, aztán megint elolvastam a versed…
Ugyan úgy, akárcsak én, Te is nyugatos levéndesz- hiába. Az a gond, hogy ezen mások szerint túl kell lépni a modern költészet irányába, ha be akarsz futni. (Az más, hogy van-e értelme)
Vizualitásból jeles! A rímeken viszont nem árt sokat gondolkodni. Az egy magánhangzós összecsengés elég kevés ha nem szándékos ziláltság, szaggatottság, tördelés áll mögötte.
Sokak hiedelmével ellentéten nagyon fontos a rímben a mássalhangzó – nem okosságból moondom, verstanon és műfordítás szemináriumon igyekeznek ilyeneket tanítani.
“Paták kopognak a fagyott földön,
Madár száll jégbefagyott tó fölött.”
A kép szuper! De erre például egy kiadó szerkesztője azt mondaná, nem rímel – nem tudom annak szántad-e… (remélem, mert akkor most égek)
Nem előadást akarok tartani – csak úgy érzem, sok van Benned, amit a verstani hiányosságok nem engednek teljesen szétáradni a versedben.
Néhány év, és kalapot emelek Neked!
misi
Szia!
Köszi, hogy elolvastad, és írtál hozzá, de tudod, hogy nem azért írtam Neked azokat, amit írtam, hogy akkor Te is írj nekem kritikát, de nagyon örülök neki. Igen, a rímeimmel baj szokott lenni, mostanában nagyon odafigyelek rá. Ez egy eléggé régi versem, több, mint másfél éve írtam, ez valamivel a mentségemre szolgál. 🙂 Azóta igyekeztem fejlődni, és nagyon sokat segítettek a hozzászólások, főleg az építő negatív kritikák, mert azokból tnyleg nagyon sokat tanultam.
A modern költészeten gondolkoztam már, de szerintem a kortárs irányzatot nagyon nehéz behatárolni, és ki tudja, mi lesz belőle. Sajnos nem is ismerem a mai irányzatokat annyira, ezt a hiányosságot majd pótolni szeretném valamikor.
üdv. Zemy