Seherezádé-vágyakkal dédelgetett,
emberközpontú tündérmesékkel elhitettük
s becsaptuk magunkat:
Megvezettük érzékeink
belső biológiánk ösztöneit,
s agyunk láncokkal csörömpölt felénk,
mint zabos ítéletvégrehajtó,
hóhér szimpátiák s protekciók egyetemi katedrája.
Könnyű volt vizsgázgatók inkvizíciójára fogni:
Öngyilkosságok mindennapos megkísértését.
Tudás, ötletgazdag előléptetés nyomorgásait s agyunkat is,
fölzabáló őrültséget,
s önmagunkat elképzelni valami megváltó, daliás
keresztes vitézeknek!
– Ma, barátom, hogy állunk?
– Létünk, mint nyúlós, nyálkás, ragacsos szirup,
összetapadva tapad szivacsos
makacssággal testünkre, vállunkról,
mint régi törvény, a ronggyá nyűvesztett
erkölcsiség csüng le:
Nincs olyan felelős,
előrelátó példakép, olyan személyiség,
akiért zálogba életed is feladnád
– s ha szólni felelősséggel, s emberséggel még bírni
erőlködni mersz, kinyilvánítod egyéni véleményed:
Feszül rajtad a hurok.
S már pattan robbanásig szinte minden ideg:
nem fenyegetőznek – ez nem stílusuk!
Csupán rángatnak s köteleznek,
Kelj fel Jancsiként ingadozó Igazságokra:
“Mit mondott? Maga Senkiházi szemét?
Kutyaszorítóba került!”
– És még ép s forgandó szerencsénk egyetlen csapásra,
derékba töve koporsók huzatos fenekén hever.
Meddig bírja még a tizenkét órás munkavégzésben
elcsigázott gyilkos tempót mosógép-szíved,
modern zsarnokok sült galambos prédikációit?
S van-e még itt, ki halhatatlan
meggyőződéssel becsületes, s nem megalkuvó álnok?
– Itt is egy “mindentudású”, ott is
egy hírig Jani tudományos janicsár
– mindannyian egy kerekű igazságokat
zúgatnak emberek füleibe,
– azt gondolják, már tudatos megváltók
képeiben tetszelegnek,
mert nem voltak restek, s a spanyolviaszt
forgalmi árucikké tették.
Érdek akar itt a mohósággal birokra kelni a hatalomért:
S gyilkos telhetetlenséggel,
lazán szétver minden jövő-menedéket.
Így lett ellenség legközvetlenebb
hajdanvolt barátunk s szomszédunk –
s végzetünk, hogy szolgáljunk Adoniszi majom-kórusokat!
Vagy lelkünk mélyén a szabad erkölcsi
akarat még új utakat mutathat,
s szolgaságunkat már
csak szerelmünk ölében ringatjuk:
Új prófétás szavakért a biztos
megválthatóság gyönyöreibe merítkezve.
S nem érdekel, mit is regélnek a nagyobb okosok?
2 hozzászólás
“Vagy lelkünk mélyén a szabad erkölcsi
akarat még új utakat mutathat,”
Igen.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Köszönöm! Kellemes napot!